Running in the Maze

Thirteen

Nadine

Ismét egy új nap, ismét az útvesztő. Már vagy két órája futunk Minho-val és Tommy-val. Szerencsére egy siratóval sem találkoztunk.

Tegnap este a Newt-tal való beszélgetésem után még órákig ücsörögtünk a tűz mellett. Teresa elkezdett feloldódni, aminek nem tudom hogy örüljek-e. Sokat beszélgetett Serpenyővel és.....Thomas-szal.

A fiú azóta igencsak furcsán viselkedik. Nem teszem neki szóvá. Semmi értelme nem lenne. Ha akarja úgyis elmondja.

- Itt álljunk meg - torpan meg Minho az egyik kereszteződésnél.

- Rendben - biccentek s levágódom mellé.

Előveszem az almám, majd enni kezdek, akárcsak a fiúk. Azon gondolkodom, hogyan juthatnánk ki innen. Merthogy ki kell. Nem maradhatunk örökké itt. Képtelenség, hogy ne legyen kiút.

- Mi van veletek bököttek? - járatja szemeit köztem és Thomas között Minho.

- Semmi - felel a fiú - Már semmi!

Rákapom tekintetemet. Ez most az, amire gondolok?! Szakít velem? De mégis miért? Tettem valamit? Vagy csak megunt?

Semmit sem szólok. Minho aggódva néz rám, de én csak eszem tovább. Nem nézek Thomas-ra. Nem bírnám ki, tudom.

- Mehetünk? - dobom el a csutkát miközben felállok.

Bólintanak, s ismét futásnak eredünk. Agyam elraktározza a látottakat. A falakat, a kanyarokat, mindent. Fáradságot nem érzek, nem is lenne oka.

Vagy egy óráig futunk egyenletesen tovább, mikor is kattogó hangokra leszünk figyelmesek. Mindhárman megtorpanunk s várunk. Félve hátranézek, s akkor meglátom. Egy sirató!

Rohanni kezdünk tovább, mintha az életünk múlna rajta. Illetve bocsi, az életünk múlt rajta!

Az egyik kanyarnál lemaradok, s elvesztem a fiúkat. A sirató továbbra is engem követ, így jó néhány szitokszó elhagyja a számat. Különösen akkor, mikor az a dög elkapja a lábam, s a földre ránt.

Felkiáltok mikor is megérzem a hatalmas karmolást a hátamon, majd egy szúró érzés a vállamban és vége.

Minden elsötétül.

***

Newt

Ez a nap is olyan mint a többi. Besegítek ahol csak tudok, és közben ellenőrzök mindent. Gally-vel beszélgetek a legtöbbet különböző dolgokról.

Jó gyerek ő, csak nehéz a természete. Ez sokakkal így van. Nincs ezzel gond, amíg tud magán uralkodni. És Gally tud.

- Nem kellett volna már visszajönniük? - lép mellém Chuck miközben Gally egyik viccén nevetek.

- De - ráncolom homlokomat miközben az órámra pillantok - Lehet ma többet futnak.

- Nem hinném - int le Gally - Mióta a két Zöldfül futár lett, Minho ügyel arra hogy egy órával kapuzárás előtt itt legyenek.

- Ez igaz - motyogom. Mi történhetett?

Sokáig nem tudok ezen gondolkozni, mivel éles fájdalom hasít a hátamba, majd a vállamban apró szúrást érzek.

- Ááá - kiáltom, s térdre esek.

Mindenki egyszerre kap felém, s kérdezgetik mi történt. Ekkor megjelenik egy sprintelő Thomas és Minho.

- Newt?! - rohannak ide - Mi a plotty történt?! - térdel mellém Minho.

- Na-Nadine - dadogom még mindig vergődve - Azt hiszem megszúrták - motyogom - Hol van!!? - üvöltöm magamból teljesen kifordulva.

- Azt hittük visszaért - mered rám Tommy - Nem jött vissza?!

- Nem - lihegem, s lassan felülök - Hol a francba van a húgom?!

- Lemaradt az egyik kanyarnál - suttogja Minho - Azt hittük levágta az utat és ide jött.

- Mégis hogy maradhatott le?! - kapom el a pólójánál fogva.

- Egy sirató üldözött minket - nyel nagyot a futárok elöljárója.

- Vissza kell mennünk! - jelenti ki Thomas s velem együtt megindul a kapu felé, ám az ekkor hatalmas robajjal elkezd bezárulni.

- Nem! - üvöltöm s rohanni kezdek a kapuhoz.

Ütni kezdem a falat mikor az bezárul. Könnyek sokasága folyik le arcomon miközben húgom nevét kiáltom szüntelenül.

- Nadine! Nadine hol vagy?!

- Newt - rökönyödik meg Alby.

- Newt elég! - fog le Minho.

- Miért nem vigyáztál rá?! - üvöltök Thomas-ra.

- Sajnálom - hajtja le a fejét - Szakítottam vele odabent - motyogja.

Ennyi kellett. Kiszakítom magam Minho karjai közül, s Thomas-ra vetem magam. Ott ütöm, ahol érem s közben kiabálok. Könnyeim megállás nélkül folynak. Öklöm már véres, de nem érdekel. Csak az hogy ez a barom nem vigyázott a húgomra.

Kezek ragadnak meg és szednek le a fiúról. Ide-oda kapálódzok és rángatózom de nem engednek, csak valamit beledöfnek a nyakamba s megvárják, míg minden elsötétül.

***

Több mint egy napja. Több mint egy napja nem tudok semmit Nadine-ról. A többiek mind azt hiszik halott. De én érzem hogy nem. Nem lehet halott.

Tommy is legalább annyira magába zuhant mint én. Arcán ott éktelenkednek az általam okozott hegek. Szemei bedagadtak, szája felrepett.

Meg is érdemli. Az ő hibája hogy Nadine eltűnt. Sosem fogom megbocsátani ezt neki.

- Newt enned kell - ül le mellém Serpenyő az étkezőben.

- Nem vagyok éhes - rázok aprót a fejemen.

- Előbb -utóbb el kell fogadnod hogy Nadine...

- Nem! - szakítom félbe - Azt érezném.

- Még mindig furcsák ezek az iker dolgok - nevet aprót - Ahogy az is hogy kettő van belőled.

- Ez inkább jó mintsem furcsa - mosolyodom el halványan - Bár megtalálnánk!

- Megfogjuk! - szorítja meg vállam - Ha te hiszel abban hogy él, akkor én is!

- Kösz Serpenyő!

- Mikor akarsz kibékülni Thomas-szal? - vált témát hirtelen.

- Lehetőleg soha - vágom rá.

- Nem az ő hibája - kezdi védeni a fiút - Nem tudom miért szakított vele, de biztos nem akarta bántani őt!

- Hát pedig sikerült neki.

- Ez senkinek sem jó hogy ti haragban vagytok!

- Hát pedig egy darabig így lesz - vágom rá.

- A te dolgod - sóhajt fel majd magamra hagy.

Gondolataim visszaterelődnek Nadine-ra. Remélem jól van!

Hello Zöldfülek😍
Rettenetesen sajnálom ezt a hosszú kihagyást 😣
Most beindulnak az események ezért ba időm engedi akkor hétvégén jön mégegy rész😘