Brother

2/1. Újrakezdés

-Miért várt egy évet? - kérdezte az agyturkászom, akihez egy éve járok.

- Szeretem a kerek és egész dolgokat.- mondtam a magam egyszerűségével.

-Hogy érzi magát, hogy elmesélt mindent?- kérdőn emelgette a szemöldökét, és próbálta közben az arcom vonalait megfejteni, mit is takarnak.

-Kisebb megnyugvást talán. Egyenlőre úgy veszem észre magát nem annyira hatotta meg vagy sokkolta le az a tény, hogy a saját testvéremmel folytattam viszonyt.

-Nem mondom, hogy nem lepett meg, de nem feltétlenül gondolom ezt rossz dolognak, de minden esettben szükség lenne arra, hogy ezt jobban átbeszéljük.

-De én nem akarom jobban átbeszélni, nem elég az hogy tudja az igazat?

- Igen tudom az igazat, ezt jól látja. Térjünk rá akkor a fő kérdésre. Mit vár most tőlem.

-Azt, hogy adjon egy papírt, hogy nem vagyok elmebeteg, és nem közveszélyes.

-Biztos nem az?- nevetett fel a nő, amit nem értettem így kicsit gúnyosan, de kérdőn megszólalás nélkül néztem rá.

-Sajnálom, csak oldani akartam a feszültséget.

-Nem vagyok jóban a poénokkal.- próbáltam én is viccesebb lenni, de tényleg nincs humorom ehhez.

-Egy feltétellel írom meg azt a papírt.- úgy mondta ki ezt a mondatot, hogy közben lehajtotta a fejét és valamit firkantott a lapra.

-És mi lenne az?- kezdtem el fészkelődni a helyemen, hogy nyögje már ki mi is az, és végre szabad lehetek és egyel kevesebb gond lesz a nyakamba, ha többet nem kell ide visszajönnöm.

-Nem biztos, hogy tetszeni fog Will.- óvatosan felemelte a fejét és a szemembe próbált nézni, de önkéntelenül is kerültem a tekintetét, mert tudtam, hogy nem lesz jó amit mond és nem fogok szabadulni egykönnyen, ahogy azt az imént gondoltam.

-Halljam!- jelentettem ki, talán kicsit hangosabban is.

-Találkozni kell a testvérével Mattel.- most nem hajtott le a fejét, bátran állta a döbbent tekintetem.

-Nem lehet. nem kérheti ezt. És nem utolsó sorban Ő nem akar látni engem.- a végére hangosabban és egyre jobban remegő hanggal mondtam.

-Szerintem megoldjuk, hogy találkozhassanak. Lehetőség lenne tisztázni a több évnyi félreértést amiben éltek eddig.

-Félreértés?- kérdeztem hitetlenkedve, hogy most mire is gondol.

-Igen. Szerintem maguk egy teljesen felesleges félreértés, vagy rossz időzítés miatt távolodtak el egymástól.

-Ezen már gondolkodtam én is. Viszont ez bonyolultabb ennél én úgy vélem.

-Will, meg kell próbálni. Bízzon bennem. Segítek. Itt leszek én is.- kezdtem meg nyugodni, a szívverésem is lassult a tagolt és megnyugtató szavaktól, ahogy ezeket kimondta.

Lehetséges, hogy minden rendbe jön?-gondolkodtam el.