Az Én Bukott Angyalom

4.rész "Egy új barát"

110+ megtekintés!!!!😱 OMG!! Nagyon nagyon köszönöm!!!!! Ez a rész köszönet képpen előbb jött!😊😊

Beültünk Jason kocsijába, én az anyós ülésre, Ben pedig hátra. Kis kocsikázás után egy nagy, fekete épület előtt találtam magam.
-Megjöttünk! -szállt ki Jason a kocsiból. Mi is kiszálltunk Ben-nel. Bentről üvöltött a zene, ès áramlott kifelé az alkohol szaga.
-Menjünk! -kulcsolta rá ujjait Jason a enyéimre. Bementünk a nyüzsgő tömegbe, és szinte azonnal sikerült elvesznem. Átvergődtem magam a pulthoz és leültem egy székre.
-Egy pohár vodkát kérek. -szóltam oda a pultosnak.
-Azonnal készítem! -mosolygott rám, majd elfordult és elkészítette a "rendelésem".
-Parancsolj! -tolta felém a poharat.
-Köszönöm! -húztam magamhoz az italt. Mire sikerült meginnom, a kedvenc zenémet indították el.
-Nem jössz táncolni? -jött oda hozzám egy k*rva helyes fiú, miközben a kezét tartotta felém.
-Sajnos nem. A barátomat várom. -néztem rá, mire ő hirtelen elmosolyodott.
-Na, gyere! -ragadta meg a kezem és behúzott magával a tömegbe. -Amúgy mi a neve a barátodnak?
-Jason. -rángattam ki a kezem az ujjai közül.
-Hűha! -nézett rám sajnálkozó tekintettel.
-Mi az? -tártam szét karjaimat.
-Az a baj szépségem, hogy nagyon rossz emberrel kezdtél ki! -mutatott a hátam mögé. Hátrafordultam, és ott találtam Jason-t egy eléggé ribancnak kinéző csajjal táncolni.
-Mi van? Csak táncolnak! -magyaráztam, de majd felrobbantam dühömben.
-Nézd csak meg jobban! -biccentett feléjük. Újra rájuk néztem, és azt láttam, hogy a pasim éppen lesmárol egy idegen csajt!! Az a rohadék!!! Pedig azt hittem, hogy megváltozott!
-Ezek után sem akarsz velem táncolni? -nézett rám kérdőn.
-Bocsáss meg egy percre kérlek! -hagytam elmenni a fülem mellett a kérdését.
-Aha, menj csak! -kacsintott rám. Odasétáltam szépen mosolyogva az eléggé hevesen smároló párhoz.
-Zavarok? -pöcköltem meg Jason vállát.
-A francba.... -suttogta -Nézd..Meg tudom magyarázni! -fordult felém Jason, mire én csak egy jó, nagy, csattanós pofonnal jutalmaztam meg.
-Én itt és most végeztem veled örökre! -adtam a tudtára a helyzetet. Elfordultam tőlük, és visszaindultam a nemrég megismert srác felé.
-Tűnjünk innen! -fogta meg a kezem.
-Amúgy ki vagy te? -kérdeztem mintha mi se történt volna.
-A nevem Lucas. Egy démon vagyok. -túrt bele a hajába. Igen, valahonnan gondoltam, hogy nem angyal, mivel fekete haja van méregzöld szemekkel, fekete ruhát visel stb...
-És te? -nyitotta ki nekem az épület ajtaját.
-Lisa-nak hívnak és ördög vagyok. -mentem ki a friss levegőre.
-Gyere, elviszlek egy ennél sokkal jobb helyre! Nem messze van a kocsim. -indult el a sötét és kihalt utcán.
-Amúgy... Honnan ismered Jason-t? -törtem meg a csendet.
-Ez az ő "törzshelye"...
-Ezt hogy érted?
-Hát...Jóban vagyok a pultossal, és ő azt mondta, hogy egy pár hete minden nap elmegy oda, és mindig egy másik lánnyal smárol .... -próbálta magyarázni a helyzetet.
-Egy pillanat.... -állt meg a zsebében kutakodva.
-Mi a baj? -fordultam meg.
-Ja, csak a kocsikulcsomat kerestem. -mutatta fel a kulcsát és megnyomott rajta egy gombot, mire az úttesten álló matt-sötétszürke Merci kocsi indexe villogott kettőt és Lucas kinyitotta nekem az anyósülés ajtaját.
-Szállj csak be! -biccentett a kocsi felé, mire nekem leesett az állam.
-Wow!! Ez a te kocsid?! -néztem rá döbbenten, ugyanis az autó rohadt jól nézett ki.
-Ja. -válaszolt kurtán és beült a kocsiba. Miután magamhoz tértem az ámulatból, én is bekászálódtam.
-Hova megyünk? -kérdeztem izgatottan.
-Majd meglátod. -indította el az autót. Egy kb. 5 perces út után megálltunk egy parkolóban. Kiszálltunk a járműből. Amíg én előszedtem a telefonom, hogy megnézzem az időt, (01:23) Lucas matatni kezdett az anyósülés előtt lévő fiókban. A kezében két borosüveget feltartva mosolygott rám, majd bezárta az autóját.
-Gyere! -nyújtotta felém az egyik boros üveget, majd átkarolta a vállam. Addig sétáltunk az úton, amíg egy tóhoz értünk, amin a telihold visszatükröződött.
-Ez csodálatos! -mondtam halkan.
-Igen, az. -helyeselt Lucas is, majd elindultunk egy pad felé. Mindketten leültünk törökülésbe a padra, és lelkiztünk egymásnak. Megbontottuk a borokat, mindketten a saját üvegünkből kortyolgattunk és elmerengtünk az élet kegyetlenségéről...
-Lucas... Veled olyan jól lehet ilyen dolgokról beszélni! -mondtam erősen mosolyogva, a fél üveget már kivedeltük, ezért sokkal jobb lett a hangulat.
-Milyen dolgokról? -kérdezte ugyanabban az állaptban mint én.
-Hát...olyanokról, amikről max. egy lánnyal beszélhetek. -kezdtem magyarázni, Lucas pedig erősen bólogatott.
-Ááá...ez valószínűleg azért van mert meleg vagyok... -vigyorgott erősen.
-He?!?! -akadtam meg.
-Ja.. Jól hallottad. -kezdte el húzogatni a szemöldökét. Egy kis csend után mindkettőnkből kitört a röhögés. Konkrétan padlót fogtunk.
-Nemár! Ez nem ér! Mindig a legjobb pasik melegek! -röhögtem fel újra egy kis szünet után.
-Hát ez van... -kezdett rá ő is újra- de ígérd meg... -húzta meg újra a borosüveget.
-Mit? -kíváncsiskodtam.
-Azt, hogy örökké lelkizős barátok leszünk! -nyújtotta oda a kisujját az arcom elé.
-Megígérem! -ráztam meg.
Még egy óra borozgatás után úgy döntöttem, hogy visszamegyek a koleszbe.
-Visszaviszlek! -dobta ki a két üres üveget Lucas.
-Oké... -néztem rá a telómra (03:12) Mire visszaértem a koleszbe teljesen hulla voltam.
-Szia! -öleltem meg szorosan Lucas-t.
-Szia, és sok sikert az "átvészeléshez"!
-Köszi! -intettem vissza a kapuból.
Lassan sétáltam fel az emelere, közben elkezdem bőgni. Zokogva kinyitottam az ajtót, azt remélve, hogy nem lesz benn senki. Hát tvedtem! David, Mark, Eric és Richard pókereztek a szőnyegen. Ezeknek nincs jobb dolguk?! Furán néztek rám...de megértem: kócos haj, szétsírt smink, és még sorolhatnám.
-Jézusom!! Mi történt?! -törte meg a csendet Mark. A többiek is észbekaptak, és a négy fiú felállt. Én erre csak mégjobban bőgni kezdtem.
-Srácok...Most inkább menjetek... Majd holnap folytatjuk. -mondta halkan David és kiengedte a többieket.
-Gyere ide! -tárta szét karjait David. Erre én zokogva odafutottam és ő szorosan megölelt.
-Nyugi....itt vagyok! Ne sírj.. -nyugtatgatott miközben a fejemet simogatta.
-Annyira fáj! P-Pedig azt hittem, hogy tényleg megváltozott! -kezdtem abbahagyni a sírást.
-Menj tusolj le, öltözz át és még beszélünk. -nézett bele a szemembe. Én csak bólogattam és szófogadóan a fürdő felé vettem az irányt.
-Szólj ha kell segítség! -próbált boldogítani. Egy picit el is mosolyodtam.
Miután elvégeztem teendőimet, (tusolás, sminklemosás...stb.) újra a nappaliba indultam. David ott ült a kanapén pizsamában és maga mellé mutatott. Lassan ballagtam a kanapéhoz és leültem David mellé.
-Ez így nem jó! -pattant fel hisztisen David.
-Mi? -tártam szét a karjaim.
-Ez! -mutatott rám és felkapott az ölébe.
-M-Mit csinálsz?! -vörösödtem el teljesen. Ő erre csak huncut mosolyra húzta a száját. Újból leült a kanapéra, de ezúttal az ölébe ültetett.
-Ez most így jó! -döntötte a mellkasához a fejem.  -Na mesélj! Mi történt? -kérdezte halkan. Miközben elmeséltem neki életem történetét újra sírni kezdtem.
-Nem lesz semmi baj! Én megvédelek! -törölte le az arcomon legördülő könnycseppeket.
-Megígéred? -kérdeztem komolyan.
-Igen, megígérem! -hajolt közel hozzám és megcsókolt. Én természetesen visszacsókoltam. Egy kis idő múlva mindketten elaludtunk.

Köszi, hogy elolvastad! Ha tetszett jutalmazd egy csillaggal!😊 2 hét múlva jön a kövi rész!😊😊😊