Nagyon vártuk a hétvégét, mert tudtuk, hogy anya elmegy valami konferenciára, vagy mire. Együtt lehettünk Mattel, ez nem jelentett mást. Csak ketten, mindent kizárhattunk és csak egymással foglalkozhattunk. Már most kicsit könnyebbült a lelkem és a stressz is alább hagyott, ami akkor fogott el mikor otthon voltunk és nem csak egyedül. Nagyon fárasztó tud lenni, mindig valami másra is figyelni.
Péntek este átkuckóztam Mat ágyára, mikor ő még edzésen volt, én ott vártam. Mikor bejött a szobába, kérdőn rám nézett, de mint hacsak tudta volna, hogy arra vágyom tegye le a táskáját és üljön mellém. Mellé akartam bújni, belefúrni a mellkasába a fejem, miközben ő átkarolja vállaim.
-Mi ez a nagy bújás?- tette is fel a kérdést. Tudtam, hogy kíváncsi így nem lepett meg.
-Holnap megy el anya.- megjelent egy kacér mosoly arcomon, miközben feltekintettem és a szemébe néztem.
-Látom nem csak én számoltam a napokat.
-Mit csinálunk a hétvégén?- érdeklődtem.
-Amit csak szeretnél.Bármit.-jelentette ki.
-Merész kijelentés remélem te is tudod.- kacagtam visszafogottan magamba.
-Vállalom, de most nem kísérsz el a fürdőbe?- közbe nyomott egy lágy csókot a számra miközben a két kezébe fogta az arcom.
-Ki nem hagynám.
Én ne zuhanyzom kétszer, csak kicsit nehéz volt nézni és nem a vízsugarak alatt állni Matel, de kibírtam. Csodáltam Mat tökéletesnek mondható testét. Persze , mindig van valaki aki jobban néz ki nálad, neki tökéletes testfelépítése van és tökéletesen kidolgozott izmai, nem túl nagyon de azért látszik, hogy csak izom ami rajta van. Ezzel ellentétben én? Hát én nekem csontjaim vannak semmi más. Gebe vagyok.
-Min agyalsz?- Lökött vállba Mat miközben szállt ki a zuhany alól.
-Áh semmin. Vagyis rajtad, hogy most mit fogok kezdeni veled.
-ÓÓÓÓ... Lassíts kicsi.
-Kicsi?
-Aha. Olyan kicsi vagy és törékeny.
-Ezt azért tesztelhetjük nem?
- Holnap Kicsi.
-Oké.- Sóhajtottam lemondóan.
Befeküdtünk az ágyba. Az én ágyamba. Amennyire csak tudtam magamhoz szorítottam Matet. Sóhajtott még párat és a keze cirógatását éreztem. Amikor ez abba maradt és a légzése is egyenletes lett, tudtam el aludt. Elaludt. A karjaim között alszik el. Ennél szebb estét senki nem kívánhatna.
(Sziasztok. Sajnálom a sok időt míg nem írtam és ezt a rövidke részt is röstellem, de annyira édes ez a rész, hogy külön kellett szednem. Remélem nem bánjátok)
ŞİMDİ OKUDUĞUN
Brother
RastgeleKét 17 éves testvér nem hogy külön szobában nem lakhat a szüleik szerint, de még a közös családi hétvégén is egy sátorba szám űzetik őket. Így indul el Wili és Mat története.
