Running in the Maze

Two

Egyenesen a tábortűzhöz megyünk. Newt bemutat mindenkinek én pedig igyekszem megjegyezni mindenki nevét. Megtudom hogy minden csapatnak van egy elöljárója, aki a többiekért felel. Egyfajta vezető szerep, azt hiszem. Leülök egy farönkre és a birkózó fiúkat nézem. Az egyik fiú, azt hiszem Gally, sorra győzi le ellenfeleit. Gyors a mozgása, és látszik hogy nagyra tartja magát.

- Tudod van három szabályunk - ül le mellém Alby - Az első, hogy végezd a dolgod mert nincs szükségünk ingyenélőkre. A második, hogy sose bántsd a tiszttársaidat. És a harmadik, hogy a futárokon kívül senki nem mehet az útvesztőbe! - lassan és érthetően beszél. Hangja tekintélyt parancsoló, látszik hogy ő a vezér. Bólintok, miszerint megértettem, mire megveregeti a vállam és a többi fiúhoz megy.

A szabályok egyszerűek, és könnyen betarthatóak. Talán ezért élnek ilyen jól együtt. Mindenki betartja Alby szabályait, tehát nincs konfliktus. El kell ismerni, rendszerezett az életük.
Míg ezen töprengek, két fiú fut ki az útvesztőből. Az egyik ázsiai, fekete hajú és magas. A másik fehér bőrű, szintén magas. Newt mosollyal az arcán fogadja őket, és lepacsizik velük. Aztán hirtelen megindulnak felém. Tekintetem találkozik a fehér bőrű fiúéval, s testemben bizsergés fut végig. Szívem hevesen kalapál, s egy pillanatra elfelejtem hol is vagyok.

- Bököttek, ő itt Zöldfül - mutat rám Newt mikor megállnak előttem. Megszakítom a szemkontaktust a fiúval, majd mosolyogva felállok.

- Sziasztok - mondom halkan és intek egyet a kezemmel.

- Minho vagyok, a futárok elöljárója - rázza meg a kezemet az ázsiai fiú, azaz Minho.

- Thomas vagyok - ragadja meg a kezemet a másik fiú, akinek eddig a tekintetét fürkésztem - Hogy hívnak Zöldfül? - kérdezi, miközben leül mellém. A másik két fiú elvonul, így kettesben maradunk.

- Nem tudom - sóhajtom frusztráltan, mire csak egy halvány mosolyt ereszt meg felém - Te mióta vagy itt?

- Előtted érkeztem - feleli halkan - Emlékszel valamire?

- Newt - felelem - Olyan ismerős, de fogalmam sincs honnan. Egyfajta köteléket érzek kettőnk között, de fogalmam sincs ő hogy van ezzel - magyarázom, s közben a füvet kezdem tépkedni.

- Így jobban belegondolva egészen hasonlítotok egymásra - ráncolja szemöldökét.

- Úgy gondolod? - kapom rá a tekintetemet, ő pedig bólint - Akkor talán rokonok vagyunk.

- Minden bizonnyal - nevet fel - Nyugodt vagy, nem kérdezel inkább figyelsz. Newt is ezt teszi - magyarázza - Szerintem ez nem sima rokoni kapcsolat. Szerintem testvérek lehettek - vonja meg finoman a vállát.

Elgondolkozom. Van valami abban amit mond. A viselkedése tényleg hasonlít az enyémre. A kinézet viszont rejtély számomra.

- Hé Thomas - szólítom meg a szótlanul ülő fiút - Hogy nézek ki?

- Mi?

- Hát az arcom - mutatok az említett területre - Nem emlékszem semmire, tehát fogalmam sincs hogy nézek ki - magyarázom, mire megereszt egy féloldalas mosolyt, melytől a szívem még hevesebben kezd el verni.

- Hát - kezdi csábos mosollyal - Vörös hajad van, fehér bőröd, telt ajkad és zöld szemed. Az arcformád hasonlít egy kicsit Newt-éra. Egyszóval, gyönyörű vagy - kacsint. Érzem amint az arcomat forróság önti el szavainak hála. Szégyenlős mosoly telepszik arcomra, ami kuncogásra készteti őt.

- Na és te? Te emlékszel valamire? - kérdezem, csak hogy eltereljem figyelmét az égő arcomról.

- Egy nőre, aki folyamatosan azt hajtogatja hogy a veszett jó. Fogalmam sincs mit jelent ez - rázza meg a fejét lemondóan - Mondd csak, milyen érzés egyedüli lánynak lenni?

- Szörnyű - fújtatok, mire felnevet - Egyesek úgy néznek rám mint egy falat húsra. Mások pedig gúnyosan és lekezelően mintha többet érnének nálam - panaszkodom, ő pedig tovább nevet - Ez nem vicces - lököm meg mire a földre dől és ott nevet tovább. Egy idő után már nem bírom tovább és én is nevetni kezdek. Együtt kacagunk. Nevetése megmelengeti a szívemet.

- Hé Zöldfül! - Gally hangja szakítja félbe nevetésünket. Rákapom a tekintetemet, Thomas pedig feláll.

- Igen? - nézek rá kérdőn, majd én is felállok.

- Gyere derítsük ki mennyit érsz! - ragadja meg a karom és anélkül hogy bármit is mondanék, már rángat is maga után. Itt mindenkinek ez a szokása?!

Egészen a tűz melletti homokos részig vezet, ahol az előbb még a többi fiúval birkózott. Megáll középen, elengedi a kezem majd felém fordul.

- A lényeg hogy maradj a körben. Bírd ki legalább öt másodpercig - morogja majd nekem ront.

Könnyedén kitérek előle, majd homlok ráncolva nézem amint ismét megpróbálja. Fújtat mikor megint kitérek előle, majd ezúttal öklét lendíti felém mely célba talál. Összegörnyedek hála a hasamra mért ütésnek, ám gyorsan kiegyenesedek, a ezúttal én ütök. Arcon találom, így egy kicsit hátrébb tántorodik. Erősen meglököm a mellkasát, ezáltal már csak alig pár lépésnyire van a kör szélétől. Jobb lábammal rugók egyet amit kivéd, majd jobb karomat elkapja s a hátam mögé csavarja. Felkiáltok majd tolni kezdem magam mögött míg végül elenged és kiesik a körből.

Síri csönd van, melyet az én és Gally lihegése tör meg. Mindenki némán bámul, míg én fájó karomat szorongatom. Hirtelen mindenki éljenzésben és tapsban tör ki. Mosolyogva ölel meg mindenki míg végül Gally lép elém.

- Szép volt Zöldfül - veregeti meg a vállam, majd arrébb megy.

Hirtelen találom magam a levegőbe mire felvisítok. Lenézek és egy vigyorgó Thomas-t látok. Nevetése engem is erre késztet. Hangosan kacagok, majd egyszer csak Newt karjaiban találom magam. Vigyorogva pörget meg, majd hosszasan megölel.

Miután kiörömködtük magunkat leülünk egy farönkre és beszélgetni kezdünk.

- Te hogy lettél futár? - pillantok Thomas-ra. Leteszi a kezében tartott üveget, melyből eddig ivott, és rám néz.

- Egy sirató megszúrta Alby-t, így bennragadtak Minho-val az útvesztőben. Mielőtt becsukódtak a kapuk berohantam.

- Azelőtt senki nem élte túl az éjszakát odabent - vág közbe Newt.

- De Thomas-nak hála nekünk sikerült - folytatja Minho - Megölt egy siratót.

- Másnap pedig futár lettem - fejezi be Thomas mire elképedve nézek rá - Azért ennyire nem nagy szám - nevet ám én csak leintem.

- Ez igenis nagy dolog Tommy - kezdek beszélni - Eddig mind azt mondtátok a siratók veszélyesek és nem lehet megölni őket! És neked sikerült!

- Newt is mindig így hív - motyogja figyelmen kívül hagyva azt amit mondtam - Honnan jött?

- Nem tudom - vonok vállat, ő pedig elgondolkozva néz rám.

- Egyre több a hasonlóság köztetek. Szerintem ti testvérek vagytok!

- Úgy gondolod? - ráncolja a homlokát Newt, Tommy pedig biccent - Na mi a helyzet húgi? - karolja át a vállamat mire csak nevetve viszonzom a gesztust.

- Na jól van bököttek - áll fel Minho - Én elteszem magam holnapra.

- Jó ötlet - áll fel Thomas is, mi pedig követjük őket.

A függőágyakhoz sétálunk, majd mindannyian nyugovóra térünk.

Hello bököttek! :D
Íme a második rész. Remélem elnyerte tetszéseteket és hagytok magatok után nyomot ;)
Csók, Gigi 😘