Brother

21. Újra együtt

Először is: Sajnálom ezt a kimaradást, egyszerűen nem volt affinitásom írni.

2.: Lecseréltem a borítóképet, amit egy kedves olvasóm im_just_a_reject csinált és megformálta papíron a két főszereplőt. 

3. 9,7K megtekintésnél jár a történet. Emlékszem az első 4 napban 100 olvasóm volt egyből, milyen boldog voltam akkor. Ha úgy vesszük volt egy hónapos kimaradás is, nagyon szép ütembe halad ez a szám felfele. De ami ebből következik és mérhetetlenül örülök, hogy ennyire szeretitek a sztorit és tetszik nektek. Azt hiszem ez után elérjük a 10K megtekintést. Ezért ez a rész a meglepetés(megpróbálok valamivel kedveskedni nektek.).

4.: Soha nem kérek elnézést a hibákért, viszont ha most van betű elírás, sajnálom, elég fáradt vagyok és este van. Helyesírási talán nincs benne(ez is valami).

21. rész: +18

Willi:

Egy hónapja, hogy itthon vagyok újra. Egy hetet voltam kórházba valami féle tüdőgyulladással. Nehéz időszak volt, hogy nem a saját ágyamban hajthatom nyugalomra a fejem, de emellett felüdülés is volt, mivel 2 hét sulimentes időszak volt, de ha úgy vesszük csak egy mert az egy hetes szünetet is a kórházba töltöttem.

Otthon mindenki körülugrált, mindent alám tettek és kiszolgáltak, amihez a végén már túlságosan hozzá is szoktam.

Na most így egy hónap elteltével minden vissza rázódott a rendes kerékvágásba. Szombat van és már csak egy napom maradt, és újra iskola, amibe még most sem tudtam rendesen visszarázódni. Mat.. hát Met meg elég furcsa lett az elmúlt időszakba, és nem tudom mi a probléma nála.

Teljesen távolságtartó. Ez az egy szó ami jellemzi mostanában. Mikor egy hét után hazajöttem elhalmozott mindennel. Reggelit hozott, meleg kakaót, együtt filmeztünk a kanapén, néha egy egy lopott simogatást megejtve, de az elmúlt héten semmi. Pusztán csak köszön és ennyi.

Én magam sem tudom hogy szólítsam meg, vagy hogy mit mondjak neki. Ha megkérdezem mi lehet a problémája úgyis azt mondja hogy semmi, azzal meg nem jutok előrébb. 

Szóval szombat és mi itt ülünk a szobába, mindenki a maga ágyán nyomkodja a telefonját, és nem tudunk egymáshoz szólni. Talán igazából ilyen a jó testvéri viszony. De mi nem ilyenek vagyunk, vagyis eddig nem ilyenek voltunk. 

Ha egy hónappal ezelőtt most lenne akkor egymást falnánk valamelyik ágyon. De most csak ülünk csendben. 

Ezt nem hagyhatom. -gondoltam magamba, én kezdeményezek, felálltam és lehuppantam Mat ágyára, mire ő kérdőn rám emelte a tekintetét.

-Mat... Tudod én..- és itt meg is állt a tudomány és nem tudtam folytatni a mondatot, mert magam sem tudom mit akartam ebből kihozni.

-Igen?- kérdezett vissza , de én akkor sem tudtam mit mondani.

-Tudod..- és megint nem jöttek a szavak, és ekkor untam meg a saját tehetetlenségem és elég gyorsan, hogy ne nagyon tudjon reagálni fölé másztam és megcsókoltam. Akkor ért a meglepetés mikor mozdulatlan maradt és nem csókolt vissza.

Felhúzott szemöldökkel tekintettem rá, arcom elkezdett valószínű vörösödni, de most a szégyentől vagy nem tudom, amiért nem csókolt vissza, és mozdulni se mertem, mert vártam erre egy magyarázatot vagy valami reakciót. Szóval ott tenyereltem felette és néztem, ő lassan behunyta a szemét és egy nagyot sóhajtva a nyakam köré fonta a kezét és lehúzott magához, mikor nekem egy megkönnyebbült sóhaj kicsúszott , de abban a pillanatban már a forró ajkait éreztem.

-Mii..mit csinálsz?- kérdeztem miközben felülkerekedett rajtam és az ágynak nekipréselt amennyire csak tudott. Közbe bele bele harapott a számba és belőlem hangosabb nyögések távoztak. 

Egyik pillanatról a másikra, a nadrágom övével kezdett babrálni, had ne mondjam a nadrágom eddig is kezdett már feszülni, de így már szó szerint zavaró volt és alig vártam, hogy lekerüljön.Közben Mat a kezeimet a fejem fölé tette, amit jobban már nem is szoríthatott volna, de én boldogan engedelmeskedtem neki. Mindenem oda akarom adni, és mindenét magaménak akarok tudni.

-Az én nevemet fogod nyögni ugye?- lepett meg ezzel a kérdéssel,de gondolkodni sem akartam rajta egyből egy nyögés kíséretével igennel válaszoltam mikor a nyakam harapta meg, aminek biztos nyoma marad.

Éreztem, hogy a térdét a két lábam közé nyomja ezzel is még jobban izgalomba hozva.

-Le..le  veszed a nadrágom végre?- kérdeztem, mert nagyon türelmetlen voltam már.

-Shhh... Itt most én irányítok!- jelentette ki és még egy csókot lehelt a számra.

-Rendben.- Alig hogy kimondtam már húzta le a nadrágom, ami még mindig nem jelentett megkönnyebbülést, a boxer még mindig rajtam volt , de már nagyon szorított.

-Kérlek, ne húzd, ne játssz. Érezni akarlak.- mondtam neki hadarva

-Mondtam, hogy itt most én irányítok, szóval kínozlak kicsit.

-Neee.- szuszogva leheltem a szavakat, már nagyon nem bírtam magammal, egyszerűen érezni akartam Mat-et.

Mat iszonyat lassan hámozta le rólam a boxert, és eldobta a szoba másik felébe. Ahol csak tudott végig nyalt vagy nedves csókokkal hintette be a lábaimat és az alsó felem.

Közben lopva egy egy érintést az ágaskodó péniszemen is végig simított, amikor már nagyon nem bírtam, megragadtam a vállánál és fel húztam az arcomhoz egy csókra és utána lassan elkezdtem lefele tolni, és ő készségesen követte a mozdulatom, ezzel odaérve ágaskodó szervemhez . Hirtelen bekapta minden nyalogatás ízlelgetés nélkül és nekem ez volt a legfájdalmasabb pillanat, azt hittem ott helyben szét robbanok, de tartanom kellett magam.

Egy idő után mikor én már nem is tudtam hol vagyok a jó érzéstől Mat a számba dugta az úját amit én kéjesen végig nyaltam párszor, de ezzel a mozdulattal már az alfelemnél éreztem és belém dugta, amikor is kicsit hangosabban adtam ki nem tudom mihez hasonlító hangot. 

-Akarod?- hallottam meg a mézédes hangját, aminek soha nem tudtam ellenállni.

-Igen.- válaszoltam határozottan.

Fölém hajolt ismét Mat , forró csókcsatába kezdtünk ismét,de közben éreztem hogy ügyködik a bejáratomnál, próbálta a figyelmem másfele terelni, de amikor a hirtelen fájdalomtól az ajkába majd pillanatokon belül a saját ajkamba , össze szorított szemmel haraptam bele megkérdezte-

-Biztos? Hagyjam abba?

-Nem, csináld.- mondtam neki, de egyből kezdett enyhülni az ismeretlen furcsa és új helyzet, csak Mat et akartam és ez jó volt az hogy éreztem és egyek voltunk. Újból, csak nem úgy amikor anyánk hasában voltunk, de egyek voltuk ez volt a lényeg.

Teljesen megszűnt minden, nem tudtam semmire figyelni, így vissza gondolva csak azt tudom elmondani, hogy fantasztikus volt, de teljesen kikapcsolt az agyam.

-Wili?- szólított meg Mat, miközben mellém dőlve szuszogott.

 Igen?- fordultam felé, a legnagyobb mosolyommal.

-Te szeretsz engem?-hirtelen kérdésre csak hirtelen lehet válaszolni, de még meg sem kérdezte már akkor tudtam , hogy igen lesz a válasz.

"Azt beszélik a szerelem 

minden sebet begyógyít"