Elnézést, hogy rövidebb résszel jelentkezek. Előre is imádlak titeket akik olvassák.
-Itt vagyok!- hallottunk meg egy hangot, de annyira váratlanul ért, hogy mindketten felsikoltottunk.
-Mini, jézusom.-mondtam ijedtembe.
-Emlegetett szamár, halálra rémít, milyen ironikus.- mondta Matt.
-Nyugi, nyugi. Majdnem sikerült végig néznem, amint meg dugjátok egymást és arra végképp nem vagyok kíváncsi, remélem tisztában vagytok vele.
-Na szóval én úgy gondolom ideje ezt az egészet befejezni. Willi lásd be Matt odavan érted, és kellesz neki, mint a friss levegő.
Neked meg szint úgy szükséged van rá, mert eléggé önkívületi állapotba kerültél és rád sem lehetett ismerni a napokba. Szóval kérlek titeket, béküljetek ki, essetek egymásnak ha elmentem, de ne legyetek idióták. Nőjetek fel.
***
Miután Mini megtartotta a beszédét, ami közbe persze mi pislogás nélkül álltunk egy helybe, elment, mi még szó nélkül egymásra néztünk. Pislogtunk párat és mintha csak egyszerre jutott volna el a tudatunkig mit mondott Mini, egymásnak estünk.
Hajnalba arra keltem, fel, hogy valaki nagyon rám nehezedik. Kicsit elkezdtem fészkelődni, mire Matt mellettem, még szorosabban a karjai közé vont. Ráemeltem tekintetem, és a félhomályba láttam békésen alvó arcát. Olyan nyugodt volt, lágyan megsimogattam homlokát, és egy puszit leheltem rá, mire szuszogott pár hangosabbat.
Utána próbáltam, kényelmesebben helyezkedni, hogy én is vissza tudjak aludni. Nem is tellett sok időbe, mert úgy tűnt, hogy pillanatok alatt ideért a reggel, és Matt csókjaira keltem, és emellett a hasam simogatta.
-Jó reggelt- mosolyogtam rá, mert ritkán ébred ilyen kellemes fogadtatások közepette az ember.
Matt köszönés nélkül csókolt meg. Lágy volt és nyugtató, egyből összeszorult a gyomrom. Úgy gondoltam, nem rontom el a tökéletes pillanatot, inkább kikapcsoltam az agyam és teljesen át adtam magam az érzésnek.
-Fel kell kelnünk, hallottam a kocsi hangját.- zökkentett ki Matt. Ezek szerint megjött anya és mindjárt be jön a szobába.
Nem is kellett sokat várni. Matt épp a szekrényébe matatott, én meg az ágyba burkolózva temettem el magam.
-Jó reggelt fiúk! Jól aludtatok?- köszönt be anya kopogás nélkül a szobába.
-Igen köszi.- mondta Matt, én meg dünnyögtem a takaróba, hogy nem akarok fel kelni.
-Akkor jól van, készülődjetek, és irány reggelizni, mindjárt csinálom is nektek.
-Köszi anyu.- Válaszolt ismét Matt, és anya épp indult kifele, mikor megállt az ajtóba, kicsit elgondolkodott és hátrafordulva megkérdezte.
-Amúgy Will te mit csinálsz Matt ágyába?
-
YOU ARE READING
Brother
RandomKét 17 éves testvér nem hogy külön szobában nem lakhat a szüleik szerint, de még a közös családi hétvégén is egy sátorba szám űzetik őket. Így indul el Wili és Mat története.
