Az Én Bukott Angyalom

1.rész "Az évnyitó"

Szeptember 1. Évnyitó
Reggel 7-kor felkeltem, de csak 10-re kellett bemenni a koleszba. Az évnyitó 11-kor kezdődik. Szépen lassan becsoszogtam a fürdőbe, letusoltam, megmostam vérvöröses-fekete derékig érő hajamat. Ördög létemre, ilyen  hajjal születtem. Megszárítottam a hajamat, ami kész kínszenvedés volt... Mielőtt felöltöztem volna, megnéztem az időjárást, elvileg nagyon meleg lesz, így felvettem a fekete ruhámat, aminek a derekánál részénél vörös színű csipke díszelgett. Ez után lementem a konyhába reggelit csinálni. Miután megreggeliztem fogat mostam és enyhén kisminkeltem magam. Ránéztem a faliórámra: 9:20 volt. Gyorsan bepakoltam a táskámba és levittem a bőröndömmel eggyütt. Mire leértem csengettek. Kinyitottam az ajtót, Amanda volt.
-Sziaa!-szorítottam magamhoz legjobb barátnőm.
-Szio! De jól nézel ki!- mondta mosolyogva.
-Köszi. Te is!
-Köszi!
Mire feleszméltem egy szőke hajú, barna szemű fiú szállt ki egy fekete BMW-ből, ami a ház előtt állt. Amanda bátyja volt.
-Szia Kevin!-mondtam mosolyogva
-Csáá!- felelte elnyújtva a végét.-Hol a bőröndöd?
-Bent van a nappaliban.- engedtem be a kb. fél fejjel nagyobb fiút a házba. Fogtam a táskám és a lakás kulcsom, ő pedig a közepes méretű bőröndömet. (...)

-Nem akarok bemenni..-mondta Amanda unottan.
-Ja.. Én sem, de remélem, hogy valaki normálissal kerülök egy szobába...-mondtam egy kicsit izgulva. Sajnos arra már nem számíthattam, hogy Amanda-val kerülök egy szobába, mivel neki alapból is volt már szobatársa. Bementünk a kollégiumba a táskáinkkal a kezünkben. A szokásos szag öntötte el az orrom: a tankönyvek és a fertőtlenítő szaga...
-Sziasztok csajok!-jött oda hozzánk David, Eric, Mark és Richard.
-Heló-köszöntünk hidegen. David és Mark bukott angyal Eric és Richard pedig démon.
-Mi van Lisa? Aki ilyen szép, az ne legyen morcos.- szólt oda nekem David.
-Remélem nem veled leszek egy szobában...- hagytam figyelmen kívül az előző mondatát. David meg akart szólalni, de a diribá megelőzte.
-Köszöntök mindenkit újra itt! Először minden érintett kap egy lapot amin rajta van, hogy ki lesz a szobatársa. Ez egészen addig így fog maradni, amíg ebbe az iskolába jártok. Kivétel nincs!-legyintett egyet, majd egy lap került a kezembe, és mindenki másnak is aki ma kap szobatársat. Izgatottan kerestem a nevemet, de mikor megtaláltam, azt hittem elájulok...
"Lisa Morgan - David Harris"
-NA NEE!- háborodtam fel.
-Hahaha. Szívás!- rohögött fel David.
-Mi az? - érdeklődött Amanda. Megmutattam neki, hogy min akadtam ki.
-Részvétem...-húzta el a száját és megveregette a vállam.
-Egy kicsit csendesebben ha kérhetném!-szólalt meg ezuttal az igazgató nő.- A kollégiumon is változtattunk. A szobák nagyobbak lettek.-mondta kedvesen.-Most mindenki menjen fel a saját szobájába, pakoljon le, és 11-kor az iskola udvarán találkozunk! Az ajtó az adott lakóknak az ujj lenyomatával nyílik, tehát semmiképpen nem tudtok cserélni.- mondta mosollyal az arcán. A miénk a 323-mas szoba.
-Na gyere.-fogta meg a bőröndömet és a sajátját David. Én unottan gyalogoltam fel utána a lépcsőn a 3.emeletre megkerestük a szobánkat és bementünk.
-Hűha!-csodálkoztam el. Gyönyörű volt a "szoba", inkább mondanám lakosztálynak: 2 nem annyira nagy hálószoba, 1 nagy fürdő káddal, tusolóval és WC-vel. Egy rohadt nagy nappali, mellette egy pult és a csodálatos konyha... Hogy honnan volt pénze ilyen berendezésre a sulinak? Fogalmam sincs!
Csak egy baj volt, David.
-Egész kis takaros.-törte meg a csendet az említett. Mire én szúrósan néztem rá. -Azta... A szemeiddel ölni lehet.. Mi a franc bajod van már megint?- kérdezte fáradt hangsúllyal.
-Te!- vágtam rá azonnal.
-Igen?- indult meg felém vigyorogva. Gonoszul vigyorogva.
-Igen.- mondtam magabiztosan miközben keresztbe tettem magam előtt a kezem. Ő egyre közelebb ért és egyre jobban mosolygott, mire hirtelen megragadta a kezem és magához rántott. A jobb keze lecsúszott a derekamra, míg a bal kezével fogta a csuklóm, nehogy el tudjak menni. Egy kicsit lejjebb hajolt, ugyanis én 166 cm vagyok, ő pedig legalább 185. A szemünk egy szintre került és az orrunk összeért.
-Még most is?- kérdezte széles mosollyal az arcán.
-Igen.- válaszoltam, de gondolom látta, hogy kissé zavart helyzetben vagyok, mivel ha lehetséges még közelebb húzott magához.
-Biztos?- kérdezte furán. Erre már nem válaszoltam. Csak kikaptam a csuklóm az ujjai közül, leszedtem a kezét a derekamról, odasiettem a bőröndömhöz, behúztam a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót. Nekidőltem az ajtónak belülről, majd miután egy kicsit lenyugodtam elkezdtem kipakolni.

***************

17:00
-Végre vége!- mondta megkönnyebbülten Amanda.
-Ja.- ásítottam el magam. -És tök jó, hogy már bent voltak a szobánkban a tankönyvek.-mondtam kicsit jobb kedvvel, legalább nem nekünk kell cipelgetni őket.
Az órarendet a kezemben szorongatva vergődtük fel magunkat a lépcsőn Amandával, viszont a 2. szinten elváltak útjaink. Lépcsőzés közben az órarendet bámultam. Holnap tesi az első óránk. Igen még nekünk is heti 3-szor van tesi.
De engem nem zavar, mivel szeretek tesizni.
Szépen lassan bementem a szobába, ahol Davidet találtam.
-Hát te mikor jöttél?- döbbentem le. Erre ő csak rámutatott az ablakra. Persze...
-Richard, Eric és Mark átjönnek oké?
-Felőlem.-vontam meg a vállam.
Gyorsan lefürödtem, lemostam a sminkem, átöltöztem pizsamába és bementem a szobámba befejezni a pakolást. 21:00-re már mindennel kész lettem. Richard, Eric és Mark már egy fél órája itt lehettek, mikor én is kimentem a nappaliba.
-Hali.-köszöntem nekik röviden.
-Csá Lisa!-mondták szinte teljesen egyszerre, mint a robotok.
-Épp pókerezni akartunk, nem szállsz be?- kérdezte Mark.
-Nem kösz.- mire ezt kimondtam kopogtattak az ajtón. Kérdőn néztem a szőnyegen ülő fiúkra, mire ők megvonták a vállukat. Odasiettem az ajtóhoz és kinyitottam. Azt hittem megőrülök.
-Jason?!- teljesen lefagytam látva a ex barátomat a maga sötétbarna hajával és fekete szemeivel.
-Szia Picim!- köszöntött kihívóan.
-1. NEM vagyok a picid! 2. Mi a szart csinálsz te itt?!- akadtam ki.
A fiúk mögöttem furcsán nézhettek ránk, nem láttam de tudtam.
-Gondoltam újrakezdhetnénk, így meglátogattalak.-simogatta meg az arcom, de én lecsaptam a kezét.
-Nem kezdünk újra SEMMIT, úgy hogy tűnj el a.......-folytattam volna de hirtelen eszembe jutott egy jobb módszer. Bevágtam az ajtót és háttal nekidőltem. Hallgattam ahogy ellépked majd berohantam a szobámba és elkezdtem bőgni. Hogy miért? Mert amikor eljöttem ide azt hittem, hogy többé nem kell elviselnem a képét. Bentről hallottam, hogy David megbeszél a többiekkel egy másik időpontot a kártyázásra. Miközben a francia ágyamon zokogtam kinyílt a szobaajtóm, David volt az. Elküldhettem volna, de nem volt hozzá se kedvem, se erőm. Én a falnak támaszkodva zokogtam míg ő odaült mellém, és magához húzott. A vállán bőgtem ki magam, mikor csak abbahagytam.
-Ki volt az a vámpír?-kérdezte halkan.
-A volt barátom...-dörzsöltem meg a szemem.
-Értem...-egy kis csend után huncutul elmosolyodott.
-Mi az?-érdeklődtem.
-Ma este velem alszol.-jelentette ki tökre természetesen.
-He??- azt hittem rosszul hallok.
-Egy pillanat.-mosolygott rám, majd kiment. Nem vettem komolyan amit mondott, ezért betakaróztam és próbáltam elterelni a gondolataim valami pozitívabb témára. Éppen sikerült is volna, de bejött David.
-Ébren vagy?-kérdezte.
-Aha. -nem tudom, hogy más hogy van eztel, de én nem tudok percek alatt elaludni.
Odalépkedett hozzám, az ölébe vett, átvitt a saját szobájába és ledobott az ágyra.
-Azt hittem csak viccelsz.-jelentettem ki őszintén.
Mire ő betakart és közelebb húzott magához.
-Nem vicceltem.-mondta mosolyogva.

Ha tetszett nyomj egy csillagot!😊