~Bradley szemszöge~
Egy dolgot akartam. Megkeresni. Ha egy szóra is, de találkozni vele...
Sajnos Los Angeles hatalmas volt, szóval esélyem sem volt. Össze-vissza szaladgáltam az utcákon. Sajnos nem tudtam elkerülni egy-egy rajongói csoportot, akik feltartottak a hülyeségeikkel.
- Brad Simpson!- visította tökéletesen egyszerre egy lánycsapat. A halántékomat maszírozva fordultam feléjük és egy álmosoly kíséretében odasétáltam hozzájuk. Mindegyiknek természetesen autogramm vagy közös selfie kellett.
- Nézd Brad... a mellemre tetováltattam a logótokat!- mesélte lelkesen egy néger csaj és meg is mutatta.
- Nagyon király- eresztettem egy mosolyt felé.
- Aláírnád ott kérlek...
Nagyot nyelve odafirkantottam a nevem és otthagytam őket.
A továbbiakban az arcomba húztam a csuklyámat, nehogy felismerjenek.
Éppen az egyik szűk utcát átszelve kikanyarodtam a főútra, amikor legnagyobb rémületemre a meneggerembe botlottam.
- Megvagy!- ragadta meg a karom és húzni kezdett visszafele.
- Ezt nem értheted! Meg akarom keresni!
- Az isten szerelmére, Bradley! Viselkedj férfihez méltóan! Úgyse fogod soha megkapni! Lehet, hogy külföldi vagy mit tudom én. Koncentrálj a turnéra és a sikereitekre.
Lemondóan sóhajtottam és hagytam, hogy visszatereljen a stúdióba.
Ott már a fiúk türelmetlenül, összepakolva vártak ránk.
- Brad, teljesen elment az eszed?- támadt rám Connor.
Mielőtt visszaszólhattam volna, a meneggerünk feltartotta a kezét.
- Elég legyen! Indulás! A taxi lent vár!
Bánatos fejjel kullogtam James mellett, aki bátorítóan vállbaboxolt.
- Találkoztam én is egy lánnyal- kezdte mesélni elhomályosult tekintettel.
Csodálkozva néztem rá.
- Talán sose látom már viszont... de életem legszebb pillanata volt, amikor megismertem.
Elgondolkoztam a szavain. Ha ő minden szó nélkül eltűri, hogy minél távolabb vigyék a szerelmétől, akkor én miért hiztizek? Miért visel meg ennyire a csalódás?
Odalent egy rajongói csoportba botlottunk, akik mindenféle "várunk vissza!" meg "jó utat!" feliratú táblákat legyeztek felénk. Mielőtt becsaptam volna a taxi ajtaját valamelyik arconvágott egy plüsmacival...
A visszapillantó tükörből bánatosan figyeltem az egyre távolodó várost...
