Samanta Élete[Befejezett]

4. Fejezet

A korházban délelőtt, jó délben keltünk. Megreggeliztünk, vagy megebédeltünk, majd indultunk haza. Adam hozzánk jött. Mikor hazaértünk, nagy meglepetés várt. Az osztály nagyja eljött hozzánk és jobbulást kivánt. De előbb megfürödtünk,majd mind aláírták, firkáltak a gipszünkre. Ez a hét az utolsó, amin nem csinálnánk semmit, szoval nem megyünk suliba. A következő három hétben nem csináltunk semmit csak ültünk, feküdtünk.☺😪😔 Most a korházba tartunk, hogy levegyék a gipszet nekem, Adamnek megnézzék, hogy áll az összeforrása. Ha van ilyen szó. Bementünk és levágták a gipszet.
-- Na most menjenek el a röngenezőbe. Itt van jobbra kettővel. Addig levágom Adam gipszét. - mondta az orvos.
-- Rendben. - mondta anya. Megröngenezték a kezemet és sikeresen befort.
-- Itt van a röngenkép, vigyék az orvoshoz.
-- Ok. - mondtam már unottan, mert minek kell nekünk össze-vissza menni. Amikor bementünk ép Adam ült át egy kerekesszékbe.
-- Na most menj te a röngenezőbe és te meg gyere ide. - odamentem és elkezdett valamit magyarázni - Akkor egy hétig még ne lacrossoz, de aztán már játszhatsz.
-- Óó, ne már annyit kell még várnom.
-- Örülj neki, hogy legalább nem a lábad tört el, vagy annak hogy egyáltalán játszhat még.
-- Ok. - mikor végeztem a kétbetűs mondatommal épp tolta be anya Adamet.
-- Na akkor neked most begipszeljük a lábad. Milyet kérsz járót vagy simát?
-- Járót. - mondta Adam majd begipszelték a lábát és mentünk is haza. Útközben eszembe jutott, hogy ma hétfő van és van edzés. Így ki szerettem volna menni rá nézőnek. Csak kérésembe került.
-- Anya, kimehetek az edzésre?
-- Igen, de ne játszál. Te nem mész Adam?
-- Nem, én most nem tudok. Boccs Sam.
-- Semmi baj, akkor anya kiraksz légyszi ott, Adamat meg vidd haza.
-- Persze. Ok.
Az út nem volt hosszú. Hamar megérkeztem, még nem voltak kint a pályán, így az öltöző felé vettem az irányom. Jól tudtam hogy ott lesznek.
-- Sziasztok!! - köszöntem nekeik ordítva, hogy mind jól haljanak és egyszere fordították felém a fejüket.
-- Szia! - köszöntek kb. egyszerre.
-- Na végre leszedték a gipszed, mikor játszhatsz? - jött oda Scott.
-- Egy hét múlva, már hétfőn játszhatok végre.
-- Ok. Addig is a második legjobb nélkül kell játszanunk.
-- Te kis egoista. Ja amugy ki a parancsnok??
-- Ha nem történt volna ez veled, akkor te lettél volna, de így én vagyok. De jövő héttől te leszel. Ja és mi van Adammal?
-- Dolga akadt. Na de most menjetek ki.
-- Ok főnök.
-- Hülye. - boxoltam egyet bele a vállába. Kimentek mindnyájan, aztán én beültem a nézőtérre. Gyorsan lement az edzés. A szerdai, a pénteki edzésre és a vasárnapi meccsre Adam is jött. A meccs után anyu hazavitte Adamat, aztán mi is haza mentünk. Lefürödtem, majd az ágyamba vettem az irányomat. Nem kellet túl sok idő, hogy bealudjak.