26. Te vagy nekem minden

887 82 6
                                    


-Uh basszus!- mondtuk egyszerre, miközben egymás mellé dőltünk el.

-Mindennél jobban.- lihegte Mat.

-Micsoda? -kérdeztem vissza, ezt nem értettem mit akar mondani.

- Te vagy nekem a mindenem. - fordította felém a fejét, a kezével az állam alá nyúlva húzott magához egy csókra.

-Te is nekem.-kicsit eltávolodtam tőle, mélyen a szemibe néztem és újra megcsókoltam.


***

A konyhába sertepertéltem, hogy valami ehetőt varázsoljak az asztalra, mivel a gyomrunk már majdnem magát emésztette fel. Lehet a reggeli testmozgás volt az oka, vagy az hogy úgy elment az együttlét miatt az idő hogy 11 óra volt már.

Éppen a felső polcról próbáltam levenni a sajtreszelőt, mikor Mat hozzásimult a hátamnak és engem megelőzve könnyedén levette a reszelőt.

-Még nőnöd kellene ehhez.- mondta miközben belecsókolt a nyakamba, mire és egy jól eső sóhajt hallattam magamból, és a kezemmel végig simítottam a tarkóján. Azt akartam, hogy tovább puszilgassa a nyakam, nagyon imádom ezt, tiszta libabőr ilyenkor mindenem.

-Nem volt még elég az előbbi? 

-Soha nem elég belőled.- mondtam miközben megfordultam, a derekánál fogva húztam közelebb magamhoz amennyire csak tudtam. Ágyékunk összeért, amire már ő is reagált és belemarkolt a fenekembe. 

-Itt foglak magamévá tenni a konyhaasztalon.- egy kacér, de mégis gonosz vigyor kíséretében fordított a helyzetünkön és tolt az asztal felé, ott keresett egy szabad helyet és felültetett rá. Én a lábaimmal átfogtam a derekát, Mat meg szüntelen csókolta és nyalogatta a nyakam.

Mat már teljesen felgyűrte a pólómat és a mellbimbóim izgatta és csak haladt egyre lejjebb mikor letérdelve állt előttem és a melegítő nadrágom akarta lehúzni.

-Áljj! Mat! Ne.-mondtam, mire hitetlenkedő arckifejezésével felállt és csak nézett, hogy most mi a baj.

-Nem bírnám, bocsi. Vagyis a hátsóm nem bírná.-kínosan kacagtam saját magamon, hogy ezt ki kellett mondanom.

-Basszus. Igaz. Fél órája sem fejeztük be. De kívánlak Kicsi.- most már olyan nagyon édes kutyaszemekkel pislogott rám.

-Később Mat. Most együnk mert nagyon éhes vagyok.


Miután reggeliztünk ebédidőben, a kanapén eldőlve néztük a tévét, amiben persze semmi nem ment és oda vissza kapcsolgattuk csak. Én feküdtem Mat ölébe miközben ő birizgálta a hajam.

***

-Kicsi. Kelj fel, már sötét van kint. Elaludtunk.-ébresztgetett Mat.

-Hmmm..- fordultam egyet miközben Mat kiszállt alólam.

-Hova mész?

-Hozok inni, azután meg elcibállak zuhanyozni, és utána még nem tudom.

-Jó ötlet.- mondtam és a fejem vissza hajtottam a párnára.


Ismét egy rövidke résszel jelentkezem. Remélem azért elnyeri a tetszéseteket. 



BrotherTempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang