Az Én Bukott Angyalom

15.rész "Szeretlek!"

"-Nem tudja? Az édesapja ördög, az édesanyja pedig ember volt."

-Nem képzelje, arról, hogy az anyám ember volt eddig nem tudtam. -most már komolyan kezdtem belezavarodni az egészbe.
-Ó... De visszatérve a lényegre, a védőburkot magánál kockázatos lenne újra csinálni. -fonta össze a diribá a karjait a mellkasa előtt. A szemem sarkából láttam, hogy David rezzenéstelen arccal ül a széken, és néz maga elé, pont úgy, mintha neki ez egy ici-picit se lenne meglepő vagy fura.
-Hogy érti, hogy kockázatos lenne? -néztem egyenesen Mr.Lewis szemébe.
-Egyrészt kevés idő alatt látványosan sokat fejlődött mindkét része és ha ez így megy tovább, könnyen lehet, hogy feleslegesen csinálnám újra a burkot, mert nem lenne elég erős a maga személyiségeihez képest, másrészt pedig, mert eléggé sok energia szükséges hozzá, mindkettőnk részéről. -hadarta el a tényeket egy szemrebbenés nélkül.
-Ez ok, de akkor mégis mi a francot kéne kezdeni a helyzettel? -kérdezte David teljesen nyugodt hangsúllyal, miközben én még mindig köpni-nyelni nem tudtam a túl sok infótól.
-Nos a leglogikusabb az lenne, hogy választás elé állítanánk Lisát: választania kellene az ember és az ördög személyisége között.
-De?
-De ennél van egy sokkal egyszerűbb megoldás...
-Mégpedig? -kérdeztem.
-Az, hogy mindkét részét elkezdjük képezni, méghozzá úgy, hogy egyensúlyban legyenek egymással, ez még elég hasznos lehet a későbbiekben is.
-Mennyi időbe kerülne ez a "kiképzés"? -érdeklődött ezúttal David.
-Ez csak Lisatól függ. -vágta rá szinte azonnal a diribá.
-És erről az egészről David miért tudhat? -böktem ki azt a kérdést ami már egy kis ideje foglalkoztat.
-Ezt majd ő szépen kifejti magának. -David erre morgott valamit az orra alatt, majd a diribá újra egy kérdést tett fel:
-Na benne vannak? -David pár másodperccel később bólintott egyet, majd én is (egy kis gondolkozás után) követtem a példáját.
-Remek! -csapta össze kezeit Mr.Lewis -Akkor már mehetnek is! -nyomott a kezembe egy lapot, amin időpontok szerepenlnek.
-Ez mi? -kérdeztem egyszerűen, miközben felálltam helyemről.
-Ezek a kiképzések időpontjai. Kérem mindegyiken pontosan jelenjen meg! -még néhány kérdés és egy elköszönés után, elindultunk kifelé a suliból. Egy idejig néma csendben mentünk a koli felé.
David egy kicsivel előttem sétált, majd úgy félúton megtorpantam, Dave is követte példámat.
Pár lépésnyire álltunk egymással szemben. Dave érzelemmentes arccal bámult rám, ami fura volt. Úgy éreztem, mintha most egy teljesen más David állna előttem. Egy olyan oldala mutatkozott meg, amit még eddig soha nem láttam.
Őszintén szólva kicsit féltem ettől a Davidtől.
-Miért érzem úgy, hogy neked az elmúlt húsz perc beszélgetése nem volt újdonság? -hangom halk volt és gyenge.
-Mert nem is volt az. -arcáról egyáltalán nem lehetett leolvasni, hogy éppen mit érez, tekintete üres volt és hideg.
-Ezt hogy érted? -szemeimbe lassan gyűlni kezdtek a könnyek. Rég volt már, hogy ilyen törékenynek éreztem magam.
-Tudod abban az évben, mielőtt ide jöttél, a diribá már év elején tudta, hogy majd jönni fogsz. A fiúkkal már akkor is tudtunk ennek a világnak a sötét oldaláról, és mivel akkor még a suli nem szolgáltatott fegyvert, ezért csak kisebb ügyeket kellett elsimítanunk. Év végén a diribá rámbízott egy következő évekre szóló ügyet: ez volt a te eseted. Akkor csak annyit tudhattam meg rólad, amennyi ma elhangzott, és ezt kizárólag a 17.születésnapodon tudhattad meg. Eddig pedig mindig közel kellett, hogy legyek hozzád, mert csak nemrég tudtam meg, hogy mikor van a szülinapod. -ezt az egészet szinte teljesen ugyanazzal az arccal és hangsúllyal mondta végig.
Szemeimből lassacskán folytak a könnycseppek. Egy olyan személy állt éppen előttem, akiről eddig azt hittem, hogy ismerem, de most rájöttem a szomorú igazságra :nagyjából minden amit eddig hittem téves!
Davidet kikerülve rohantam előre. Jelen pillanatban semmire nem vágytam jobban, csak egy kis egyedüllétre. Mégis miért csak most tudhattam erről? Mikor feleszméltem, abba a parkba értem, ahol David bevert egyet Jasonnek. Az emlékek egy kicsit elterelték a figyelmem a jelenlegi állásokról. Leültem egy padra. Feltevődőtt bennem egy kérdés: Mit fogok mondani Davidnek, ha újra egymás előtt állunk majd?
Nem is sokkal később megjelent a szemem előtt.
-Utálom mikor nem hagyják, hogy befejezzem a mondandómat. -felálltam azzal a szándékkal, hogy egy szó nélkül otthagyom, de mikor elindultam ő megfogta a karom és szembefordított magával.
Közel voltunk egymáshoz. Szívem majd' kiugrott a helyéről. Mostmár egy kicsit más volt a tekintete, de még mindig egyetlen érzést sem tudtam kiolvasni belőle.
-Annyit figyeltelek a távolból, hogy szerintem nyíltan kijelenthetem, hogy szeretlek. -ez az egy szó ismétlődött bennem "szeretlek".
Arca közeledni kezdett felém, de én reflexből hátraléptem egyet. Erre a reakcióra kérdőn nézett rám.
-Sajnálom, de.. bennem most tudatosult, hogy amíg te már ismered minden részem, én még mindig csak félig ismerlek. -őszintén legnagyobb vágyam lett volna most megcsókolni, és egy számomra is ismeretlen okból mondtam amit mondtam, de jobban belegondolva, ez volt az igazság.
David féloldalas mosolyra húzta a száját.
-Akkor nincs más dolgom, mint elérni azt, hogy belémszeress!

Lassan ballagtunk egymás mellett vissza a koliba.

____________________________
Sziasztok!😊
Nagyon sajnálom, hogy ennyire sokat kellett várni erre a részre is!!!🙁🙁
De azért remélem nem lett olyan szar, és talán egy kicsit megérte a várakozást.😊🙂

Nagyon köszönöm, hogy már több, mint 32K (!!!😱!!!) összmegtekintésnél jár ez a "könyv"!!!
💓💕❤️😍😍😘
Szerencsére innentől valamivel több időm lesz az írással foglalkozni, ezért nem kell majd ennyire sokat várni a részekre! 😍😘💕💓