16.Kirándulás vége

1.2K 105 8
                                    


A kirándulás utolsó napja teljesen eseménytelenül telt. Igazából az összepakolásról, sátorbontásról szólt. Közben Mattel egyfolytában szekáltuk egymást és egy jó szavunk nem volt egymáshoz. Azzal a különbséggel hogy én megfontoltam válaszoltam neki szándékosan nem mondtam jót és szítottam a baj ő meg reflexből válaszolt vissza mindig.

A haza útnál végig Minehával voltam. Próbáltunk beszélni arról, hogy most mi lesz ha hazaérünk, a suliba meg amúgy is.

Nagyon nem jutottunk dűlőre, a suliba megfogjuk egymás kezét, meg egymáshoz bújunk, de ennél többet nem terveztünk.

Igaz a hazafele vezető úton Mini mellett ültem és párszor a kelleténél tovább mentem de ő ennek nem állt ellen. Beszélek most arról hogy megfogtam a kezét, simogattam a combját a kezünk összekulcsolva pihent. Egy két arcra puszit is adtam neki.

Nagyon jól elbeszélgettünk, igaz ami igaz, most csak erről a témáról tudott beszélni, hogy mi Mattel, végig suttogva közel hozzám. Néha figyeltem is rá, de néha csak merengtem magamba és az illatát szívtam magamba.

Nem tudtam mi van velem. Már lassan semmit nem tudok, erre jöttem rá.

Kezdtem átkozni a napot amikor fogadást kötöttünk. Erről beszéltem Minivel is, de ő csak egy jót nevetett.

Végül azt kérdezte, mikor jöhet át hozzánk. 

Annyira váratlanul ért ez a kérdése, hogy hirtelen hezitáltam és nem tudtam mit is mondjak így azt válaszoltam, hogy bármikor, de nem tud ott aludni mert kicsi a lakás és közös szobánk van.

Erre őt egy jót mosolygott és annyit mondott ő Mattet is bírja. Csak fura neki hogy most közénk állt.

Jobb barátnőt nem is kívánhattam. De fel fel csendültek az én fülemben is azok a szavak amiket Matt mondott, hogy nem kellene összejönnünk mert ebből baj lesz és csalódás. Egy ilyen mondatot az ember nem tud elengedni a füle mellett. Hát én sem tudtam.

***

Este már a  zuhany alatt kezdtem rájönni arra nem kellene túlgondolnom ezt az egészet, mert az nem használ és valahogy csak sodródni az árral kellene, mikor Matt egyszer csak megzavart.

-Tessó, hallod? Nem láttad a törölközőm?

-Ne gyere már be. Milyen szar szöveg ez, itt van bent te is tudod.

-Bocs. De nem tudtam van e bent másik, tiszta.

-Aha persze, de most kimehetnél.

És abban a  pillanatban nyitotta ki a zuhanykabin ajtaját Matt, én meg teljesen lefagytam és nem tudtam mit csináljak. Logikusan gondolkodjak e vagy sodródjak az árral, vagy engedjek a vágynak, mivel tök pucér volt. 

Pár másodperc állt rendelkezésere, ami alatt belépett mellém és lehetetlenség volt ennyi idő alatt dönteni, úgyhogy álltam ott mint valami fűszál, amit még a szél sem lengetett meg. 

-Na mi van? -kérdezte, fülig érő mosollyal.

-Ő.... Izéé. Nem tudom.-dadogtam össze vissza és az egész testemet elöntötte a forróság. A pillangók a gyomromba, alig tudtam koncentrálni annyira gyomorgörcsöm lett, a szívem majd kiugrott, szóhoz sem jutottam. Tök pucéran ott állt és nekem jelen esetben, pont elrohannom kellett volna, de mozdulni nem tudtam.

-Ne menj el kérlek.- ismét ő szólalt meg és kérlelt ne menjek. Azon a szokásos lágy mézédes hangján.

-Oké.- hezitálva, kicsit elnyújtva mondtam neki, de még mindig nem tudtam mit kezdeni a helyzettel. Így nem fogom bírni és legszívesebben neki esnék és itt helyben magamévá tenném. 

-Matt. Ez nem helyes kérlek.- próbáltam kivágni magam a helyzetből.

-Kívánlak Willi.

-Tudom, de akkor sem helyes.

-Fordulj meg!- utasított én meg szó nélkül pillanatok alatt megfordultam.

Tusfürdőt nyomott a kezébe és elkezdte mosni a hátam, a végén már a vállam masszírozni, mikor megéreztem az arca közelségét és lány puszikat lehelt a nyakamba, ami hatására lágy bizsergés futott végig egész testemen. Kezdtem feladni a harcot. Nem akartam harcolni, az ő csókjait szerettem volna. Emellett azt akartam elérni, hogy minél jobban küzdjön, de ennek az esélyét ezen a napon elrontottam, már akkor amikor megengedtem, hogy belépjen mellém a zuhany alá.

-Kívánlak Willi.- ismételte újra el önmagát, miközben elég erőteljesen megszívta a nyakam.

Belőlem egy hangosabb sóhaj vagy inkább nyögés jött ki, mikor végre meg tudtam mozdulni és a kezemmel a combjához értem ami lángolt a forróságtól, és a forró víz sem könnyített ezen, még forróbbá tette a helyzetet.

-Matt. Nem lehet. - Erőtlenül, de újra kezdtem össze szedni magam.

-Akarsz. Én is téged. Mi a baj?- kérdezte, úgy hogy minden szó után adott valahova egy puszit.

-Barátnőm van.- válaszoltam kissé kegyetlenül és hanyagul.


/Uh talán ez eddig a leghosszabb rész. Imádás van, mert ennyire szeretitek a sztorit. Köszönök mindent. /

BrotherМесто, где живут истории. Откройте их для себя