Az Én Bukott Angyalom

12.rész

Hát igen... Eljött ez a nap is, amit annyira, annyira, annyira, de annyira nem vártam! Abban biztos vagyok, hogy a világ legszarabb vasárnapja lesz a mai! Nekem legalább is biztosan szar lesz... Fáradtan nyúltam az éjjeli szekrény felé, kitapogattam a telefonomat és megnéztem az időt. A készülék fénye kis híján kiégette a retinámat, már most rosszul kezdődik ez a nap! Miután visszaszereztem a látásom és értelmeztem a képernyőn látható időt, egy "kissé" idegesen csaptam vissza a telefonomat az éjjeli szekrényre.
-Picsába! Miért kell nekem hajnali 6-kor felkelnem?? -morogtam magam elé. Ebben a koránkelésben az a legszarabb, hogy egyáltalán, vagy nagyon nehezen tudok visszaaludni. Akárhogy is próbálkozok, valahogy csak nagyon ritkán járok sikerrel.
Kb. 1 órát tölthettem forgolódással és telózással, mikor már végleg szarrá untam magam. Lassan kicsoszogtam a szobámból, egyenesen a konyha felé véve az irányt. Szerencsére Davidnek nyoma sem volt, így teljes nyugodtsággal vettem ki a Nutellát a szekrényből. Kezemben a világ legcsodálatosabb édességével és egy kanállal a szobámba igyekeztem, miközben nagyban tervezgettem a mai napom. Nos nem sokat kellett gondolkoznom... Vasárnap van, és szerencsére semmi programom nincsen mára, úgyhogy egész nap Nutellát fogok zabálni filmnézés közben.
Tervemnek megfelelően bekászálódtam az ágyamba, magam elé vettem a Laptop-om, beindítottam egy valami vígjátékot(általában úgysem röhögök az ilyeneken), magam elé vettem a Nutellát, és elkezdem zabálni. Nagyban elmerültem a filmeben, mikor csörömpöléseket hallottam az ajtóm túloldaláról. Nem tudom, hogy ez rossz szokás-e, de én rendkívül kíváncsi személyiség vagyok. Szóval mondanom sem kell, eléggé felkeltette az érdeklődésem, hogy mégis mi folyik a szobám ajtaján kívül. Minden mindegy alapon kimerészkedtem a kuckómból, és a zaj forrása felé indultam. Nem nagy meglepetésemre David állt a konyhában felöltözve.
-Mit csinálsz? -kérdezte David, miközben alaposan végigmért.
-Ezt én is kérdezhetném. -tettem keresztbe magam előtt a kezem.
-Ja, csak próbáltam kaját csinálni, de mivel sietnem kell, nincs időm eztel szarakodni. -hadarta el eléggé gyenge magyarázatát. Mindent úgyhagyva sietett ki a konyhából, én pedig utána mentem. A nappaliban leült felvenni a cipőjét, majd fogta magát, és az ajtó felé indult.
-Elmentem! -csapta be maga mögött az ajtót. Ooookééé.... Eléggé furán viselkedett....Persze mondom ezt én. Na mindegy...
Újból a szobám felé vettem az irányt, folytatni az egésznapos semmittevést.

~DAVID~

Sikerült elhúznom a csíkot Lisa elől. Tudom, hogy egy kicsit fura lehetett, ahogy leléptem, de nem szeretném, hogy megtudja, hogy a múltja után kutakodok. Egy szintet lesétáltam a lépcsőn, és Amanda szobája felé indultam. Szó szerint berontottam az ajtón és az első dolog amit megláttam, az Mark és Amanda smárolása volt. Helyesbítek: az már több mint smárolás volt. Amint betörtem hozzájuk, szinte azonnal szétrebbentek.
-Öhmm.... Bocs a zavarásért! -vakargattam a tarkóm.
-Hagyjuk, csak térjünk a lényegre. -hadonászott tűzvörös fejjel Amanda -Mit akartál kérdezni? -helyezte magát kényelembe a tőlünk nem messze lévő fehér színű fotelben.
-Miért gyűlöli Lisa a szülinapját?
-Nézd...-sóhajtott-Ez egy eléggé szomorú történet... Egyébként is megkért, hogy lehetőleg senkinek ne mondjam el...
-Kérlek! -szakítottam félbe.
-Rendben, de utána én is kérdezek valamit! -szólalt meg kis gondolkozás után.
-Oké! -vágtam rá szinte azonnal.
-Eléggé kemény múlt áll mögötte. Az anyukája meghalt a születésekor. Az apukája nevelte fel, azt monda, hogy nagyon szerette és teljes mértékben megbízott benne, de 15 éves korában meghalt egy autóbalesetben. Viszon ezt Lisa sosem hitte el. Szerinte az apja még él, csak elment valahová, és ez volt az "álca", hogy ne kelljen magyarázkodnia. Úgy gondolja, hogy túl sok az olyan kérdés, amire még választ kell kapnia. -magamban "elemeztem" az összes infót amit kaptam. Mit ne mondjak tényleg eléggé szar lehetett neki. Annyira kattogott az agyam, hogy úgy gondoltam nekem is le kell ülnöm.
-Most én jövök! -zökkentett ki Amanda az gondolatmenetemből -Ti elvileg 2 hónapja még utáltátok egymást. Akkor most miért törődsz vele ennyire?

Na sziasztok! Ez lenne az új rész, bicsi, hogy laposra sikeredett! ☹️
Nagyon nagyon sajnálom, hogy ennyit kellett rá várni, és nagyon nagyon köszönöm, hogy ennyien kommenteltek, vote-oltok, olvastok!!!!!❤️❤️❤️❤️💗 Imádlak titeket!❤️❤️❤️ Egy kérdésem lenne:
Írjak címet is, vagy csak a résznek a száma maradjon?
Előre is köszi a válaszokat!😊😉

Sajnos innentől kb. 3-4 hetente várhattok új részt a suli miatt.😢
Addig is mindenkinek jó tanulást/munkát!