Samanta Élete[Befejezett]

1. Fejezet

A nevem Samanta White, de mindenki csak Samnak hív. 17 éves vagyok. Van egy húgom, Sarah (16) és egy öcsém, Harry(16). Ők ikrek, 10 perc van köztük. A szüleim elváltak. Mind a három gyereket anya vállalta. De térjünk rám. Benne vagyok az iskolai lacrosse csapatban a barátnőmmel, Laura Andarsonnal és a pasimmal, Adam Bushal együtt. Már csak 1 hét van hátra a suliból.😀 Még van egy évünk ezen kívül. A lacross kapitány nem én vagyuk, hanem Adam, de minden erőmmel törekszem rá. Én az alkapitány vagyok.
Most éppen úton vagyunk az öltözőkhöz, hogy átöltözzünk az edzésre. Mikor átöltöztünk, kimentünk a pályára, az edző már várt ránk.
-- Sziasztok gyerekek! - köszöntött minket Mr. Turner.
--Jó napot edzőbá! - köszöntünk egyszerre vissza.
--Üljetek le, van valami megbeszélni valónk! - Leültünk mindannyijan, majd bele kezdett mondandójába.
--Ugye eddig nyáron nem lehetett játszani, de idén aki jelentkezik az jöhet nyáron heti 3x-szor és vasárnaponként egy meccsre - mondta az edzőbá. Ennek mindenki örült.
--Jelentkezzen az, aki biztos, hogy jönni fog! - erre majdnem mindenki feltette a kezét kivéve az én kedves barátnőm. Na mindegy is, csak túl fogom élni. Mindenkit, aki felrakta a kezét, felírta egy lapra a nevét. Az ezdőbá utasított, hogy vezessek le egy bemelegítést, majd fussunk annyi kört, amennyit akarok. Én 2-re gondoltam szóval elkeztünk futni, hátul mentünk lányok.
--Hogy-hogy nem jössz majd nyáron? - kérdeztem rá Launál.
--Már van sok programom, és szerintem nincs értelme csak pár alkalommal eljönni. - mondta Lau.
--Ja, így meg értem, de gyorsítsunk be. - mondtam, majd egyre gyorsabban futottunk, a végén már sprinteltünk. Az edzésen a kapus beált a kapuba és kapura dobáltak a többiek. Mire végeztünk az edzéssel mind elfáradtunk és leizzadtunk. Elmentünk átöltözni majd haza. Adam haza vitt az autójával. Mire hazaértem 5 óra volt, így lezuhanyoztam, majd megírtam a leckét. Mire ezzekkel végeztem fél 7 lett, így megvacsoráztam. Felmentem a szobámba, majd az ágyamban telefonoztam. Valamikor bekopogtattak hozzám.
-- Szabad. - mondtam majd bejött valaki.
-- Szia. - köszönt a hugom, mikor bejött a szobámba.
-- Szia. - köszöntem vissza neki. - Mikor jöttetek meg?
-- Már vagy 4 órája. - mondtam mire meglepődtem.
-- Ööö, ja, bocsi hogy nem köszöntem be. Am mizu? - kérdeztem.
-- Semmi gond. Ja, semmi, csak meg akartam tudni, hogy megérkeztél-e, de most már látom, hogy igen. Na akkor megyeg, jó éjt! - köszönt el.
-- Szia. - köszöntem el én is. Miután kiment a hugom, nem kellet túl sok, hogy elaludjak.