Running in the Maze

Nineteen

Nadine

Elfehéredve néznek rám. Vagyis inkább bámulnak. Próbálják feldolgozni a hallottakat, míg én csak kilépek Newt öleléséből.

- Honnan veszed ezt? - szólal meg végül Newt.

- Ő hozatott ki az útvesztőből hogy visszatérjek az eredeti szerepemhez - kezdem el a kis mesét miközben leülünk - Állítása szerint én a tudásom miatt kellek és nem foglalhatom el Teresa szerepét Tommy mellett. A tegnapi miatt pedig este meglátogatott, majd megveretett az őrrel - hajtom le a fejem várva a kiborulást.

És ahogy vártam. Szinte egyszerre csattannak fel s próbálkák túlkiabálni egymást. Ennek köszönhetően persze az egész érkező minket kezd el bámulni, beleértve az őröket is.

- Elég - csattanok fel - Ezt nem itt kéne megbeszélni - veszem lejjebb a hangomat, miközben a minket figyelő őrökre sandítok.

- Nadine megveretett téged! - csattan fel immár suttogva Minho - Emellett nem mehetünk csak úgy el!

- De igen - pirítok rá - Ígyis kapni fogok amiért elmondtam nektek hogy a VESZETT még mindig létezik - sóhajtok fel idegesen.

Miért nem tudtam egyszerűen csak hazudni nekik? Azt kellett volna mondjam, hogy megpróbáltam kiszökni és azért vertek meg. Vagy legalábbis valami ilyesmit. Piszkosul rossz érzés lett volna a szemükbe hazudni, de legalább elkerülhettem volna ezt az egészet.

- Nem maradhatunk itt - rázza meg a fejét Newt - Ha a VESZETT létezik és irányítja ezt az egész helyet, akkor el kell innen tűnnünk!

- Igaza van - sóhajt fel Serpenyő - De mégis hogy jutunk ki innen anélkül, hogy bárki is észrevenné és jelentene minket? Akkor ismét Nadine kerülne bajba!

- Nélkülem kell mennetek - szólalok meg hirtelen - Gondoljatok csak bele! Nekik csak azért kellek hogy megtalálják a gyógymódot! Ez pedig azt jelenti, hogy én nem vagyok immunis.

- Nem megyünk nélküled sehova! - int le Minho, mielőtt folytathatnám.

- Én értem mire akar utalni - húzza el a száját Jeff, mire csak szúrós pillantásokat kap.

- Srácok - nézek körbe - Ha itt maradok, engem nem bántanak! Legalábbis nem fognak kísérletezni rajtam! - javítom ki magam Tommy felbont szemöldöke láttán - Viszont ha ti maradtok, az az életetekbe is kerülhet!

- Nem hagylak itt! - rázza a fejét Newt - Ne is próbálj meggyőzni!

- Newt - szólal meg Tommy - Mi van ha igaza van?

A kérdés óvatos, puhatolódzó. Talán Thomas képes tisztán látni, és realistán felmérni a helyzetünket. Ő képes meggyőzni a fiúkat, hogy menjenek amíg lehet. Amíg nem sejtenek semmit. Ez az egyetlen esélyük! Muszáj megragadni, ha kell saját kezűleg rugdosom ki őket innen.

- Hallod miket beszélsz?! - csattan fel Newt, ahogy az várható volt - A szerelmedről beszélsz, haver! Képes lennél csak úgy itt hagyni?!

- Nem - rázza meg a fejét - De ha ő nem immunis, nem húzná odakint sokáig! Borzalmas kínok között halna meg, szenvedne! Idebent van esélye túlélni! - érvel Thomas - Kérlek Newt - sóhajt - CSak gondold át! Nadie-nak igaza van!

- Legyen - sóhajt fel - Mikor csináljuk?

- Ma este!

***

Hát így ér véget. Ők kijutnak, én pedig ártatlanokon fogok kísérletezni, csakhogy őket biztonságban tudjam. Nehéz lesz, de értük vállalom. A barátaimért, a testvéremért és a szerelmemért. A családomért. Meghalnék értük, a biztonságukért, azért hogy teljes életet élhessenek.

- Min töröd a fejed? - nyom egy puszit csupasz vállamra Thomas.

Alig két óra van hátra a terv kezdetéig, mi pedig...nos, kihasználtuk azt a kevés időt, amit még együtt tölthetünk. Szükségünk volt egymásra, jobban mint máskor. Ez persze Newt-nak nem kifejezetten nyerte el a tetszését, de végül megértette, mennyire fontos ez nekünk.

- Csak remélem, hogy minden simán megy majd - pillantok rá - Ígérd meg, hogy egyikőtöknek sem esik baja!

- Ezt nem ígérhetem meg, kincsem - sóhajt lemondóan - De azt igen, hogy erre fogok törekedni! Hogy vigyázzak rájuk, bármi áron! - néz mélyen a szemembe, majd csókot nyom a könnyektől nedves ajkaimra.

- Vigyázz Newt-ra! Muszáj Tommy - hüppögök kétségbeesetten - Rá kell a legjobban figyelned!

- Megígérem, hogy nem esik baja! - húz magához, én pedig mint egy kiscica, szorosan simulok ölelésébe.

- Szeretlek Thomas - motyogom.

- Én is szeretlek Nadine - mosolyodik el, majd ismét csókot kezdeményez.

Nem sietjük el, csókunk lassú. Nem vad, nem szenvedélyes mint a fél órával ezelőttiek. Ez lassú és szerelmes. Próbáljuk éreztetni a másikkal mennyit is jelent a számunkra. Thomas számomra az egész világot jelenti. Szükségem van rá, akár a levegőre. Ha ő nincs, én sem tudok létezni.

- Vidd őt is - szakadok el végül.

- Kit? - ráncolja értetlenül a szemöldökét.

- Teresa-t - felelem - Megérdemli az esélyt, hogy biztonságba legyen, olyanokkal, akik törődnek vele.

- Na és te? - ül fel - Te nem érdemled ezt meg?

- Úgy tűnk nem - ölelem át, s apró csókot nyomok izmos hátára - Ha sikerül rájönnötök hogyan állíthatjátok meg ezt az egész őrületet, visszajöttök értem. Tudom hogy így lesz!

- Ígérem, Nadie - karol át - Ígérem, hogy visszajövök érted!

Ismét rövid csókot váltunk, majd mindketten készülődni kezdünk. Ruháinkat szótlanul vesszük fel, aztán a cipőnket is magukra kapjuk. Percek múlva hagyjuk el a szobámat. Én az ajtót használom Thomas pedig, nos a szellőzőt.

Utam a fiúk szobája felé vezet, szerencsére senki sem állít meg. Se egy őr, sem Ava vagy éppen Jensen. Utálom azt a férfit. Semmi sem érdekli, csak hogy minket szenvedni lásson és a saját érdeke teljesüljön.

- Végre - ránt be Minho - Mi tartott eddig?

- Hosszabb a rendes útvonal mint a szellőző - forgatom meg a szemeimet - Készen álltok?

- Amennyire lehet - fújtat Newt - Elég nagy a késztetés hogy én is itt maradjak veled, Zöldfül!

- De nem lehet - pillant rá Jeff - Ez a legönzetlenebb dolog amit valaha tettek értünk, Nadine - mosolyog rám hálásan.

- Szeretném, ha tudnátok, hogy nagyon szeretlek titeket - nézek végig rajtuk - Ti vagytok a családom. Hősök vagytok, amiért túléltétek az Útvesztőt! Ezt is túl fogjátok, és véget fogtok vetni ennek! Legyőzitek a VESZETTET, mert egyedül ti vagytok képesek rá!

- Nem hagyunk cserben - ölel át Serpenyő - Visszajövünk majd érted!

- Tudom! - mosolygok rá, s sorra elbúcsúzom mindenkitől.

- Vigyázz magadra! - ölel át Jeff, majd Minho-hoz lépek.

- Tarts ki Zöldfül - ölel át - Még le kell győzzelek futásban - vigyorok, mire csak megforgatom a szemeimet.

- Vigyázz magadra bátyus - bújok Newt védelmező karjaiba - Nagyon szeretlek!

- Én is téged húgi! - motyogja - Nem kell sokáig várnod!

És végül Thomas következik. Egy utolsó szerelmes csókot váltunk, majd elválunk egymástól. Ott állva, egyedül nézem amint elrohannak Teresa-ért, hogy aztán együtt megszökjenek innen. S ezzel esélyt kapjanak a túlélésre, s a VESZETT legyőzésére.

Hello Zöldfülek!😇

Nos ezzel a résszel egyáltalán nem vagyok elégedett, elég erőltetett lett. 😞A következő is úton van, bár pontosan nem tudom mikor érkezik! 😕Addig is sok locsolót a csajoknak, a fiúknak pedig sok piros tojást kívánok!❤️

Kellemes ünnepeket!❤️❤️