Brother

3. A kirándulás folytatása

(csók)

Ekkor a két testvér olyannyira közel került egymáshoz, hogy csak egymás légzését érezték egymás arcukon. Türelmesen figyelt az egyik a másikra, hogy most mi fog történni. Vártak. 

Ki akarták várni azt a pillanatot.

 Pont AZT!

A tökéleteset. Igaz, hogy egy hazugság volt az egyiknek az a pillanat de Matty igazán akarta. Maty mindig akarta, minden vágya ez volt csak, az utóbbi időben és most el érkezett ehhez. A csókhoz, amire annyira várt, hogy még hazudni is képes volt a saját testvérének.

Willi is csak várt, várta a folytatást, centiméterekre szuszogtak egymás arcától, egymás szemébe nézve, de ekkor Willi meglátott valamit. Mintha meglátta volna a testvére szemében, hogy ez nem egy egyszerű segítség, hogy gyakorolja a csókolózást. Kezdetleges csillogást a vágytól, azt látta ő. Willi ezt látta, de mikor ezt fel ismerte... Ezt a tényt, hogy Maty igazi csókot akar és nem csak gyakorlást, még sem húzódott félre. Az a közelség, a testvére szeme csillogása megzabolázta. Magával ragadta az a felismerés, hogy most úgy látta őt mint, amilyen valójába. Merész egy kifejezés, de Willi úgy látta most Matyt, mint amikor az anyjuk hasában voltak. Érezte őt. Úgy, ahogy akkor. Ezt az érzést ő tovább akarta folytatni, mint amikor csak ők voltak ott ketten, abban az időszakban. Azokban a hosszúnak tűnő percekben, nem érdekelte már semmi, csak a testvére Maty.

*E/1: Willi Szemszög

Néztünk egymás szemébe, amennyire csak mélyen a másik szemébe lehet nézni, a szívem majd ki ugrott a helyéről, levegőt is alig tudtam és mertem venni. Láttam a szemében magam. Láttam azt, amikor egyek voltunk.

Ekkor hajolt a közelebbinél is közelebb és a lágy puha ajkai elérték az enyém, a hirtelen furcsaságtól , attól a forró meleg ajkaktól  kicsit szét nyílt az ajkam, és ő ezt a pillanatot egyből megragadva a két ajkam közé férkőzött, pillanatra meg is állt, arra várva mikor lököm el. De nem akartam ellökni. Én  magamat láttam benne, mintha csak egyek lennénk. Óvatosan, amilyen gyengén csak tudta elkezdte mozgatni ajkait az enyémen, a nyelve már az enyémmel járt táncot, a levegő vétel is nehéz volt, de muszáj volt venni, hogy újult erővel folytassuk, elkezdte átölelni a nyakam és, minél erősebben és jobban maga felé húzva, csókunkat a mélyebbnél is jobban mélyíteni. Vadul faltuk egymást, légzésünk és apró nyögéseink, sóhajaink hangja töltötte be a sátrat, amit csak mi érzékeltünk. Csak a mienk volt. Csakis kettőnké. Egyek voltunk. Mindig egyek voltunk. Egyek is maradunk örökké. 

Ugyan azok..

(Bocsi az E/1-ért, de csak ebben tudtam leírni. Nagy eséllyel ilyen vegyesen lesz. Merem remélni hogy a szövegértés és az olvasási élményből nem vesz vissza.

Köszönök minden visszajelzést.)