Az Én Bukott Angyalom

17.rész "Mi a franc van velem?"

A suliba érve azonnal az osztályomhoz legközelebbi női mosdóba indultam.
A mosdókagyló melletti párkányon ülve várt rám Amanda. Felugrottam mellé és az elejétől a végéig mindent elmeséltem neki arról, hogy csak félig vagyok természetfeletti, az álmomról és a ma reggel történtekről.
-Szerelmes vagy. -ez volt néhány perc néma csend után Amanda első reakciója.
-Mi? Dehogy! -vágtam rá azonnal. Amanda kételkedő arcot vágva, a szemembe nézett. -Jó talán egy picit tetszik... -engedtem egy kicsit.
-Totál szerelmes vagy, valld be! -mosolygott rám. De nem akarom!

Egy percig csak ültünk, és néztünk magunk elé, majd megtörtem a csendet.
-Szerinted csak álmodtam a vallomását? -kérdeztem halkan, miközben háttal nekidőltem a falnak. Lehunyt szemekkel vártam Amanda válaszára. A kérdés csak az, hogy egyáltalán milyen válaszra vártam? Talán tényleg szerelmes lennék?
-Szerintem igen. -mondta halkan. Miért szomorodtam el ettől? -Ha azok, amiket meséltél erről a "vallomásról" tényleg megtörténtek volna, akkor ahogy én ismerem Davidet, nem ma reggel csókolt volna meg.
-Ebben van valami... -a hangulatom átment totál csalódottba. Még egy kicsit beszélgettünk, aztán elindultunk a szekrényeinkhez. A mosdó ajtaján kilépve balra indultam volna el, ha nem állja el az utam az éppen kibeszélt személy. Háttal a falnak dőlve állt a mosdóajtótól kb két méterre . A szívem úgy kalapált, hogy azt hittem kiugrik a helyéről. "Mit keres a női mosdó előtt? Mióta állhat itt?? Vajon hallotta a beszélgetésünk???"- vetődtek fel kérdések egymás után a fejemben.

A meglepettségtől teljesen lefagytam és alig bírtam megszólalni. Amandával köszöntek egymásnak, majd nagy nehezen sikerült megszólalnom:
-Hát te mit keresel itt? -néztem végig az arcán. Ez volt az első dolog amit ki tutam mondani. A még enyhén nedves fekete haja mögül tenger kék íriszei szinte világítva néztek le rám.
-Téged. -válaszolt egyszerűen a szokásos féloldalas mosolyával az arcán, amivel még rá tett egy lapáttal a szexiségére. Nos, ha valaki tudja, hogy milyen módon kell egy lányt zavarba hozni, akkor az ő.
Éppen valami értelmes mondatot próbáltam összerakni fejemben, mikor hirtelen megragadta a kezem és magával húzott. Kissé kétségbeesve visszanéztem legjobb barátnőmre, csakhogy David olyan gyorsan ráncigált maga után, hogy már csak egy pillanatra láttam Amandát hevesen ugrálni és tapsikolni.
-Hová viszel?
David válaszra sem méltatva ráncigált magával le a lépcsőn, a karomat pedig akárhogy próbáltam kiszabadítani szorításából, egyszer sem jártam sikerrel.
-David, engedj már el! -kezdtem kissé ideges lenni. Először megcsókol, aztán meg elrángat magával valahova, de azt meg cseszik elmondani, hogy hova. Egy szót sem szólt, csak egyenesen vonszolt le maga után a lépcsőn.

Már a földszinten jártunk, mikor hirtelen megállt és egy mozdulattal betessékelt maga előtt a szertárba.
Felkapcsolta a villanyt, és elfordította az ajtóban pihenő kulcsot.
-Mégis mi a francot akarsz tőlem a  gondnok szertárában? -kérdeztem egy kissé félve. Beugrottak azok a régebbi pletykák, amik többnyire arról szóltak, hogy az előttem álló srác milyen dolgokat művelt ebben a szertárban az éppen adódó lánnyal.
-Nyugi már! Nem fogok veled semmi rosszat csinálni. -khmm.. ez aztán tényleg megnyugtató volt...
-Megtisztelnél azzal, hogy elmondod, hogy miért is kell most itt állnom veled, ebben a szűk, poros szertárban? -váltottam inkább témát.
-Csak szólni akartam, hogy ha bármi furát érzel, vagy bárki gyanúsan viselkedik, akkor azonnal szólj nekem! Mostanában megpróbálok a közeledben maradni. -az egyetlen érzelem amit le tudtam olvasni az arcáról az aggodalom volt. Ettől ismét zavarba jöttem, körülbelül mint egy kislány, aki éppen ez első "szerelmét" éli meg.
-Miért pont neked kéne szólnom? -tettem keresztbe a kezem magam előtt. Ezzel szerencsére valamennyire leplezni tudtam azt, hogy igazából legbelül virulok, azért mert aggódik irántam.
Egy lépést előre lépett, én me reflexből egy lépést hátra. A hátam találkozott a fallal.
-Kérlek, csak bízz bennem és tedd amit mondtam! -hajolt egyre közelebb és közelebb hozzám. Az arcunk között már csak kb. 5 centi volt. A hasamban az úgynevezett "pillangók" heves táncba kezdtek.
Az egész incidenst csak az zavarta meg, hogy hirtelen a szám elé kellett kapnom a kezem, ugyanis a portól rámjött a tüsszenthetnék.
David erre kiröhögött, majd egyedül hagyott a szertárban a gondolataimmal.
Majdnem megcsókolt (újból) az a srác, akibe a legjobb barátnőm szerint szerelmes vagyok, gyakorlatilag meg fogalmam sincs, hogy mit érzek iránta.

_______________________
Sziasztooook!
Nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom, hogy eddig nem tettem fel részt, de sajnos eléggé kevés szabadidőm van.😢
Viszont nagyon nagyon nagyon köszönöm szépen az aranyosabbnál aranyosabb visszajelzéseket!!😘😘😘😘😘😍😍❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️❤️
Emberek, elértük a több mint 44K összmegtekintést!!!!😱😱😱😍😍😍 Szintén nagyon köszönöm!!!!!!!!!
Remélem tetszett a rész😊😊