8.

669 39 2
                                    

~Claudia szemszöge~

A térdemre könyökölve, tehetetlenül bámultam ki a fejemből. Nem akartam, de nem is tudtam volna sírni. Gyűlöltem, ha valaki a közelemben sír. Úgy gondoltam, hogy az a gyengeség jele. És én senki előtt nem akartam gyengének tűnni. Főleg magam előtt nem.

Odakint már kezdett hajnalodni. A többiek már rég aludtak. Eliza és társai két órával később érkeztek hullafáradtan. Drága barátnőm megígérte, hogy másnap mesél. Azóta várom, hogy másnap legyen. Hirtelen felpattantam, amibe vagy tíz csontom megroppant. A fürdőbe mentem, hogy kicsit rendbeszedjem magam. Szó szerint egy zombi nézett rám vissza a tükörből. Ledobtam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá...

~Eliza szemszöge~

Mosolyogva ébredtem. Egyszerűen attól a tudattól, hogy találkozhattam vele és mégjobban belészerethettem. Megígértem magamnak, hogy ezen a napon nem veheti el semmi a kedvem. Nem állt szándékomban bárkinek is mesélni Jamessel a kapcsolatunkról. Vagy egyáltalán mondhatok ilyet? Ki tudja, eddig hány lánynak adta meg az elérhetőségeit... de talán semmit se vesztek azzal, ha megpróbálom...
Hirtelen kinyílt a fürdő ajtaja és Clau jött ki karikás szemekkel rajta.
- Jaj, borzalmasan nézel ki- nevettem fel.
- Ne humorizálj, mert nem áll jól- vágott vissza durván. Auch... valami nincs rendben.
- Bradley?
- Mi van vele?- meredt rám idegbajosan. Talán nem kéne feszegessem a húrt.
- Inkább mi van veletek...
- Eliza!-csattant fel- épp próbálom túltenni magam rajta! Ahelyett, hogy felhozod a témát nem lenne egyszerűbb, ha inkább segítenél elfelejteni?!
Csodálkozva néztem rá. Ilyennek még sose láttam. Nagyon megviselte ez a dolog.
- Ha beszélünk róla, segíthet abban, hogy túltedd magad rajta.
- Eliza!- kezdte megint emeltebb hangon.- tudom, hogy sphiologusnak készülsz, de ahelyett hogy nekem papolsz a hülyeségeidről menj ki az útra és szedd fel az első csöves elmebeteget és gyógyítsd meg, ha ennyire csinálhatnékod van!
Azzal a lendülettel kirohant a szobából és úgy bevágta az ajtót, hogy a bútorok beleremegtek és az eddig hangosan horkoló Chris mocorogni kezdett...

Wild heartWhere stories live. Discover now