Amikor teljesen letörve beállítottam Elizáékhoz, apám már nem volt ott.
- Clau!- szaladt oda hozzám a barátnőm. Csak némán megráztam a fejem, hogy nincs kedvem magyarázkodni.
- Aluhatok ma nálatok?- suttogtam.
- Persze de.... apukád rettenetesen haragszik rád! Nagyon mérges volt, amikor nem tudott sehogy sem elérni, mert meglógtál a kocsijával!
- Kösz, most sokkal jobb- húztam gúnyos mosolyra a számat.
- De mi történt?
Válasz helyett felrángattam a szobájába és becsuktam magunk után az ajtót.
- Terhes vagyok- motyogtam kelletlenül. Eliza először kinyitotta a száját de meggondolta és becsukta.- ma reggel nagyon rosszul voltam, ebéd közben kezdtem sejteni, hogy mi a szitu. Aztán elmentem orvoshoz apu kocsijával és ott bebizonyosodott. Fiam lesz- csuklott el a hangom. A gombócot a torkomban alig tudtam lenyelni. Nem sírhattam. Még nem.
- De kitől...- suttogta.
Széttártam a karom jelezve, hogy nem tudom.
- Csak hogy tudd.... bármi történjen én itt leszek neked!- ölelte át a vállam.
- Tudom és elég a nyálas szövegből- röhögtem fel.- holnap megkezdjük a nyomozást!
Másnap Eliza felhívta Jamest, hogy neki újságoljuk el először a hírt. Nagy meglepetésemre teljesen máshogy reagált, mint gondoltam.
- Azt mondjátok, terhes?- kérdezte a kihangosított telefonból.
- Igen!- kiabáltuk egyszerre.
- Azt hiszem, tudom kitől. Legalábbis Tristan tudja. Öt perc és ott vagyunk- búcsúzott.
Miután kinyomódott, kérdőn néztem Elizára.
- Mond, hogy nem Tristan az apja a fiamnak.
Erre csak kikerekedett szemekkel nézett vissza.
Nem sokára megérkezett a két fiú egy-egy bőröndel a kezében.
- Sietünk, mert negyed óra múlva indul a gépünk. Holnap Párizsban koncertezünk!- gyúródott be James. Mögötte Tristan kifejezéstelenül tanulmányozta az arcomat. Könyörgőn néztem a szemébe. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire kinyitotta a száját.
- Brad az apja- jelentette ki.
Kicsit megkönnyebbültem.
- Ez... ez biztos?
- 100%
- Te honnan is tudod pontosan?- tette csípőre a kezét Eliza.
- Tudom. És biztos vagyok benne.
- Nem szándékozol elmondani?- kérdeztem fenyegető hangon.
- Az csak rám és Bradra tartozik. És biztos hogy ő az apja- húzta mosolyra a száját.
- Miért, ő is tudja?- torpantam meg.
- Nem- vonta meg a vállát.
Egyenletesen kifújtam a levegőt.
- Tristan, nálad nagyobb faszfejjel soha se találkoztam!
- Előfordul- hagyta rám. Esküszöm ez a gyerek az agyamra megy.
- El kell mondjam neki- fordultam James felé.
- Igen.
- Hol van?
- Gyertek!
Bepattantunk az egészen a ház előtt várakozó taxiba és a repülőtérre hajtottunk.
Ott a várószobában ott volt Connor, Brad és egy ötvenes éveiben járó férfi. Amikor észrevettek a férfi valamit suttogott Brad fülébe, amire mindhárman hátra sem fordulva elindultak a kijárat felé.
- Francba- szitkozódott James.
Idegesen elkezdtem futni utánuk.
- Brad állj meg!- kiabáltam. Szinte mindenki engem bámult.
- Nem érdekelsz, Claudia- sziszegte rám sem nézve.
- Apa leszel, te balfasz!- rikácsoltam magamból kikelve.
