Running in the Maze

Kilencedik

Nadine

- Ébresztő Zöldfül - halk, mégis erőteljes suttogásra ébredek - Fél óra és nyílnak a kapuk, szóval ha nem akarsz mégis inkább kóronc lenni, azt ajánlom húzz bele!

Kipattannak a szemeim és olyan gyorsan ülök fel, hogy majdnem lefejelem az engem ébresztgető Minho-t. A fiú hátratántorodik míg én villámsebességgel kapom fel a cipőmet és kötöm fel a hajamat.

- Mehetünk - állok fel, majd már indulok is a kapu felé.

- Előbb egyél - ránt vissza az elöljáróm.

Megadóan bólintok és követem őt a konyhához. Az asztalnál már ott ül Thomas és Newt. A nekem szánt étel ott pihen mellettük, így egy "Jó reggelt" után oda ülök le. Éppen Thomas-szal szemben.

Sietősen lapátolom magamba a szendvicsem, majd egy pohár vízzel leöblítem. Jólesően felsóhajtok, majd az engem vizslató fiúkra nézek.

- Mi az?

- Semmi - vágja rá egyetlen ikrem - Csak furcsa hogy egy kicsit sem félsz vagy éppen izgulsz - magyarázza.

- Inkább kíváncsi vagyok mintsem ijedt - vonok vállat - Engem érdekel, hogy mi van ott kint - ámulva nézem a falakat...ismét.

- Akkor egyedül vagy - feleli Minho - Mehetünk Bököttek?

- Hol a többi futár?

- Kiléptek - feleli Minho a kérdésemre.

Felállunk és a kapuk felé indulunk. Egyikünk sem szólal meg. Mi, futárok, felkészülünk arra ami ránk vár. Az útvesztő. Ki kell jutnunk onnan mielőtt még bezárul.

Newt a lehetőségeket veszi át. Látszik az arcán hogy fél. Fél hogy esetleg bent ragadok és nem térek vissza többé. Nos, igen ennek nagy a valószínűsége.

- Nagyon vigyázz magadra - ölel meg szorosan egyetlen ikrem - És hallgass Minho-ra!

- Oké - bólintok aprót, majd még egyszer megölelem őt.

Beállok Minho és Thomas közé, majd a kapu felé fordulok. Aprókat ugrálva próbálom lelkesíteni magamat. Izmaimat felkészítem az irdatlan rohanásra, mely ma rám vár. Nyakamat kissé oldalra döntöm, ezáltal kiropotatva azt.

S ekkor a kapu nyílni kezd. A falak kisebb hanggal távolodnak el egymástól, s meglátom mit is takarnak. Az útvesztő. Egy egyenes szakasz, a végén pedig egy elágazás. Egy erős szélfuvallat talál minket arcon, s véleményem szerint erre vártunk.

Minho futásnak ered, én és Tommy pedig követjük őt. Sebes tempóval haladunk, Jobb kanyar, majd bal, egyenesen és ismét kanyar. Ezt ismételgetjük, s közben szemügyre veszem az útvesztőt. Megpróbálom minden egyes részét az elmémbe vésni. Az összes kanyart, és zsákutcát. Mindent, amely segítheti a kijutásunkat.

Egy tágasabb térbe érünk, a nap égeti bőrünket. A mellettem lévő hatalmas falon egyetlen szám áll.

8

- Mit jelent az a szám? - kérdezem, mikor a fiúk megállnak. Előkapjuk táskáinkból az ennivalót és a vizet, majd egy árnyékos helyen leülve enni kezdünk.

- Az útvesztőben nyolc zóna van - kezdi Minho - Van egy meghatározott sorrend, ami szerint kinyílnak. Minden este egy másik zóna nyílik ki, a többi pedig bezárul.

- Ma a nyolcas van nyitva.

- Pontosan - helyesel Thomas - Holnap a hármas lesz, majd kezdődik elölről.

- Te mindegyiket végigfutottad már? - kikerekedett szemekkel nézek Minho-ra ő pedig csak bólint.

- És mindegyiket ismerem is - sóhajt - Jobban mint a saját tenyeremet.

Nem kérdezek többet, inkább folytatom az almám majszolását. Érzem magamon Thomas tekintetét így rápillantok, majd összemosolygunk.

Gyönyörű szemei vannak. Barnák, melyek melegséget tükröznek. Ha nem figyelsz, egy pillanat alatt elveszel bennük. Vagy talán csak velem van ez így.

- Na gyerünk bököttek! - áll fel Minho - Már délután van, és én nem szeretnék megint itt éjszakázni!

Felállunk mi is, majd ismét futni kezdünk. Visszafelé futunk, így esélyem nyílik arra, hogy ismét memorizáljam a falakat. Így majd könnyebben tudom felrajzolni őket, ha visszaértünk a tisztásra.

Lábaimat fürgén szedem, nehogy lemaradjak. Nincs kedvem bent éjszakázni, noha tudom, Minho-val És Thomas-szal lenne a legtöbb esélyem túlélni idebent. Hiszen, ők már egyszer túlélték, tehát biztosan menne nekik újra a dolog. Bár, nem hiszem hogy ők repesnének az örömtől. Nem lehetett kellemes itt bent, a siratókkal. Biztosan féltek.

Míg ezen elmélkedem, már kint vagyunk a zónából, így már csak pár kanyar választ el minket az "otthonunktól". Szerintem az a hely inkább egy börtön, mintsem az otthonunk. Nem önszántunkból vagyunk itt, emlékek nélkül egy rakat robotszerű lénnyel összezárva. Vagy ha igen, akkor idióták és mazochisták vagyunk mind.

Jobb és bal kanyar, és már látom is a nyitott kaput. Innentől már csak lazán kocogunk, és hopp. Már kint is vagyunk. A többi fiú még javában dolgozik, mi pedig a konyha felé indulunk.

- Hála istennek! - kap fel Newt, amint a konyhába érünk - Aggódtam érted! - motyogja a nyakmaba, s közben szorosan ölel.

Jól esik a gesztus, így még jobban hozzábújok. Pár perc múlva viszont elengedem, s leülök a többiek mellé.

- Milyen volt odakint? - tesz le elém egy tál levest Serpenyő - Nem féltél?

- Nem - rázok aprót fejemen, majd falatozni kezdek - Sokkal inkább élveztem.

- Te beteg vagy - néz rám Minho kikerekedett szemekkel - Még én is utálok ott kint lenni, erre te azt mondod hogy élvezed?!

- Más vagyok - vonok vállat lazán.

- Inkább furcsa - javít ki Newt, én pedig csak oldalba bököm - És harcias is!

- Muszáj megvédenem magam - világítok rá a tényre.

Elhúzott szájjal bólint, én pedig befejezem az evést. Úgy érzem több már nem fér belém, így egy pohár víz lehúzása után felállok és a már törzshelyemmé vált fa felé kezdek lépkedni.

A hűs szellő a hajamba kap, miközben a nap szinte perzseli bőrömet. A kapuk hatkor zárulnak, most pedig fél hat van. Még bőven időben értünk vissza. Lehet, holnap már bátrab lesz Minho is és egy kicsit tovább maradunk.

Felmászok a fára, majd kényelmesen elhelyezkedve ismét a falakat kezdem bámulni. Úgy tűnik eléggé berögzült ez a dolog. Mindig azt bámulom. Csak tudnám, miért érdekel engem ez ennyire. Miért vonz az útvesztő?

Rengeteg kérdés, válasz viszont nincs. Sehol. Szeretném tudni, miért én vagyok itt az egyedüli lány? Miért vagyok ennyire más? Miért vagyunk ide bezárva? Miért ver hevesebben a szívem, ha Tommy-val vagyok? Miért gyötör ennyi kérdés?

Hello Zöldfülek😍
Annyira sajnálom a rengeteg késést😭 Év vége, tánc és színjátszás vizsga stb....de most ismét itt vagyok 😉😂 remélem tetszeni fog a rész😉
Pucca, Gigi 😘