Brother

4. Új hét

Újra eljött a hétfő reggel, a két fiú alig tudta kipihenni este a kirándulás fáradalmait. Főleg Willi nem aludt semmit, a gondolatai nem hagyták nyugodni. Azon az estén a sátorban , az a csók minden gondolatát felemésztette. Azóta csak ezen kattogott az agya. Mattel is alig beszélt, úgy vette észre szándékosan kerüli őt, alig kommunikált a csók utáni nap is vele. Ezt bánta is és nem is Willi, mert így legalább gondolkodni tudott. De a gondolatai nem voltak nyugodtak. A fülében csengtek a testvére szavai: "Hidd el, ha megcsókollak, könyörögni fogsz a többiért.."

Ott csengtek a szavak a fülében, és a szívében, az agyában egyaránt. Legszívesebben már másnap könyörögni tudott volna a csókokért. Újra akarta, érezni akarta a testvére közelségét.

***

Reggel az anyjuk keltette a fiúkat a szokásos ütembe, a fiúk viszonylag hamar ki is kászálódtak az ágyból, Willi a fürdőszobába ment, alig bírta nézni az álmos, kialvatlan arcképét, ezen a hideg víz sem sokat segített így, hiába próbálkozott. Miközben épp a mosdókagyló élén támasztotta magát és a vörös véraláfutásos szemét vizslatta, hallotta az ajtó nyitódását,  de mire hátra kapta a fejét, Maty vele szembe állt, nem épp testvéri közelségben.

Szíve egyből hevesebben kezdett verni, érezte a bőrén keresztül, ahogy egyre nagyobbakat dobban.

-Hogy aludtál William?- Maty kérdezte tőle alig pár centire az arcától.

-Nehezen.- suttogta testvérének, de a szemét lesütve tartotta, ha kinyitja tudta, hogy abban a pillanatban  meg tudná csókolni.

-Nem nézel rám. Miért?

- Nem tudok.

-Azt akarom, hogy rám nézz!- jelentette ki Maty.

Ekkor kinyitotta a szemét, feljebb emelte a fejét, tökéletesen látta most testvére arcát, amin hatalmas vigyor terült el.

-Csak nem olyan gondolatok járnak a fejedben, hogy meg csókolsz?

-De.- Willi nem akart hazudni neki, ezért megmondta az igazat.

-Szeretnéd hogy megcsókoljalak ismét?- már alig volt pár centi a két fiú szájánál, mikor ezt kérdezte Mary.

-Szeretném...

(Bocsánat a rövidke részért.)