Brother

2/5

visszatértem

Szóval itt lakom én.- invitálom be a testvérem Matet. Még a reggeli holmim szanaszét dobálva hever, de most nem különösebben érdekel.

-Will, tudunk beszélni most csak így mi ketten?- kérdezi nyugodt hangnembe, de bennem annál inkább feszül minden érzés. Kezdem frusztráltan és idegesen érezni magam mert csak az az egy dolog kering körül, hogy felesége van és ettől nem tudok elszakadni. A levegő is feszít minden egyes lélegzetvételnél, mintha csak meg akarna ölni vagy szétszakítani és csak ez után ölne meg, de tudom, hogy nem tehetem, hogy ismét felhozom a témát, mert nem szeretném hogy Mat elmenne idegesen és nem beszélne velem.

-Persze. Velem mindig tudsz beszélni Mat.- mondom neki közben lágyan rámosolygok, ezzel próbálva nyugodtságot teremteni kettőnk közé.

-Tudod Wili, - miközben ezt mondja közelebb lép és a kezem megfogja, ami teljesen vegyes érzelmekkel tölt el, de inkább kíváncsi vagyok, minthogy reményteli érzéseim legyenek. Már már küzd az agyam a szívem ellen és  a szívem nem is tud vagy hajlandó reagálni, akkorát csalódtam, hogy csak az agyam cselekszik.

-Mindig szerettelek. Nem úgy ahogy te most gondolod. Szerelemmel, még mindig. Tudom hogy ezt most nem látod.

-Kérlek ne folytasd.- szólok közben mert, ezeket a szavakat nem tudom elhinni.

Mat.- halkítom le a hangom. -Hogyan szerethetnél engem? Nem is értelek. Amikor elveszünk valakit már nem érezhet valaki iránt semmit, úgy nem lehet megtenni. Valakit Te átvertél. Vagy most engem, hogy azt állítod hogy szeretsz vagy évekkel ezelőtt a feleséged, mikor igen mondtál neki és ez idő alatt végig hazugságban élsz vele.

Megérdemli a hazugságot?.- emeltem egyre magasabbra a hangom, mert a düh és a harag egyre jobbak próbál felfele törni, de az agyam próbál harcolni ellene mert, nem szeretnék újra haragban elválni, csupán szeretnék a kérdésekre válasz kapni.

-Teljesen igazad van.- látom az arcán, hogy egy könnycsepp buggyan ki, de nem engedek annak, hogy megsajnáljam, hagyom, hogy tovább folytassa.

- Mikor megismerkedem vele, úgy láttam, hogy egy nagyon jó barát lesz, de valami megváltozott, nagyon ragaszkodott hozzám, és egyszer elvesztettem a fejem és megadtam neki azt amire vágyott. Együtt voltunk.

-Mond ki, lefeküdtetek.- kicsit ingerülten, de közbeszóltam.

- Igen.- süti le a szemét és folynak a könnycseppek az arcán, de még mindig nem megyek oda hogy letöröljem, pedig ez minden vágyam és magamhoz húzni megvigasztalni.

-Szóval ez után nem nagyon beszéltünk hetekig, míg fel nem hívott és találkoztunk. Ekkor elmondta hogy terhes.

-Hogy mi??-- van egy gyereked is???Ne már ezt már nem bírom.- keltem ki magamból.

-Wili kérlek hallgass végig.- kérlelt miközben a fejem fogva a kanapéra huppantam le és dörmögtem magamban alig figyelve rá de folytatta

- Nagyon sokat beszélgettünk és elfogadtam, hogy családom lesz, kicsit vágytam is megmondom az őszintét, egy aranyos gyerkőcre aki bezengi majd a házat és körül futkorászása a szüleit.

De nem ez történt később, mikor már a harmadik hónapban volt lassan épp az orvoshoz készült mikor nagyon fájt a hasa és alig tudott felállni kora délután, pont otthon voltam és nagyon megijedtünk, én próbáltam biztatni mit sem tudva ő már akkor tudta, hogy a baba meghalt és nem fog megszületni. Mire a kórházba értünk már nem a baba volt a fontos, mert sajnos órák óta elment és a féleségem életéért küzdöttek az orvosok. Több órás műtét után, több órás várakozás után az ágya mellett virrasztva végre kinyitotta a szemét.

-Mikor történt ez?.- kérdeztem.

-Egy hete sem.- válaszolta egy újra nagyobb zokogásba kitörve.

-Wili. -hidd el szeretlek, nem szeretem a feleségem, én a leendő gyermekünket gyászolom.

-Gyermekünk? Nem értem.- pislogok rá, már nekem is pár könnycsepp jelent meg az arcomon.

-Szerettem volna családot. Mindennél jobban ha egyedül, ha mással de családot szerettem volna.A feleségem voltaképpen egy béranya, aki kihordta volna a gyermekem. Vissza szerettem volna jönni hozzád, újra veled lenni és harcolni bármi áron.

-Nem értem Matt.Több éve feleséged van aki hál istennek él, és el karod hagyni.

-Nem több éve, csak a papírok miatt, sajnos nem állampolgár így kellettek a papírok neki, én meg családot szerettem volna

Figyelj profi úszó vagyok, meg van a háttér, már csak a szerető háttér kell egy családhoz.

-Matt, nem érted. Mit gondoltál? Beállítasz egy gyerekkel, hogy ő a fiad és minden rendbe jön?- most már én is török ki zokogásba, mert ez túl sok volt nekem, erre idő kell hogy átgondoljam az egészet, amit Mat most elmesélt.