Már kb. 1 hónap telt el az IKEA-ban való lógásunk óta. Ebben a hónapban nem történt semmi érdekes, csak sokkal feszültebb vagyok, de ezt már megszoktam. Hogy miért? Azért, mert ma október 12-e van. Ez pedig azért baj, mert október 16-án van a születésnapom. Lehet, hogy ez most furán hangzik, de én gyűlölöm ez a napot. Nem akarom, hogy felköszöntsenek, nem akarok "ünnepelni", nem akarom, hogy felköszöntsenek! Csak idősebb leszek egy évvel! Mi ebben a nagy cucc?? Azt meg nem szeretném megünnepelni, hogy azon a napon születtem, mert ugyakkor meghalt az anyám is. Szóval az olyan nekem, mintha azt is megünnepelném. Egyébként is apa szívét is összetörtem a születésemmel, mert én úgy tudom, hogy mindennél jobban szerették egymást. Ezért sokszor okoltam magyam régen, de mindig azzal jöttek, hogy nem én tehetek róla. Attól még szarul érzem néha magam emiatt.
Reggel az ébresztőm idegesítő hangjára keltem fel. Gyorsan kinyomtam, és már indultam is elvégezni a reggeli teendőimet. Mikor végeztem mindennel, még David előtt próbáltam volna elhúzni a csíkot... De csak próbáltam volna. David már ott állt az ajtó mellett. Kezeit a összefonta a mellkasa előtt, egy fekete bőrdzseki, egy ugyanilyen színű póló és farmer, és egy sötétszürke cipő volt a lábán. Én teljesen úgy viselkedtem, mintha nem is látam volna. Szó nélkül felvettem a kedvenc fekete színű Vans-emet, majd közelebb sétáltam az ajtóhoz. Éppen a kilincs felé nyúltam, amikor David elkapta a csuklóm és nekitámasztott az ajtónak.
-Miért viselkedsz ilyen furcsán? -tért rá azonnal a lényegre. Valahonnan gondoltam, hogy ezt a kérdést fogja feltenni...
-Neked nem mindegy? -kérdeztem egy kissé flegmán. Nem tagadom, tényleg máshogy szoktam ilyenkor viselkedni mint általában, de én már megszoktam.
-Nem, egyáltalán nem mindegy! Aggódom érted Lisa! -na erre nem tudtam mit reagálni. Lesokkoltam... Az a srác aggódik értem, akit kb. 2 hónapja gyűlöltem. Az, aki a suli legbunkóbbja, legcsajozósabbja volt, most aggódik értem, mert máshogy viselkedek, mint általában.
-Ha aggódsz értem, akkor biztosítalak, hogy semmi bajom. -próbáltam nyugodtnak látszani, de nem nagyon sikerült.
-Lisa... Ismerlek, látom, hogy valami nem oké. -támaszkodott meg két kezével a fejem mellett.
-Nem ismersz! Szinte semmit sem tudsz rólam! -mondtam halkan. Èppen szólásra nyitotta a száját, mikor nagy szerencsémre kopogtak az ajtón.~D A V I D~
Tiltakozni szerettem volna, mikor kopogtak. Lisa kapott a lehetőségen és kinyitotta az ajtót. Az ajtóban Amanda és Mark állt. Na ennek a "faggatásnak" lőttek. Lisa köszönés nélkül megragadta a barátnője kezét, és elrohantak.
Mikor láttam lerohanni őket a lépcsőn, alig hallhatóan elkáromkodtam magam.
-Na hogy ment? -kérdezte Mark.
-Szarul... Nem mondott szinte semmit. Te megtudtál valamit? -néztem rá reménykedve.
-Nem, Amanda jó a titkok őrzésében. -rázta a fejét. Hirtelen hihetetlen ötletem támadt.
-Hallod... Mi lenne, ha megkérdeznénk a diri bát? -Mark beleegyezés képpen bólintott egyet, majd egyszerre rohanni kezdtünk a suli felé.
...-Szóval... Miről lenne szó? -tért a lényegre Mr.Lewis.
-Lisa mostanában furán viselkedik. Azt szeretnénk kérdezni, hogy Ön tud-e erről valamit? -mondam el a baunk. Mr.Lewis gondolkozni kezdett, ránézett a naptárára, majd szólásra nyitotta a száját.
-Két lehetőség van: az első az, hogy a születésnapja valami rossz emléket idéz fel benne... -kezdett el matatni az egyik fiókjában.
-És mi a második? -kérdezte ezuttal Mark.
-Az, hogy női bajai vannak... -hát ez hülye... Mark szinte ugyanolyan képet vágott mint én. -Bár én az elsőt tartom nyilvánvalónak. -dobta elénk Lisa bejelentkező lapját.
-Ja, ez stimmel! Október 16-án született! -olvastam a születési dátumját. -Most már csak azt kéne kideríteni, hogy miért nem szereti a szülinapját....._________________________
Sziasztok emberek!
Először is nagyon köszönöm az 5,49K megtekintést, a 446 vote-ot és a 83 commentet!!!😵😵🙈❤️❤️ IMÁDLAK TITEKET!!
Bocsi, hogy nem volt sokáig rész, csak nem volt ihletem!😕😕
A nyáron több rész már nem lesz! További jó nyarat mindenkinek!! Élvezzétek ki az utolsó hónapot!😘😘
YOU ARE READING
Az Én Bukott Angyalom
Fantasy"(...)-Anyád!- mondtam miközben David csak röhögött. Az a köcsög!! Miért kell nekem órán előtte ülnöm?! -Bocs, de imádom nézni ahogy kiakadsz rám.- mondta röhögve. Erre nekem betelt a pohár, legyintettem egyet a füzete felé, mire abból kitépődtek é...