Óvatosan a laptop képernyőjére meredtem, ahol két lányt láthattam. Az egyik vigyorogva meredt a kamerába, a másik törökülésben kezeit a szeme elé helyezve ült. Egyből megismertem a rajta lévő karkötőröl, ami a koncerten is rajta volt.
James az arckifejezésem láttán vigyorogva odarántott maga mellé.
A lány elvette a kezeit a szeme elől és amint meglátott hátrahőkölt.
- Te jóságos isten- hebegte.
- Eliza, felhívlak viberről! Haggyuk itt ezt a két idiótát- mondta vigyorogva James, mire hozzávágtam a hozzám legközelebb lévő tárgyat (ami jelen esetben a távirányító volt).
Claudia (??) a túloldalon hevesen próbált ellenkezni de a barátnője (vagy James barátnője??) otthagyta.
Alig tudtam visszatarta a könnyeimet. Talán egész életemben sose örültem ennyire egy lánynak. Pár percig csak némán néztük egymást. Végül megköszörülte a torkát.
- Nem is tudtam, hogy James és Eliza eggyütt vannak- csevegett de látszott rajta, hogy kínban van.
- Ja én se- mondtam bár fingom sem volt, ki az az Eliza.
- Figyi Brad- szólalt meg szerényen félve a szemembe nézve- azt hiszem én eszméletlenül beléd szerettem.- sóhajtott.
Nem hittem a fülemnek. Azt hittem rosszul hallok. A bambulásból alig eszméltem fel.
- Azt hiszem, én...- kezdtem de közbevágott.
-...de ez így nem fog menni- fejezte be.
- Mi? Mi nem fog menni?- vontam fel a fél szemöldököm.
- A kapcsolatunk.
- Ki beszél kapcsolatról?- most jött az a rész, hogy ő pirult el.- csak vicceltem, Clau- mosolyodtam el, amire felkapta a fejét.- amint tudok visszautazok hozzád Los Angelesbe.
- Ne! Az a helyzet, hogy holnap indulunk vissza az osztályommal Londonba. Mi itt csak kiránduláson voltunk- magyarázta.
Felcsillantak a szemeim.
- Mi is Londonban vagyunk!- kiáltottam fel, ami elég hülyén jött ki.- mármint most egy ideig- helyesbítettem.
- Szuper- mosolyodott el szélesen.
- Figyi Clau... elhívhatlak egy fagyira?
- Jujj igeen!- visított fel.
Reakcióján felnevettem. A következő pillanatban váratlanul elsötétült a képernyő.
- A francba- sziszegtem. Lemerült az a kurva laptop...
