Running in the Maze

Eighteen

Nadine

Ajkai először lassan, lágyan ízlelgették enyéimet, majd mikor észrevette hogy nem ellenkezek, vadabb lett. Pillanatok alatt ránt az ölébe, s húz még közelebb magához. Jólesően sóhajtok egy aprót, s kezeimet rakoncátlan hajkoronájába vezetem. Puha és selymes, mint mindig.

- Szeretlek - válik el tőlem egy levegővételre, majd ismét lecsap ajkaimra.

Percekig, sőt talán órákig csak csókolózunk. Eszméletlenül hiányzott már az érintése, az illata, a csókjai...ő maga. Az egész lénye, az a pozitív erő ami uralja őt, a tetteit. Csak most fogom fel igazán, mennyire szükségem van rá.

- Vissza kéne mennünk - szakadok el végleg tőle - Szó nélkül léptem le, Newt biztosan aggódik!

- Rendben van - nyom egy utolsó csókot duzzadt ajkaimra - Bár szerintem sejtik, hogy velem vagy - kacsint.

Kuncogva forgatom meg szemeimet, miközben megindulunk a közös étkező felé. Szóval kitervelte a galádja. Előre eltervezte, hogyan csábít el és hódít vissza. Cseles az biztos.

Alig pár perc alatt visszaértünk. Pár kanyar volt az egész, bár szerintem rövidebb úton mentünk. Végül is teljesen mindegy. A lényeg hogy visszakeveredtünk. Belépve egyből megláttam a többieket. Ugyanúgy ültek, mint amikor eljöttünk, annyi különbséggel, hogy Newt ismét velük volt.

- Ti hol a fenében voltatok? - támad nekünk egyből Minho, ám amikor meglátja összekulcsolt kezeinket, elvigyorodik - Inkább nem is akarom tudni!

- Hülye - csapok rá a vállára, miközben mi is leülünk - Mit akart még?

- Semmi érdekeset - von vállat Newt - Arról beszélt milyen rossz volt neki, mikor anya meghalt és hogy szerinte jó gyerek módjára támogatnunk kéne őt - forgatja meg szemeit - Nem normális!

- Fogalmam sincs, miért nem látja hogy ez nekünk sem a legkellemesebb - rázom meg lemondóan a fejem.

- Talán csak nem akarja - vonja meg a vállát - Szóval akkor minden renden köztetek? - jártatja szemeit köztem és Tommy közt.

- Igen - bólint Tommy, miközben magához húz - Vigyázok rá, akár az életem árán is!

- Ezt már hallottuk egyszer - pirít rá bátyám összehúzott szemöldökkel.

A nap további része eseménytelenül zajlik. A fiúk elengedték magukat végre, és Teresa-ról sem esett egyetlen szó sem. A "megmentőink" azaz a VESZETT emberei vacsora után szobákba terelnek minket. Én visszakerülök az előző helyemre, hiába ellenkezek. Sokkal erősebbek, mint mi vagyunk. A fiúk szerencsére egy helyre kerültek, így legalább ők tudnak vigyázni egymásra. Egy aggodalommal kevesebb.

Most sokkal nagyobb kedvvel megyek tusolni, majd mosom meg a fogaimat. A meleg víz és a higiénia volt eddig az egyetlen pozitívum itt. Gondolom a fiúknak is bejön a dolog, különösen Newt-nak. Elvégre ő már három éve bent volt. Még mindig hihetetlen ez az egész.

- Reméltem hogy még fent vagy - nagyot ugrok, mikor is egy hang szólal meg - Ennyire ijesztő volnék?

- Nem is sejti mennyire - motyogom, miközben az elejtett ruháimat szedem össze.

- Ugyan Nadine - sóhajt fel Ava - Ne legyél ilyen. Már te is tudod, melyik a jó oldal!

- Egyik sem az! - csattanok fel - Kell lennie egy köztes útnak! Ez nem mehet így tovább, és ezt maga is tudja!

- Nadine - ejti ki lassan a nevem - Csak a gyógymód számít, semmi más!

- Miért van itt? - méregetem ellenségesen.

- Ismét átlépted a határodat - húzza fel sokatmondóan a szemöldökét - Thomas-nak Teresa mellett a helye, így a legjobb mindenkinek!

- Mindenkinek, kivéve minket - vágom rá dühösen.

- Ti csak két parányi láncszem vagytok egy hatalmas gépezetben!

- Oh nem - rázom meg a fejem és elé állok - Kell magának Thomas, hisz ő a legjobb embere! Szóval alkut ajánlok, leszáll rólunk és elérem, hogy Thomas visszatérjen!

Hirtelen csapódik oldalra a fejem. Megütött. Hitetlenül kapom oda a kezem, s mikor elhúzom csak egy piros pöttyöt látok. Felszakadt a szám. Remek. Mégis mit gondol ez a nő?!

- Itt én szabom a feltételeket - jelenti ki - Tartsd magad távol tőle, vagy megjárod!

Kifelé menet az ajtóm előtt álló őrre pillant, majd felém biccentve eltűnik az ajtóból. Az őr elégedett vigyorral az arcán lép be, és csukja be maga után az ajtót. Lassan lépked felém, majd a hajamnál fogva ránt egyet rajtam.

Mibe keveredtem már megint?!

***

Másnap reggel sajgó izmokkal keltem. Nyögve fordulok át a másik oldalamra, ám oldalamba éles fájdalom hasít, így mozdulatom félbeszakad. Tegnap este rendesen elbánt velem a férfi. Látszott a tekintetén, hogy élvezi hangos és fájdalmas nyögéseimet. Mindegyik ütését követte egy. Szóval ilyenek volnának a VESZETT eszközei. Ha valaki ellenáll, az hatalmas árat fizet érte. Csak remélni tudom, hogy nem látszik meg az ütések, s horzsolások helye.

Ez a remény szertefoszlik, amint belenézek a tükörbe. Hajam csapzott, bal szemem alatt kék folt. Szám egy nagyobb helyen felrepedt, s odaszáradt a vér. A testem többi része se más. Iszonyatosan fáj a bal oldalam, lehet megrepedt az egyik bordám, bár ezt csak egy orvos tudná megmondani. Combjaimat és karjaimat zöld foltok és véraláfutások díszítik. Csodás mondhatom. Nyilván nem először csinálta már ezt a férfi.

Nagyot sóhajtva szenvedem le magamról a pizsamaként szolgáló pólót és nadrágot, majd felveszem a kikészített ruháimat. Egy-két nyögés kicsúszik ajkaim közül, s van hogy ajkamba kell harapjak nehogy felüvöltsek a fájdalomtól.

Lassan haladok, inkább vánszorgok, az étkezőig. Útközben elhaladok az őr mellett, akinek sérüléseimet köszönhetem. Vigyorogva néz rám, én pedig csak felmordulok. Beérve a hatalmas helyiségbe, barátaimat kezdem el keresni. Meg is találom őket a tegnapi asztalnál, s látszólag nagyon belemélyedtek valamibe.

Lassan indulok meg feléjük. Kezemet bal oldalamhoz szorítom, hátha enyhítem ezzel a fájó érzést. Nos, hiába. Newt vesz észre először. Szemei kétszeresükre nőnek, ahogy végigfuttatja őket rajtam. Egy pillanat alatt pattan fel húz magához, mire felnyögök.

- Ki tette ezt?! - csattan élesen hangja.

- Mi a franc történt veled Nadie?! - lép hozzám Thomas is, akárcsak a többiek, de én csak jobban bújok bátyám védelmező ölelésébe.

- Nadine - suttogja Thomas összetörve - Kérlek mond el mi történt!

- Nem lehet - rázom meg óvatosan a fejem - Távol kell maradjak tőled - lehelem magam elé olyan halkan, hogy csoda hogy meghallotta.

- Nadine miért mondod ezt neki? - húzza össze értetlenül a szemöldökét Minho.

- Muszáj, ha azt akarom hogy biztonságban legyetek - felelem továbbra is Newt kezei közé menekülve.

- De hiszen biztonságban vagyunk - simít végig a hátamon Newt - A VESZETT már a múlté!

- Nem - vágja rá Tommy arcomat látva - A VESZETT még korántsem a múlté!

- Mi? - értetlenkedik Jeff.

- Igaza van - sóhajtok - Ava Paige él ahogy a VESZETT is!

BUMM! Oh yeah csajszik ismét itt! 😏Remélem tetszik ez a rész is, most indulnak csak be az események úgy igazán! 😇😇Nemsokára ismét hozok részt! Pusziiiii!❤️❤️