Az Én Bukott Angyalom

14.rész "A színtiszta igazság"

"Kíváncsi vagyok, hogy mi volt olyan sürgős a diribának ami nem várhatott holnapig."

Daviddel kisiettünk az épületből, majd gyors tempóban a suli felé vettük az irányt. David óriási léptekkel ment az utcán. Neki ez lehet, hogy nem is volt gyors, azonban én csak kocogva tudtam tartani a lépést.
-Lassíts már, ennyire csak nem sürgős az ügy! -futottam utána. A nagy siettségben az a laza konty, amit tudtam magamnak csinálni teljesen szét esett.
-Hidd el, nem sietnék ennyire, ha a diribá hangja nem lett volna olyan vérfagyasztó. -mondta halkan, majd hirtelen megállt.
-Akkor ha sietni kell, miért álltál meg? -álltam elé.
-Támadt egy ötletem! -mire ezt kimondta, tenger kék szemei szó szerint világítani kezdtek, a hátából egy szempillantás alatt két fekete szárny állt ki. Tágra nyitott szemekkel figyeltem a történéseket. Mire feleszméltem, már David karjai között voltam.
-Héé! Mire készülsz?? -igazából sejtettem, hogy mire készül, csak valamiért nem akartam igazat adni magamnak.
-Kapaszkodj! -mosolyodott el sunyin, majd utunkat a suli felé repülve folytattuk. Gyönyörű volt felülről látni a dolgokat, és tényleg sokkal gyorsabb volt, mint gyalog, de sajnos ez a gyönyörködés nem tartott sokáig. David sajnálatos módon észrevette, hogy az igazgatói iroda ablaka nyitva van...
-Ugye nem akarsz berepülni az ablakon?? -néztem rá ijedten.
-De? -válaszolt kérdéssel a kérdésemre.
-Akkor engem tegyél le!! -kezdtem el kapálózni a lábammal -Én nem akarok felkenődni a suli falára, mint egy madár a repülőre! -néztem komolyan a még mindig világító szemébe. Hirtelen megálltunk a levegőben, miközben én még mindig David tekintetében voltam elveszve. Arca vészesen közel volt az enyémhez. Tekintete a számra, majd újra a szememre siklott. Ha lehetséges még közelebb húzott magához.
-Bízz bennem! -suttogta. Erre a mondatra semmit nem tudtam reagálni azon kívül, hogy összeszorítottam a szemem amennyire csak lehet. Éreztem, hogy David újra elkezd repülni, egy darabig gyorsult, majd hirtelen földet értünk. Egyik szememet lassan kinyitottam és David fura arckifejezésével találtam magam szembe. Miközben körbenéztem magam körül, a másik szememet is kinyitottam. Egy megkönnyebbült sóhajt hallattam, majd végre valahára David letett a kezéből. Persze nem mintha nem lett volna kényelmes ott is...
-Legközelebb alattam sóhajtozz! -hajolt a fülemhez. Mondata végén szája hozzáért a fülemhez, ettől egy picit megborzongtam. David éppen szólásra nyitotta a száját, mikor ajtónyílásra lettünk figyelmesek. A diribá állt előttünk tágra nyitott szemekkel, a nyitott ablakra pillantott, legyintett egyet, majd megindult az íróasztala felé. Halk köszönés és egy "Foglaljatok helyet!" után elhelyezkedtünk az asztallal szemben lévő székeken. Mr.Lewis tekintete köztünk cikázott. Mi pedig egy szó nélkül tűrtük pillantásait. Egy kis hatásszünet után végre megkezdte mondanivalóját.
-A mai napon meg fogjátok tudni a színtiszta igazságot, ami igazából veled kapcsolatos Lisa. -kérdőn néztem a diribára.
-Ezt meg hogy érti? -vontam fel a szemöldököm.
-Úgy, hogy vannak dolgok az életeddel kapcsolatban, amiket bizonyos okok miatt nem tudhattál meg. -mondta teljes nyugodtsággal.
-Például? -mégis mit tudhat ő rólam?
-Például az a sebhely a hátadon igazából egy védőburoknak szolgál. -mondta teljesen nyugodt hangon. Gondolom látta, hogy ennyi infóval nem elégszem meg egy olyan dologgal kapcsolatban, amiről eddig semmit sem tudtam, ő meg rejtélyes módon igen, ezért folytatta - A születésed előtt, édesanyád kérésére tettem köréd egy védőburkot, aminek az a sebhely a nyoma. -az "édesanyád" szónál megakadtam.
-Maga ismerte az anyámat? -szorítottam ökölbe a kezem.
-Igen, ismertem. Sőt mitöbb, a gimnázium alatt legjobb barátok voltunk. -mondta ismét teljesen nyugodt hanggal.
-Szóval ugyanoda jártak gimibe? -próbáltam megemészteni a most kapott információt.
-Igen, de hogy a tárgyra térjek, mint tudjuk: ma lettél 17 éves. Ezzel igazából nincsen semmi baj, csak annyi, hogy a védőburok a közel jövőben valószínűleg el fog tűnni, mivel a tested ördögi és emberi része is meg fog erősödni, ami elnyomja a burkot és végül megszűnik. -folytatta volna, de közbe szóltam.
-Egy pillanat! Hogy érti azt, hogy emberi és ördögi rész??
-Nem tudja? Az édesapja ördög, az édesanyja pedig ember volt.

____________________________
Sziasztok!
Itt van a következő rész!
Nagyon sajnálom, hogy erre a részre is ennyit kellett várni, és még nem is lett valami jó rész.😢😭
Nagyon nagyon szépen köszönöm a vote-okat, kommenteket, bíztatásokat! Amint tudom, hozom a kövi részt!❤❤😘