Akármennyire is fájt, rá kellett jöjjek, hogy ez a tündérmese pontosan eddig a pontig tartott. Mit is gondoltam? Hogy majd a koncerten végig ott maradok Brad mellett a színpadon, utána nem tudunk szétvállni, elvesz feleségül és éljük a celeb életet. Aha. Gondoltam én. Hát... nemhogy az egész koncerten nem maradhattam mellette, de mégcsak a nézők soraiból sem nézhettem őket. A drága biztonsági őr fegyelem sértésre hivatkozva kidobott engem és Christ a sportcsarnokból.
- Többet látni sem akarlak titeket errefelé!- tódította és bevágta a bejárati ajtót.
- Pedig még sokszor összefutunk, hapsikám!- ordítottam magamból kikelve, de ezt már sajnos nem hallotta.
- Most mi a faszt csináljunk?- kérdezte Chris tanácstalanul.
Válaszul csak olyan cifrát káromkodtam, hogy az út tulsófelén a járókerők megvető pillantásokat küldtek felénk.
~Eliza szemszöge~
Akármennyire is szerettem Claudiát, nem áldoztam fel érte életem legszebb pillanatait; vagyis magyarán nem mentem utána. Helyette feltöltöttem a telom memóriáját a koncertről készített képeimmel és videóimmal.
Lenaval alig lehetett bírni, amikor Brad leszökött a visítozó lányok közé. Ketten Danival fogtuk vissza, nehogy megerőszakolja szerencsétlen gyereket...
A koncert végesztével az egészen akartunk közös selfiet a tagokkal ezért a hömpölygő tömeggel eggyütt mi is kitódultunk. Annyian voltak, hogy már az első kanyarban szem elől tévesztettem a többieket. Kicsit kétségbeestem és azzal nyugtattam magam, hogyha nem most szeretünk egymásba James McVey-el akkor soha.
A leg élelmesebb, dagadt tinik már rég elfoglalták a közvetlen korlát melletti helyet. Hatalmas visítást hallottam, ami azt jelezte, hogy elkezdődött a selfizés a bandával. Akárhogy próbáltam előregyurakodni, mindig egy kéz visszalökött. 10 perc múlva odáig se jutottam, hogy megpillantsam a rajongók között egyik tag fejét... a sírással küszködve, feladva minden reményemet kifurakodtam az emberek közül és jó távol a többiektől, egy szűk utcában ledobtam magam a fal mellé és szó szerint bömbölni kezdtem tehetetlen dühömben.
Magamban átkoztam az osztályomat, hogy nem keresnek engem, Claut, hogy miért rakatta ki magát a koncertről, anyámékat, hogy miért neveltek ilyen hisztisnek...
Egyszóval minden bajom volt...
Alig egy perc múlva lehuppant valaki mellém, de amikor megtudtam ki az, köpni, nyelni nem tudtam...
