Samanta Élete[Befejezett]

15. Fejezet

Mikor felkeltem egy ismeretlen szobában voltam a tegnapi ruhámban. Kopogtak. Nem feleltem semmit így valaki benyitott. Scott volt az.
-- Szia. Hogy vagy? - kérdezte Scott. Leült mellém az ágy szélére.
-- Szia. Jól. De hol vagyok?
-- Miután visszaváltoztál elájultál, ezért hozzánk hoztalak.
-- Ezt most úgy akarod mondani hogy átváltoztam. Oké. - nyújtottam el a második ,,mondatot''.
-- A szemed fehér, a bundád szürke volt. Gyönyörű. És nagyon, de nagyon ritka.
-- Akkor ezért csodálkoztál annyira??
-- Azért is. És általában fiúknál szokott lenni ez az összeállítás. Gyere reggelizz meg. - felálltam majd lementünk reggelizni.
-- Ugye anyának nem mondtad?
-- Nyugi nem mondtam. Majd te elmondod, hogy már átváltoztál és külsődedet is.
Miután megreggeliztünk hazamentem, lezuhanyoztam, majd néztem a tv-ben valami baromságot. Egyszer csak valaki csengetett. Lementem az ajtóhoz és kinyitottam.
-- Szia Scott. Hogy-hogy itt?
-- Nem rég jutott eszembe hogy van egy legenda, amit elszeretnék mondani, csak menjünk be. - beengedtem majd leültünk a kanapéra.
-- Na szóval van egy legenda egy lány farkasról, akinek szürke szőre és fehér szeme van. Van egy ellensége, egy fiu, akinek a szülei a lányfarkas szüleinek ellenségei voltak. Az a fiú bosszút szeretne állni, hogy megölték az apját de a lány legyőzi a fiút és megöli. A lányt út közben megtalálja a szerelem.
-- Úgye nem azt szeretnéd mondani hogy az a lány én vagyok?
-- De. Pontosan azt szeretnép mondani. De most nekem mennem kell.
-- Ok. Szia. - kikisértem, majd felmentem a szobámba és bekapcsoltam a tv-t. A tv-re nem nagyon figyeltem, a gondolkozásom elnyomta a külső zajokat. Időközben kimentem az erkélyemre de nagyon elfáradtam ezért bementem, lezuhanyoztam, majd befeküdtem az ágyamba majd elaludtam.