Running in the Maze

Six

Nadine

Minho szavai járnak a fejemben, miközben a kötszereket pakolom el, melyeket Jeff használt alig egy perce. Az egyik építész megsérült, miközben egy hordágyat próbált összeeszkábálni. Egészen pontosan belevágott a karjába, ezzel elég hosszú és mély sebet ejtve.

Tulajdonképpen élvezem ezt a munkát, de valahogy mégsem az igazi. Úgy érzem, nem itt van a helyem, hanem odakint. Az útvesztőben. valami vonz oda. Tudom, hogy ott a helyem. Ha kimehetnék, talán tudnék segíteni, és kijutnánk innen! Muszáj kijutnunk innen. Ez nem az otthonunk, már ha egyáltalán van nekünk olyan. Már ebben sem vagyok biztos.

Minho szavai mellé, még valami beférkőzött. Az anyám képe. Szőke, kontyba fogott haja, barna szemei. Tényleg kiköpött mása Newt-nak. A hangja, is olyan nyugtató. Már amennyire emlékszem. Magas volt. És bizonyára egy tündéri asszony. Szeretett minket, és talán még az életét is adta volna értünk.

- Hé Nad! - teszi vállamra a kezét Clint - Végeztél, nyugodtan menj enni - mosolyog, majd segít Jeff-nek elpakolni. Máris eltelt a nap?

Felkapom a pulóverem, majd intve egyet a fiúknak, elhagyom a kis házat. Lépteimet a konyha felé veszem, s már messziről is érzem a sült csirke illatát. Gyomrom azonnal reagál, s egy hatalmasat kordul, mire csak felnevetek.

- Szia Serpenyő - köszönök a fiúnak, s elveszek egy adag ételt - Hogy telt a napod? - érdeklődöm kedvesen.

- Így hogy nem voltál itt tudtam végre főzni - nevet, mire én is felkuncogok. Tudom hogy nem sértésnek szánta, főleg mivel hogy igaza van.

- Ne aggódj, ha minden jól megy nem fogsz többet a sütő közelében látni - nevetek, majd levágódom Newt mellé - Mi újság bökött? - lököm meg a vállát.

- Semmi Zöldfül - borzolja össze a hajamat - Milyen volt Clint-ékkel dolgozni?

- Fárasztó - sóhajtom - Az a fiú - bökök az asztal vége felé - Josh. Megvágta a karját, elég mélyen. Rettenetesen fájt neki, ahogy összevarrtam.

- Te varrtad össze? - néz rám hitetlenkedve, mire bólintok - Ezek szerint kóroncnak jó lennél!

- Newt - sóhajtom - Megegyeztem Minho-val és nyertem! Futár leszek! - jelentem ki ellentmondást nem tűrve, mire bátyám csak sóhajt egyet, majd beletörődve sorsába sóhajt egy nagyot.

Mindketten folytatjuk az evést, s nem szólalunk meg. Ezúttal jól esik a csend. Olyan megnyugtató hallgatni, ahogy a többiek beszélgetnek. Elmesélik a másiknak milyen napuk volt, s érdeklődve hallgatják a válaszokat. Az érdeklődés kölcsönös. Elnézve ezeket a fiúkat...látszik hogy erős bizalom köti össze őket. Csodálatra méltó.

- Mi van Zöldfül? - vágódik le mellém egy izzadt Minho, mire elhúzom a számat - Neked sincs rózsaillatod, azt elhiheted - vonja meg a vállát, mire csak bokán rúgom - Hé!

- Megérdemelted - ül le velem szembe Thomas, én pedig rákapom a tekintetemet - Szia Nadie! - s kacsint egyet, én pedig ismét érzem az arcom forróságát - Jól áll a piros -kuncog, én pedig válaszként őt is bokán rúgom - Au!

- Hagyjátok békén a húgomat bököttek! - kel a védelmemre Newt - Ha ő a vöröset szereti hát ez van! És a trágya illata számomra felüdüléssel egyenlő - röhög hangosan, én pedig tarkón csapom.

- Csak három perc Newt! - szűkítem össze a szemeimet - Jobban örülnél ha elmennék fürdeni, és valaki rám nyitna? - nevetése abbamarad, mire most én nevetek fel - Nyugi. Tommy biztos szeretne őrt állni a fürdő ajtaja előtt - nézek a szóban forgó fiúra, mire az vörösödve bólint - Csak nem megtetszett a vörös? - kérdem, ő pedig csak felnevet visszavágásomon.

- Holnap nem megyünk futni Thomas - szakítja meg a csipkelődésünket Minho - Gyűlés lesz, és kiderül hogy hova osztjuk majd be Nadine-t.

- De a vérházasoknál még nem voltam!

- Ne sajnáld - fintorog Minho - Hidd el hogy nem a legjobb meló, és utána pár napig nem bírtál volna ránézni a húsra!

- Van benne valami - motyogom ezzel igazat adva neki - Ugye betartod az ígéreted? - pillantok rá könyörgően, mire mosolyogva bólint egyet, én pedig megkönnyebbülök - Hol van Chuck?

- A dutyiban - motyogja Thomas - Feldühítette Gally-t, így a ma éjszakát ott tölti.

Vacsora után nem tartok a többiekkel lefeküdni. Megvárom, míg Serpenyő elmegy aludni,s elveszek pár szelet húst, és krumplit. A fáklyával a kezemben megyek a börtön felé, Chuck-ot keresve. Hamar meg is találom kis barátomat, majd letelepedve a fűbe, beadom neki az ételt.

- Kösz Zöldfül - motyogja teli szájjal.

- Nadine - mondom, mire egy pillanatig abba hagyja az evést és rám néz - Eszembe jutott a nevem - újságolom mosolyogva, mire ő is elmosolyodik és már folytatja is az evést - Mivel dühítetted fel Gally-t?

- Szerinte tiszteletlen voltam, Alby pedig neki adott igazat - motyogja - Ez olyan igazságtalan! Gally sosem kap büntetést, pedig egy igazi bunkó! - fakad ki.

- Megértem - húzom el a szám - Gally tényleg nehéz eset, de próbálj meg okosabb lenni. Ne provokáld, inkább tedd amit mond, és akkor nem lesz baj. Hiszen ki vigyázna rám, ha te itt vagy? - kérdezem, ő pedig felnevet.

- Hát Thomas! Vagy Newt - vágja rá - Az utóbbi biztos hiszen tesók vagytok, de Thomas is megvédene, elvégre beléd van zúgva! - csiripeli, mire értetlen fejet vágok.

- Nem lehet hogy te összekavarod a dolgokat? - kérdezem felhúzott szemöldökkel - Tommy nem zúgott belém!

- Dehogynem! - ellenkezik azonnal - Látszik rajta, hidd el! Nem adok két napot, és már kézen fogva fogtok andalogni az útvesztőben!

- Butaságokat beszélsz Chuck - rázom meg a fejemet - Megyek lefekszem - állok fel lassan - Tedd te is azt - tanácsolom, majd a fáklyával a kezemben elhagyom a helyet. A fáklyát lerakom a többihez, miután eloltottam, majd végül a függőágyam felé veszem az irányt.

Leülök rá, leveszem a cipőmet, majd lefekszem. Magamra húzom a kissé érdes pokrócot, s Chuck szavain gondolkozom. Thomas vajon tényleg érdeklődik irántam? És ha igen, vajon én is így vagyok ezzel? Menne nekünk együtt? Vagy talán többet ártanánk a másiknak mint segítenénk? Minden olyan zavaros.

Addig gondolkodom ezen, míg végül szemeim elnehezednek, s én ismét elmerülök az álmaimban.

Hello Zöldfülek! ☺
Íme a következő rész 😂
Ha tetszik, hagyjatok nyomot 😉
Pucca, Gigi 😘