Később kiderült, hogy Lenanak semmi olyan ötlete nincs, ami másnak ne jutott volna eszébe. A terv az volt, hogy egy kockát (aki mellesleg nem is akart jönni a koncertre) oda küldtünk Mrs. Black elé, hogy mutassa meg színészi tudását. És amíg lefoglalta a drága ófőnket, mi kiosontunk a hotelból...
Odakint már korom sötét volt, a szinte kihalt utcákat csak a mi kis 15 fős csapatunk zaja töltötte be.
- Itt jobbra!- irányította a csapatot Lena.
Egy hatalmas, minden féle fényekkel kivilágított sportcsarnokhoz értünk, ami előtt hosszú kígyózó sor volt. Megütközve néztük a nem mindennapi látványt.
- Nem úgy volt, hogyha egy órával hamarabb jövünk, mi leszünk az elsők?
- Ezek szerint nem csak mi gondolkozunk így- vakarta a fejét Chris.- amúgy ők a Vamps?- mutatott egy plakátra.
- Uhum- bólogatott Eliza olyan hevesen, hogy a fejéről leesett a virágokból font koszorú.
- Kurva jópasi ez a Tristan!- csorgatta a nyálát a meleg haverunk.
- Ez undorító- húzták az orrukat az osztály pláza picsái.
- Ha valami nem tetszik, el lehet menni!- förmedtem rájuk.
- Kész! Nem bírok várni!- kiáltott fel Dani és nemes egyszerűséggel elájult. Mindenki egyből átlátott a szitán, így ravaszul mosolyogva és tettetett aggodalommal körbeálltuk az ötletgazdát.
- Te jó ég! Valami az agyával lehet! Feltétlenül meg kell nézze egy orvos!
- Arra biztos van egy!- mutattam a sportcsarnok felé.
Négy fiú megemelte az "ájult" nagydarab betegünket és az emberek között lökdösődve a bejárat felé vettük az utunkat.
- Félre az útból, beteggel vagyunk! Haldokol!- kiabáltuk gyúródás közben. Mindenki megütközve nézte a csapatunkat, néhányan káromkodtak egy sort, páran meg engedelmesen félreálltak.
Amikor a bejárathoz értünk a két izmos őr egyből ránkmordult.
- Segítségre van szükségünk! Leállt az agya!- siránkozott Lena remegő ujjakkal Danira mutatva. Amint észrevették, ijedten álltak félre az utunkból.
- Az orvosi rendelő a folyosó végén van! Egy nagy piros kereszt van felette, felismeritek!
Meg sem álltunk, amíg hallótávolságon kívül estek az őrök, de amikor végre az ajtó elé értünk, egyszerre tört ki belőlünk a röhögés...
