Running in the Maze

Seven

Nadine

Késő reggel ébredek fel. Hűs szél fúj. A madarakat nem hallom, így nagy valószínűséggel eső lesz. Mondjuk nem ártana már egy kis víz a növényeknek. Na meg persze amíg a többi fiú a kunyhókban van, addig én nyugodtan mosakodhatok. Rám fér.

Nyűgösen húznám magamra jobban a takarót, ám valami megakadályoz benne. Rántok egyet rajta ám még mindig nem mozdul. Kuncogás üti meg a fülemet, így csapok egyet a kezemmel.

- Au - sziszegi az illető aki megzavarta álmomat, cserébe pedig képen töröltem.

Mosollyal az arcomon húzom magamra a takarót, ám az hirtelen lekerül rólam. Felsikkantok mikor megcsap a hideg levegő, és azonnal kiugrom az ágyamból.

- Normális vagy?! - kiáltok rá a röhögő Newt-ra.

- Ideje lenne felkelned Zöldfül - nevet - már lassan kilenc óra!

- Azért megpróbálhattál volna finomabban felkelteni - morgom miközben felveszem a cipőm és a pulcsit - Hol van Thomas?

- A konyhában, miért?

- Mert szeretnék végre tényleg rózsaillatú lenni - kacsintok majd választ sem várva az étkezőhöz futok. A többi fiú elmélyült beszélgetést folytat valamiről, mikor odaérek. Nem hallgat el egyikük sem így biztos hogy nem rólam beszélnek. Intek nekik, majd levágódom Thomas mellé.

- Szia - vigyorgok a fiúra aki értetlen tekintettel bámul.

- Mit tehetek érted, kedves Nadine? - sóhajt, mire felkuncogok.

- Tudod, szeretném ha nem lenne ilyen erős szagom, de ahhoz le kell tusolnom. Csakhogy itt több mint harminc fiú van, és nem szeretném ha bármelyikük is olyat látna amilyet nem kellene - magyarázom - Szóval megtennéd hogy őrt állsz a mosdó ajtónál ? - kérdezem, s közben ajkamat rágcsálom.

- Először is - áll fel - Hagyd ezt abba - utal a szám rágcsálására - Különben nekem nem marad semmi! - elpirulok kijelentésére - Másodszor, örömmel - bólint, ám mielőtt még megköszönném, felemeli egy ujját - De jössz nekem egyel!

- Szavamat adom - bólintok, majd karon ragadom és a mosdó felé rángatom, ám útközben felkapom a dobozt és egy törülközőt is. Thomas nevetve jön utánam, nyilván viccesnek találja hogy ennyire sietek.

Érzem amint nedves cseppek landolnak az arcomon. Esik. Megnyugtatónak érzem a hűs levegőt, és örülök hogy nem tűz annyira a nap. Na persze az is közrejátszik, hogy így a futárok nem mehetnek sehova, így nem eshet bajuk.

A kis fürdőhöz érve elengedem Thomas karját, s belépek a helyiségbe. Fából eszkábálták össze a fiúk. Két része van, az elsőben tükör, és egy vödör van, gondolom kézmosásra. A másik helyiség egy lepedő szerűséggel van elválasztva. Ott két vödör víz van, és egy kisebb polc szerűség. Elhúzom magam után a lepedőt, majd a cuccaimat letéve vetkőzni kezdek. Hajamat felfogom, és már kezdenék is mosakodni, ám eszembe jut valami.

- Hé Tommy - hajolok ki. Felnéz rám, arcán huncut mosoly ül, így még jobban magamhoz szorítom a lepedőt.

- Igen? - vigyorog.

- Elhasználhatom azt a két vödör vizet? Vagy kevesebbet kéne? - kérdezem, mire csak elgondolkodik, majd válaszol:

- Szerintem elhasználhatod mindkettőt - vonja meg a vállát - Kell segítség? - arrogáns vigyor telepedik arcára. Le sem tagadhatná hogy igenis élvezi a helyzetet.

- Mikor lettél te ilyen perverz? - kérdezem enyhe éllel a hangomban.

- Mindig is ilyen voltam - feleli - Na tüntesd el a szagod!

Szúrós nézéssel engedem a lepedőt vissza és kezdem meg a mosdást. Az egyik vödör víz felét magamra öntöm. Felsikkantok,mert hogy jéghideg az egész.

- Vigyázz, hideg a víz - hallom meg Thomas nevetéstől elfojtott hangját, mire csak morgok egyet.

Beszappanozom vacogó testemet, és hajamat, majd a víz másik felével lemosom magam. Villámsebességgel törülközök meg, s törlöm át nedves hajamat. Felveszem a fehérneműmet, a magammal hozott fekete leggings szerű nadrágot és a fekete pólót. Hajamat kiengedve hagyom majd a zoknimmal együtt felveszem az edzőcipőmet is. Összeszedem a holmimat, majd elhúzva a lepedőt, kilépek Thomas-hoz. Szó nélkül kezébe nyomom a koszos ruháimat, kiterítem a törülközőt, majd jó párszor átöblítem a számat fogmosás gyanánt. Helyesbítek, öblíteném.

- Hoztam be neked fogkefét - állít meg Thomas a mozdulatomban - Ott van a polcon - bök az említett tárgy felé fejével.

Felkapom, majd a fogkrémből nyomok egy keveset és sikálni kezdem fogaimat. Percekig mosom, majd a kiöblítem a számat.

- Köszi - veszem el tőle a holmimat - Mindent - teszem hozzá mosolyogva, majd elindulunk vissza.

- Szívesen tettem - dobja át vállamon a karját - Végre jó illatod van - nevet, mire oldalába nyomom egyik ujjam. Tovább kuncog, míg én gondosan elteszem a dobozt. Épp időben értünk vissza mert az eső szakadni kezd.

- Hű - lehelem - Olyan mintha öntenék - motyogom.

- Igen, nekem is furcsa volt elsőre - mondja Thomas, majd mindketten leülünk a függőágyra - Volt azóta emlékképed?

- A legutolsó óta nem - rázok aprót a fejemen.

- Elmeséled?

- Akkor mondta el Newt hogy meghalt az anyukánk - motyogom - Majd kiderült hogy az apánk egy Alkotó és ő küldte be Newt-ot - fejezem be.

- Ez azért elég meredek - ráncolja a szemöldökét - De miért küldte be?

- Mert kiköpött mása az anyánknak - felelem.

- Newt hogy fogadta?

- Elég jól.

- Na és te? - mélyen a szemembe néz. Ajkaim elnyílnak, s a levegőt is gyorsabban veszem. Kell pár perc míg értelmezem a kérdést, s válaszolok.

- Én csak nem értem, hogy tudta egy ilyen apró dolog miatt eldobni a saját fiát. Na és engem? Engem miért küldött ide? - hangom halk, kissé kétségbeesett.

- Bánhatja hogy eldobott titeket - fordít magával szembe - Két ilyen csodálatos embert - kezét derekam köré fonja, homlokát az enyémhez dönti - Biztos fáj neki - apró puszit nyom homlokomra.

Karjaimat nyaka köré fonom és hozzábújok. Megnyugtat szívének heves dobbanásai. Illata kellemes, meg sem lehet mondani hogy esetleg már napok óta nem fürdött le. Érzem hasizmait ahogy hozzám nyomódnak.

Percekig állunk így, majd hála egy igen hangos köhintésnek szétrebbenünk. Newt áll velünk szembe, mellette Chuck és Minho helyezkedik el.

Newt arca kissé dühös, de ugyanakkor játékosság és féltés is látható szemeiben. Chuck vigyorog mint a vadalma. Szemeit köztem és Thomas között járatja,miközben egyre nagyobb vigyor terül el az arcán. Minho inkább döbbent. Nyilván félreérti a helyzetet, és azt hiszi van közöttünk valami barátságon kívül.

- Mit csinálsz a húgommal bökött? - húzza fel a szemöldökét Newt s kérdőn néz Thomas-ra.

- Csak megöleltem - vonja meg a vállát.

- Aha - húzza el az a betűt Chuck - Vagy inkább éppen csókolózni készültetek - húzogatja szemöldökét.

- Ööööööö - kezdem - Nem! - s ezzel együtt tarkón legyintem.

- Rajtad tartom a szemem, Tommy - böki meg az említett mellkasát bátyám, én pedig csak megforgatom a szemem - És rajtad - pillant ezúttal rám.

- Elfelejted, hogy tudok egyedül is döntéseket hozni - állom tekintetét - Nem vagy a főnököm, Newt!

- Csak szeretnék vigyázni rád, Nad - motyogja - A húgom vagy és fontos vagy nekem!

Hello Zöldfülek!
Rettentően sajnálom a csúszást, de sok dolgom volt a múlt héten😢
Remélem ez a rész majd kárpótol benneteket😁
Puszi, Gigi😘