Reggel 6:23-kor Wili és Mat anyukája robog be a fiúk szobájába, úgy, ahogy azt több éve teszi, és a mai napig nem esik nehezére a nőnek, hogy ő kelti a fiúkat. Minden nap azzal kezdeni a napot, hogy a konyhában reggelit készíteni a pultra kipakolni jobb oldalra Wiliét bal oldalra Matiét. Ezután meg felkelteni a fiúkat minden reggel ugyan úgy.
-Milyen kupleráj van itt fiúk? Felkelni most. Reggeli a pulton. Jók legyetek. Még egyszer ne kelljen szólnom. Iskolába 7:20 kor induljatok el. Sziasztok drágáim.
Ezek a rövid mondatok hangzottak el minden reggel az anya szájából, röviden tagoltan, de kimért hangon mondta.
Általában Mat kelt ki az ágyból előbb, de ez most ma másként volt. Nem akart iskolába menni.
-Mat kelj fel. - Ezzel a lendülettel Wili egy nagyot belerúgott az oldalán fekvő fiúba, aki csak káromkodott páran, de soha nem akart visszavágni a testvérének.
Wili már rég megette a reggelijét, mikor Mat csoszogott a konyhába.
-Mi van veled?- Wili kérdezte felhúzott szemöldökkel, még pár lépést meg is engedett magának, hogy közelebbről szemügyre vegye testvérét, aki nem volt jó pazban.
-Nem tudtam, aludni és nem akarom ezt a dolgozatot megírni irodalomtörténelemből.
-Megint nem tanultál mi? -Wili próbált gúnyolódni tesóján szokás szerint, de lehetett érezni, hogy ez a testvéri szeretet. Máshogy nem tudta kifejezni szeretetét.
-De kivételesen igen. És tudom, hogy ez most jól fog sikerülni.
-Mindig ezt mondod.- Nevette ki ismét Wili.
-Fogadjunk!- Most már a felébredt Mat állt szembe alig egy lépésre Wilitől, aki kicsit meg is tántorodott hátrafelé, a szokatlan közelségtől.
-Rendben, kezet rá.
-Miközben fogták a fiúk egymás kezét és rázták volna meg, Mat azt mondta.
-Ha 5-ös vagy 4-es lesz adsz egy csókot...
KAMU SEDANG MEMBACA
Brother
AcakKét 17 éves testvér nem hogy külön szobában nem lakhat a szüleik szerint, de még a közös családi hétvégén is egy sátorba szám űzetik őket. Így indul el Wili és Mat története.
