Running in the Maze

Fourteen

Nadine

Köhögve ülök fel. Tüdőmnek kétségbeesetten szüksége van levegőre így majdhogynem fulladozni kezdek.

Kapkodva nézek körül. Egy kisebb, fehér szobában találom magam. Puha ágyon fekszem, másik ruhában. Hol a francban vagyok?

- Látom felébredtél - egy nő ül tőlem nem messze. Szőke hajú, talán ötven év körüli.

- Ki maga?

- A nevem Dr. Ava Paige - hangja rideg és hűvös - Én vagyok a VESZETT vezetője. A kutatásokat és próbákat én vezetem. 

- Mi az a VESZETT? - találom meg ismét a hangom.

- Egy szervezet, amely a kitörés ellenszerét keresi - feleli - Mielőtt megszülettetek, a nap felperzselte a világot s megjelent ez a vírus mely hatására az emberek megőrülnek. nem találtunk rá gyógymódot egészen a születésetekig. Akkor jöttünk rá hogy ti vagytok a kulcs a vírus megállításához!

- Miféle próbákról beszél?

- Az Útvesztő az első. A barátaid egész jól bírják - mosolyodik el.

- Hol vannak a barátaim? - pattanok fel idegesen - Mit tett velük?!

- Nyugodj meg kedvesem - áll fel ő is - A barátaidat sajnos nem hozhattuk ki.

- Engem miért hozott ki?

- Mert rád itt van szükség - jelenti ki egyszerűen - Túlságosan is Thomas-ra koncentráltál. Elvetted Teresa helyét. Neked a tudásod kell, nem a hős tetteid - mosolyodik el gúnyosan - Be sem kellett volna menned, csak az egyik barom Teresa helyett téged küldött be - mérgelődik - Elég szépen kijátszottad, de rajtam nem fogsz ki!

- Miről beszél? - ráncolom értetlenül a szemöldököm.

- Amint visszakapod az emlékeidet megérted - kerüli ki a kérdésem - És remélhetőleg ismét a jó oldalt választod majd - motyogja, majd kimegy.

Teljesen összezavarodva rogyok vissza az ágyra.

Hol a fenében vagyok? Hol vannak a többiek? Mi a frászról beszélt ez a nő? Miért olyan ismerős? Mi történik velem?!

Annyi a kérdés, de sehol sem találom a választ. Bár itt lenne Newt. Ő biztosan tudná mit kell tenni. Vagy Minho. Ő nem hagyná hogy szétessek. Vagy..Thomas. Ő már a jelenlétével is erőt adna.

Ki kel innen jutnom. Felállok, s az ajtóhoz megyek. Hiába rángatom, nem nyílik. Bezártak. Oké akkor szellőző.

Az ágyat alá tolom, majd felállva rá felcsimpaszkodom a rácsra. Ráncigálom, de semmi. Biztos becsavarozták az egészet. 

Itt ragadtam. Egyedül.

***

Már eltelt egy hét. Egy hete itt ülök bent. Csak enni kapok és a fürdőbe mehetek ki. Tiszta ruha vár rám minden reggel. 

Azóta nem volt bent nálam a nő. Az emlékeimet sem kaptam még vissza. Fogalmam sincs mi a fene történik. 

Lassan kezdek megőrülni egyedül. Sokan azt gondolják, a magány jó. Gondolatok futnak végig a fejedben, melyek alapból nem jönnek elő. Pedig ez nem így van. A magány kimerítő. Sőt őrjítő. Folyton ugyanazokon a dolgokon rágódom mígnem a fejem lüktetni kezd és kétségbeesetten vágyom a pihenésre. 

Azon gondolkodom amit Ava Paige mondott. Hogy elfoglaltam Teresa helyét. Őt szánták Thomas-nak. Ezért gyűlöl és ezért hoztak ki. Hogy Teresa beteljesítse amit kell. Csak azt nem értem, miért? Miért érdekli őket hogy Thomas kivel van? És ha annyira azt akarják, hogy Teresa-val legyen...akkor idekint miért hagyták hogy együtt legyünk? Vagy talán titokban voltunk együtt? Hazudtunk mindenkinek? Már semmit sem értek.

- Ne emészd magad feleslegesen - ijedten kapom fejem az éppen belépő szőke nőre - Csak felemészted magad és az nem jó a kutatásnak!

- Magát csak ez érdekli? - nézek rá ellenszenvesen - A kutatása? Az nem számít hányan haltak meg odabent, amíg maga kényelmesen elüldögélt idebent?!

- Valamikor téged is csak ez érdekelt - von vállat - Ez fontos, Nadine. Embereket menthetünk meg. Emberek százait, sőt ezreit! Ez többet ér, mint néhány tinédzser élete.

- Magának talán - fordulok el.

- Ideje visszakapnod az emlékeidet - áll elém - utána talán máshogy fogod látni a világot!

Elkapja a karomat, s kihúz a szobából. Én már jártam itt! Ez ugyanaz a folyosó amit láttam álmomban! Tehát itt éltünk azelőtt. Akkor talán apa is itt van?

Egy laborszobába megyünk. Egy kabinba löknek, majd bezárnak. Kétségbeesetten nézek körbe, s egy férfi pillantását kapom el. Mintha együttérzést látnék a tekintetében. A szemei akárcsak az enyémek. Ki lehet ő?

A következő pillanatban a kabin megtelik vízzel akárcsak a tüdőm. Perceken belül elájulok, s már csak az emlékek sokaságát látom magam előtt.

Egy nő. Egy gyönyörű nő néz rám. Arca teljesen olyan mint Newt-é. Anyu. Mosolyog, sőt nevet! 

- Minden rendben kincsem! - nevet - Ez az otthonunk! A bátyádnak jobban tetszett!

Képszakadás.

- Newt! - kiáltom - Add vissza a babám!

Nem lehetünk idősebbek nyolcnál. Ugyanazon a folyosón futkosunk és kiabálunk.

- Tessék - fújtat és kezembe nyomja a hőn áhított babát - Csak ne hisztizz!

Képszakadás.

- Ez nem helyes, Thomas - fordítom el a fejem, mikor a fiú megcsókolna - Nem lehet!

- Teszek rá, hogy mit várnak azok bent! - fújtat - Téged szeretlek! Sosem tudnék Teresa-ra így nézni - s megcsókol. Lágy és kellemes. Nem vad, nem sürgető. Egyszerűen csak szerelmes.

Képszakadás.

- Nem tehetem Thomas - rázom meg a fejem - Ez a kutatás életeket menthet!

- Hát nem látod, hogy túl messzire mentünk?! - kiáltja - A bátyád is bent van!

- Tudom! - kiáltom - De nem árulom el a VESZETT terveit holmi lázadóknak!

- Megőrültél Nadine! - rázza hitetlenül a fejét Thomas - Nem veszed észre mi zajlik körülötted!

Képszakadás.

- Te vagy Teresa, igaz? - néz rám a férfi.

- Igen - bólintok - Engem kell beküldenie!

- Rendben - sóhajt. 

Rám zárja a kabint, az megtelik vízzel s engem magával ragad a sötétség.

Fulladozva esek ki a kabinból. Ruhám vizes, ahogy a hajam is. Köhögve engedem ki a vizet a tüdőmből, majd mikor végre levegőt kapok, felnézek a férfire.

- Te - nyöszörgöm - Apu?

Elmosolyodik s biccent. Szeme könnyes, mégis mosolyog.

- Nadine - néz végig rajtam - Megnőttél - jelenti ki.

- Miért? - ráncolom a homlokom - Miért küldted be őt?

- Muszáj volt - komorodik el, majd hátat fordít és elmegy. 

A világ forogni kezd. Látásom egyre homályosodik. Thomas képe villan elém, ahogy mosolyog majd azt mondja szeret. Arcomra halvány mosoly kúszik, majd testem elnehezedik és elájulok. 

Hello Zöldfülek! Íme az új rész! A következő fogalmam sincs mikorra érkezik, de igyekszem😊
Csók, Gigi😘