Eliza már ott várt a teraszukon, amikor megérkeztem. Vállpántos blúzban volt szóval tisztán látszott, hogy a jobb karja be van fáslizva.
- Veled mi lett?- meredtem rá rémülten.
- Gyere be! Elmondok mindent, amit tudok.
- James?
- Az előbb ment el megkeresni a banda tagjait- magyarázta miközben ránk csukta a szobája ajtaját.- na szóval... honnan nem emlékszel?
- Onnan, hogy kimentünk Braddal friss levegőt szívni és valaki megkínált piával...- elevenítettem fel az esti emlékeimet.
- Aha... szóval akkor odakint voltatok! Mi Jamessal mindenhol kerestünk! Ezért is mentünk el, mert azt hittük, hogy ti is elmentetek!
- Oké, de mi lett a karoddal?
- Valaki hozzámvágott egy üres üveget- legyintett.
- Te jó ég- kaptam a szám elé a kezem.- nagyon súlyos?
- Hát... este nem tűnt annyira annak, de ma reggel elkezdett gennyezni ezért hajnalban elmentünk orvoshoz, ahol bevarrták- húzta el a száját.
- Jesszusom! Ne haragudj Eliza! Nem kellett volna egyedül hagyjalak!
- Ezt én is elmondhatnám magamról- vágott bűntudatos arcot, amire bennem megállt az ütő.
- Van valami, amit nem mondtál el?- meredtem rá.
- Őőő...- húzta az ölébe a laptopját.- megmutatom, csak ne akadj ki!
Feszülten bólintottam.
Felnyitotta a tetejét, valamit bepötyögött rajta és felém fordította a képernyőt.
Abban a pillanatban a föld alá kívántam magam.
