Brother

2/2. Találkozunk?

Reggel épp siettem a fürdőbe, hogy lezuhanyozzak, így is kicsit késében voltam. Ma megyek az agyturkászhoz, aki ha minden igaz beszélt Mattel és elfogadta a találkozót. Ennyit tudok én is, de kimondhatatlanul izgatott vagyok. Miközben végeztem a zuhannyal és már törölköztem, hallottam a telefonom csörög, gyorsan a derekam köré csavartam a törölközőt és nagyokat lépve mentem a szobába, hogy felvegyem. Nem volt ismerős a telefonszám, kicsit meg is dobbant a szívem a gyomrom összeszűkült. Pár napja ha valami szokatlan történik ez van, talán annyira izgulok a mai találkozó miatt. Nem tagadom, reménykedtem benne, hogy Mat hív fel, de nem ő volt. Nem is tudnék hirtelen mit mondani neki.

Felvettem a telefont és egy magas női hang lelkendezett a telefonba, gondolkodnom se kellett egyből megismertem a hangját.

-Mineha, meglepődtem, hogy felhívtál ennyi idő után.

-Ennyit megérdemelsz drága barátom.-ekkor kuncogtam egyet.

-És mi újság.- kérdeztük egyszerre a vonalba, mire jót nevettünk és egy kis hatásszünet után vártam, hogy Mini szólaljon meg.

-Csak érdeklődni szerettem volna, hogy jól megy e sorod és mindened meg van-e?

-Jaj Mini tudod, hogy jól megvagyok, mindenem meg van, köszi a kérdést.

-Biztos minden?- és ezt olyan hangsúllyal kérdezte, hogy tudtam Matre gondol.

-Igen Mini mindenem, de tudom kire céloztál.  Minden ugyan úgy van, vagyis illetve...- itt hatásszünetet tartottam, mert nem akartam elmondani neki, mi folyik éppen és hogy találkozok Mattel.

-Illetve...??? -mond mááár.- visított a telefonba, én meg oda is képzeltem, hogy ugrándozik is mint egy majom izgalmában.

-Ja semmi különös, talán mesélek érdekes dolgokat később, de Mini én nagyon hálás vagyok, hogy kerestél, de sietnem kell épp késésben vagyok. Este visszahívhatlak ezen a számon?

-Wili te mindig csak az ember idegeit tudod húzni, de menj, nem akarlak feltartani.

-Remélem most nincs durca.- nevettem a telefonba.

-Rád? Soha. Imádlak, várom hívásod kedves barátom.

-Ölellek Mini. Este hívlak.-ezzel letettem a telefont és kapkodtam össze vissza, már fél cipőmet fel is húztam mikor észre vettem hogy póló még nincs is rajtam. Tiszta rohanás ez a reggel és Teljesen ki fogok akadni ha elkések és Matnek kell rám várni.

Csöpög a tenyeremről a víz.

Az épület előtt gyorsan elszívok egy szál cigit talán megnyugtat.Lassan nyitom ki a nagy faajtót, kicsit talán a kezem is megremeg, hirtelen oda is kapor hogy a saját kezem lefogjam. Meg állok, és veszek egy nagy levegőt.

Kopogok az ajtón, mikor szólítanak hogy mehetek nyugodtan. Nem tudom mi van bent. Eddig mindig tudtam én leszek egyedül és a nő, de most nem tudhattam úgy hogy késtem is.

Végül benyitottam..

( Itt most tök jó lett volna ha vége a fejezetnek, bocsi.)

Nagy szívélyes mosollyal fogadnak, de csak ketten vagyunk. Egy nagy dobbanás után érzem, hogy megnyugszom, lassul a pulzusom, a szívverésem. 

-Hello William.

-Csak ketten?- Lehet nem kellett volna ezzel kezdenem, köszönhettem is volna.

-Még igen. Üljön le.

-Még?- kérdeztem egyből vissza.

-10 órára beszéltük meg, hogy Mat érkezik.

-Nemsokára 10 óra.- jelentettem ki és közben az ujjaim is tördelni kezdtem.

-Izgul?- fülig érő mosollyal kérdezte, miközben láttam a szeme csillogásán hogy jót mulat rajtam, hogy be vagyok parázva.

-Nem vicces jó!-kaptam fel a vizet.

-Ez természetes, de fogja vissza magát, nem lesz gond, mint mondtam ezelőtt, én itt leszek. Minden jó lesz.

-Van egy rossz érzésem.

-És ezt mire alapozza?- kérdőn rám emelte a tekintetét.

-Csak megérzés, azokat nem szoktuk semmire alapozni.

-De minden érzésnek vannak alapjai és kiváltó okai.

-Ennek most nincs, vagy maga a doki, állapítsa meg, mondja meg maga.

-Ma kicsit kötekedős kedvébe van.-jelenti ki.

-Frusztrált vagyok talán kicsit, ennyi az egész.

-oh..

-10 óra van. És nincs itt.- Megint elkezdett verni a szívem, ahogy ezt kimondtam.

-Lehet késik kicsit, nincs miért aggódnia.-megint az a nyugalom áradt a nőből de most nem nyugtatott meg.

-Biztos nem jön el, tudtam, eddig sem akart látni, most miért jönne el? Csak mert maga kérte. Hogy is hihettem el.-mikor a mondat végére értem a könnyem is kicsordult, saját magam sajnálatán, hogy mennyire naiv vagyok, hogy elhittem és még izgultam is. Ki kéne röhögnöm saját magam, mekkora szerencsétlenség vagyok.Teljesen ki vagyok bukva.

-William!- figyeljen már rám.

-Wiliam!!-itt van? Mi a probléma? Mire is fel ez az önsajnálat?- egy hatalmas mosolyt láttam meg, ahogy a szemem kezdtem megtörölni.-ez megint röhög rajtam, ezt nem hiszem el, ez nem meg mosolyogni való helyzet, totál idióta ez a nő, most min vigyorog?

- William!- nézzen már oda az istenit neki.- kicsit kimértebb hangon mondta mire elfordítottam a fejem..

Kérlek titeket olvassatok bele egy másik új történetembe: Elszakadni Tőled+18 a címe. 

https://www.wattpad.com/story/98582917-elszakadni-t%C5%91led%2B18

Úh, igazából heti egy részt tervezek, de ma nagyon bennem volt az írhatnék, meg a sztori is, igaz nem így terveztem ezt a részt, de ilyen lett. Hagyjatok nyomokat, mondjátok el a véleményeteket. Puszi.