Running in the Maze

Eleven

Nadine

Másnap minden a megszokott módon zajlik. Felkelünk, majd a reggeli után kimegyünk az útvesztőbe. Ismét végig futunk egy szektort, majd a délutáni órákban visszaérünk a tisztásra.

Thomas-szal nem volt sok időnk egymásra. Persze pár apró csók elcsattant, de az mégsem ugyanaz.

Tudom hogy tudja, titkolok valamit előle. Mégsem kérdezett rá, s fogalmam sincs hogy ennek örülök-e. Muszáj lesz elmondanom neki, hisz nem titkolózhatok örökké.

- Oké, mi a baj? - ül le mellém Tommy az ebédlőben.

- Majd elmondom, ha kettesben leszünk, jó? - kérdezem, mire sóhajt egyet és bólint.

Serpenyő ismét kitett magáért, így mindannyian jóízűen falatozunk. Csendben majszolok, míg Newt és Thomas vicceket mesélnek egymásnak. Belemerülök gondolataimba így fel sem tűnik hogy mindenki elmegy és Tommy-val kettesben maradunk.

- Szóval? - ránt vissza a valóságba a mellettem ülő fiú, mire rákapom a tekintetemet - Mi a baj?

- Beugrott egy emlék - motyogom s nekidőlök a vállának.

- És mi volt az?

- Hát - kezdem - Két éve vagyunk együtt de mielőtt beküldtek szakítottál velem mert féltél hogy bajom esik. Azt is tudom hogy miért küldtek be.

- Miért? - kérdi azonnal.

- Mert amikor Newt öngyilkos akart lenni felemelted a talajt és ezzel megmentetted őt - magyarázom.

- Van még valami amit tudnom kell?

- Hát - húzom el a számat kissé - Ha úgy vesszük akkor igen - bólintok aprót.

- Ugye tudod hogy nekem bármit elmondhatsz? - néz rám biztatóan, mire sóhajtok és elmondom neki ami már reggel óta a fejemben motoszkál.

- Eygyikőnk sem szűz már - hadarom el egy szuszra, s csak remélni tudom hogy értette és nem kell megismételnem.

- Huh - Nyugi ki kissé vöröses arccal.

- Csak nem megtetszett a vörös? - ugratom bár az én arcom sokkalta pirosabb mint az övé.

- Ez így hirtelen jött - motyogja - Szóval bármikor az enyém lehetsz - kerekedik arcára perverz vigyor, mire csak oldalba bököm - Most mi az?

- Valahogy be kell ezt adagolnom Newt-nak - sóhajtom s a kezemet kezdem piszkálni.

- Ha szeretnéd ott leszek veled - fogja meg kezemet.

- Köszönöm - motyogom, majd ölelésébe bújok.

Csendben ücsörgünk talán órákig. Élvezem a testéből áradó meleget és szívének heves ritmusát. Kezeik összekulcsolva pihennek s azt kezdem el vizsgálni. Az ő keze kétszer akkora mint az enyém. Hosszú ujjai a munkától kissé bőrkeményedésesek. Az erek végig látszódnak a kezein s ez csak még vonzóbbá teszi őt.

Hirtelen érzek meg valami nedveset az arcomon. Felnézek s rájövök hogy két percen belül szakadni fog az eső.

- Gyere - ugrok fel s rántom magammal Tommy-t is ám ő ahelyett hogy futna velem inkább a vállára dob s csiga lassan kezd el sétálni - Mi a francot csinálsz?

- Fürdünk - nevet, míg én hátát kezdem püfölni - Maradj már nyugton!

- Megharaplak - fenyegetőzöm ám hidegen hagyja - Kérlek Tommy! Perceken belül szakadni fog az eső!