Running in the Maze

One

Hangok. Fülsüketítő, csörgő hangok. Érzem, ahogy mozog alattam a talaj. Már ha talajon fekszem. Kipattannak a szemeim, mikor a szerkezet hatalmas robajjal megáll. Kezeimre támaszkodva ülök fel. Torkom száraz, levegővételem heves. Izmaim elgémberedtek így kételkedem abban hogy vajon fel tudnék-e állni. Kinyílik a szerkezet teteje, s engem elvakít a hirtelen jött fény. Egyik karomat magam elé kapom, és várok.

- Ez egy lány! - hallom meg a zseniális megállapítást, melyre már én is rájöttem. Elhúzom karomat a szemem elől, mikor valaki beugrik mellém.

Egy vöröses szőke hajú fiú guggol mellettem s kedvesen mosolyog rám. Arca ismerős, ám agyam képtelen arra hogy be is azonosítsa.

- Üdv a tisztáson Zöldfül! - vigyorog, majd felém nyújtja egyik kezét. Bátortalanul fogom meg, ő pedig lazán felhúz. Segít kimászni a lift szerű valamiből én pedig körülnézek.

Több mint harminc fiú vesz körül, s mindegyikük úgy néz rám mintha legalább szellemet látnának. Mindegyik másképp néz ki. Vannak magasabbak, alacsonyabbak, sötétebb bőrűek és világosabb bőrűek egyaránt. Ruháik koszosak, akárcsak a kezeik.

Miután mindegyiket végigmértem a környezetemmel kezdek foglalkozni. Egy füves területen állok, gyanítom erre értette a fiú a tisztás szót. A helyet hatalmas betonfalak veszik körül, melyeken zöld indák helyezkednek el. A levegő tiszta, és hűs. A nap ezer ágra süt. Egész kellemes.

- Hol vagyok? - fordulok a fiú felé, aki az előbb segített - Kik vagytok? És én ki vagyok? - teszem fel kérdéseimet kétségbeesetten.

- Én Newt vagyok, az alvezér. És ez itt a tisztás. Mától ez az otthonod. A neved miatt pedig ne aggódj, pár nap és eszedbe jut - magyarázza kedvesen a fiú, majd a többiekre néz - Mi van bököttek? Netán nincs dolgotok? Nyomás dolgozni! - harsogja tekintélyt parancsolóan. Mindenki követi Newt parancsát s immár ketten maradunk a lift mellett.

- Hogy kerültem ide? - kérdezem halkan, mire rám pillant, és elmosolyodik.

- Gyere Zöldfül! Körbevezetlek - ragadja meg a karomat, s maga után kezd húzni - Amiből az előbb kiszedtelek az a doboz. Havonta egyszer küldik fel az Alkotók a szükséges dolgokkal és egy újonccal, jelen esetben veled - pillant rám egy pillanatra - Ez itt a gyűlésterem. Itt hozzuk meg a legfontosabb döntéseket. Ez itt a konyha. A szakácsok itt készítik az ételeket és itt eszünk. Az ott az építők területe - mutat egy távolabbi részre - Ők készítik a házainkat, és az egyéb szükséges dolgokat. Akik ott takarítanak azok a lögybölők. Az ő feladatuk tisztán tartani a tisztást. Ott van a kóroncok helye, ők látják el a sérülteket. Ők ott az ekések. Növényeket termesztenek és kertészkednek. Ott vannak a vérházasok, akik az állatokról gondoskodnak - mondja majd megáll én pedig mellé lépek - Ezen kívül ott vannak még a zsákolók akik a halottainkért felelősek; a térképészek akik az útvesztőről készült rajzokat, feljegyzéseket őrzik; és végül a futárok akik minden nap kimennek az útvesztőbe hogy kiutat találjanak - fejezi be mondókáját nekem pedig kell pár perc míg feldolgozom a hallottakat.

- Mi az az útvesztő? - kérdezem, mire felkuncog.

- A nagy falak amik körül vesznek minket. Csak azon keresztül van kiút innen - mutat körbe, mire bólintok.

- Te mióta vagy itt? - kérdezem kedvesen mire csak elhúzza a száját.

- Három éve - feleli,majd ismét megragadja a karomat és megint elindulunk - Bemutatlak Alby-nak aztán pedig megmutatom hol fogsz aludni - magyarázza értetlen tekintetem láttán.

Némán követem, s a tisztást szemlélem. Minden olyan békés és nyugodt, de akkor miért akarnak kijutni innen? Miért akarnának elmenni? Biztos van valami oka. De úgy látszik egyenlőre nem kell tudnom róla. Noha majd megöl a kíváncsiság, mégsem kérdezem meg. Majd Newt elmondja ha akarja. Newt. Annyira ismerős. Mintha már ezer éve ismerném. De miért érzem ezt?

- Mi van, nem kérdezel semmit? - szakít félbe a gondolkodásban - Thomas ilyenkor már mindent tudni akart - nevet, én pedig összeráncolt szemöldökkel nézek rá - Majd bemutatlak neki. Nos, van kérdés?

- Miért akartok elmenni innen? Hiszen minden olyan békésnek tűnik.

- Ez csak a látszat. Valójában az útvesztőnél nincs veszélyesebb hely. Ott vannak a siratók - morogja, majd megállunk egy kisebb faház előtt. Newt kopog, s pár másodperc múlva egy magas, sötét bőrű fiú, sőt férfi, nyit ajtót.

- Hello Newt - veregeti meg az említett vállát - Zöldfül - biccent felém - Alby vagyok, a vezető. Gondolom Newt már elkezdte a körbevezetésedet így hagylak is menni. De ha bármi problémád vagy kérdésed akad hozzám is nyugodtan fordulhatsz - mosolyog, majd visszamegy a házba. Ez gyors volt. Newt-tal ismét elindulunk, ezúttal a fekvőhelyemet keresve.

- Mik azok a siratók? - tudakolom hevesen.

- Undorító pók szerű robotok. Vagyis félig meddig robotok. Hidd el, jobb ha nem találkozol velük!

- Lehet még egy kérdésem?

- Akár több is Zöldfül - vigyorog, és kacsint egyet.

- Kik küldtek ide minket? Miért hív mindenki Zöldfülnek? Miért csak én vagyok egyedül lány? - hadarom, s ezzel bőven átléptem az egy kérdésemet.

- Ez több volt mint egy - nevet Newt, majd sorban megválaszolja kérdéseimet - Alkotóknak nevezzük őket. Fogalmunk sincs miért. A zöldfül azt jelenti újonc. És nem tudom miért te vagy itt az egyetlen lány - mosolyog, és megint megállunk - Itt fogsz aludni - mutat egy függőágyra. Rengeteg van itt, tehát feltételezem a többiek is itt alszanak. Egész kényelmesnek tűnik.

- Köszönöm hogy körbevezettél - mosolygok rá,mire csak legyint egyet.

- Ez a dolgom - mondja, majd int egyet és magamra hagy. Nézem távolodó alakját, s még mindig ugyanazon a kérdésen töröm a fejem.
Vajon honnan olyan ismerős?

- Szia - megugrok, mikor egy vékony hangot hallok magam mellől, így a földre huppanok. Felnézek és egy kb 12 éves fiú áll előttem. Mosolyogva néz rám, majd a kezét nyújtja és felsegít.

- Szia - mosolygok rá - Hogy hívnak?

- Chuck - feleli - Na és téged?

- Fogalmam sincs - sóhajtom, és visszaülök a függőágyra - Alig egy órája vagyok itt. Na és te?

- Két hónapja - szontyolodik el, mire megszorítom a kezét - Mindenki ugyanúgy kezdi. A dobozban ébredünk, Alby vagy Newt körbevezet. Semmire sem emlékszünk.

- Tényleg csak a nevedre emlékszel? - kérdezem elképedve - Ez szörnyű!

- Itt mindenki így van. Az Alkotók műve, ahogy minden más is.

Csendbe burkolódzunk. Nézem, ahogy a fiúk tábortüzet gyújtanak, ezáltal jobbak a látásviszonyok. Esteledik, tehát kb fél napja vagyok itt. Fogalmam sincs ki vagyok, nem tudom a nevem, sőt még azt sem hogy hogyan is nézek ki! Vajon szép vagyok? A testalkatomat nézve alacsony és vékony lány vagyok. A melleim viszonylag teltek és nagyok. A hajam végét is látom, mivel mell alá ér. Vörös.

- Hé Zöldfül! - áll meg előttem Newt majd felránt - Gyere, ünnepelj velünk!

Hello Zöldfülek! Íme az első rész, remélem tetszett! Hagyjatok nyomot magatok után :)