Az Én Bukott Angyalom

2.rész "A tanév első napja"

Reggel az ébresztőre keltem fel. De nem az enyémre. Kinyitottam a szemem és láttam amint mellettem David is ébredezik.
-Jó reggelt!-mondta álmosan.
-Reggelt'!-köszöntem miközben szemügyre vettem szépen kidolgozott felsőtestét... Várjunk mi?!?!
Gyorsan kipattantam az ágyból.
-Hová ez a nagy sietség?-ült fel.
-A fürdőbe.-mondtam és az ajtó felé siettem.
-Várj! Először én.-pattant fel már ő is. -Te egész nap ott leszel, én meg gyors vagyok.- akár mennyire is tiltakozni szerettem volna, igaza volt így előre engedtem. Addig is visszamentem a szobámba és kitaláltam, hogy mit vegyek fel. Végül egy fekete szaggatott farmer és egy vörös póló mellett döntöttem. Még mielőtt én mentem volna be a fürdőbe, átmentem David szobájába a telefonomért. Benyitottam a szobába mire ott ült az ágyon David egy farmerben és egy fekete pólóban. Én azon töprengtem, hogy hogy a francba lett ilyen hamar készen.
-Wow! -mondta elcsodálkozva.
-Mi van? -kérdeztem, mire rám mutatott. Basszus ott álltam előtte egy szál pizsamában, ami egy rövid nadrágból és egy hátul eléggé szaggatott pólóból állt.
-Egyébként miért jöttél? -mosolyodott el.
-A telómért. -mondtam idegesen, mire ő odanyúlt az éjjeli szekrényre, levette a telefonom és felém nyújtotta. Gyorsan odamentem elvettem és indultam volna kifele, de ő megragadta a karom, és magához rántott. Belezuhantam az ölébe.
-Mi ez a seb a hátadon? -kérdezte halkan.
-Semmi különös...-mondtam, még halkabban.
-Az a Jason csinálta? -kérdezte egy kis haraggal a hangsúlyában.
-Nem. -feleltem miközben felpattantam az öléből. Miután már lefürödtem, felöltöztem és magamra kentem egy lehelletnyi sminket, elindultam a konyha felé megcsinálni a reggelit.
Reggelizés után gyorsan megmostam a fogam, felkaptam a vörös színű táskám és elindultam az ajtó felé. Mikor elértem a nappaliba, David is csatlakozott hozzám. Kinyitottam az ajtót, és a folyosón Amanda-t és Mark-ot találtam (ő David legjobb haverja). Amanda-val előresiettünk, és ketten sétáltunk át a suliba. Bementünk a terembe, gyorsan ledobtuk a sulitáskáinkat és a tesi öltöző felé vettük az irányt.
Szépen lassan átöltöztünk, a tesitanár, Mr.Smith viszont szokás szerint késett egy picit.
-Nos. Ma kosarazni fogtok. Fiúk a lányok ellen! -kezdte Mr.Smith egy kosárlabdával a kezében.
-Nemáá' tanár úr! Ők túlerőben vannak! -tiltakozott Linda.
-Az élet sose igazságos! -mondta ördögi mosollyal az arcán Richard.
Elkezdődött a játék. A fiúk természetesen szinte azonnal dobtak egy kosarat. Mikor hozzám került a labda, nagy nehezen kikerülgettem a fiúkat. Éppen kosárra akartam dobni, mikor kinyílt a tornaterem ajtaja. Természetesen mindenki odakapta a fejét...
Picsába!!! Jason lépett be az ajtón.
-Boccs' a késésért! -szólt oda flegmán a tanárnak.
-Áá! Biztos te vagy az új gyerek! Ezt az egyszer elnézem, de válogasd meg, hogy hogyan beszélsz a tanároddal! -szólt rá a vérszívóra Mr.Smith, mire ő csak vállat vont. -Állj be kosarazni!
-Rendben... -mondta Jason úgy, mintha szivességet tenne.
Nem is kell mondanom, azonnal elszedték tőlem a labdát, és a fiúk szereztek ismét pontot. Én ekkor még dermedten álltam az "ellenség" palánkja alatt.
Jason elkezdett közeledni felém, mikor már elég közel ért hozzám, két kezével megfogta az arcom.
-Mi van Szépségem? Mi lepett meg annyira? -kérdezte széles mosollyal az arcán. Én természetesen azonnal leszedtem a kezét az arcomról, és elfordultam. A lányok döbbenten nézték a kis jelenetet, kivéve Amanda-t. Ő volt az egyetlen, akinek elmeséltem a "múltamat". (...)
Nem meglepő módon a fiúk nyertek 13-2-re. A következő óra matek volt. Az utolsó előtti padban ülök Amanda-val, és balszerencsémre David ül mögöttem. Ő pedig sosem tud nyugton végigülni egy órát. Először elkezdte piszkálni a hajam, utána a székemet rugdosta... De rajtam kívül a tanárnak is betellt a pohár.
-Lisa és David! Azonnal fejezzék be a mocorgást!! Órán vannak, legalább próbáljanak meg úgy tenni, mintha figyelnének!! -amint kiordította magát visszafordult a táblához.
-Anyád! -mondtam miközben David csak röhögött. Az a köcsög!! Miért kell nekem órán előtte ülnöm?!
-Bocs, de imádom nézni ahogy kiakadsz rám. -mondta röhögve. Erre nekem betelt a pohár, legyintettem egyet a füzete felé, mire abból kitépődtek, és kirepültek a lapok. Na ilyenkor jól jön az a minimális varázserő ami van!
-Elegem van!! Azonnal tűnjenek lefelé az igazgató úrhoz! -dobta le a krétát a tanár. Mi szépen lassan lementünk, és végighallgattuk a helyes magatartásról az igazgató beszédét, most az egyszer nem csinált semmit. A többi óra teljesen unalmasan telt el. (...)

Órák után Amanda-val elmentünk egy kávézóba beszélgetni egy kicsit, de ő egy kicsit hamarabb elment segíteni a báttyának. Én meg beugrottam az egyik boltba szempillaspirált venni. Mikor sétáltam a kolesz felé, már kezdett sötétedni.
-Beszélnem kell veled. -fogta be hirtelen a számat valaki. Gyorsan megfordultam és Jason-t láttam magam előtt.
-Én viszont nem akarok veled beszélni! -mondtam magabiztosan. Éppen folytattam volna utamat, mire ő megfogta a csuklóm és visszarántott, így újra szemben álltam vele.
-Nézd..... -jött egyre közelebb -Én tényleg újra akarom kezdeni. -mondta miközben megsimogatta az arcom.
-Nem lehet... -mondtam halkan.
-De miért nem? -kérdezte komolyan.
-Mert amikor veled jártam, akkor úgy éreztem magam, mintha börtönben lennék! -vágtam rá én is komolyan.
-De most nem lenne így! -vágta rá ő is.
-Persze...Könnyű ezt így mondani. -jelentettem ki miközben oldalra fordítottam a fejem.
-Nézd én tényleg sajnálom! -emelte fel Jason egy kissé a hangját.
-Én is sajnálom... De még nem bízok meg benned! -próbáltam leutánozni a hangnemét. Erre ő nem felelt.  -Elmehetek? -kérdeztem egy kis csend után.
-Persze.... -mondta miközben elengedte a csuklóm és elindult az ellenkező irányba. Egy kicsit néztem utána, majd a kapucnimat a fejemre húztam, és folytattam utamat a kolesz felé. Egész úton a földet bámultam, és gondolkoztam azon, hogy vajon tényleg megváltozott-e egy év alatt?
Berontottam a szobába, és láttam David-et, Mark-ot, Richard-ot és Eric-et amint pókereznek a nappaliban.
-Hali Lisa! -köszönte a négy fiú szinte egyszerre.
-Cső! -intettem oda nekik, miközben rájuk sem néztem. Berontottam a szobámba, lepakoltam a táskáimat, fogtam a pizsamám és a törülközőm és elindultam fürdeni, lemosni a sminkem, stb... Miután már megvacsoráztunk David-del (közben egy szót sem szóltunk egymáshoz) felmentem a szobámba, tanultam egy kicsit és megnéztem egy filmet a LapTop-omon. Éjfél körül ránéztem a telómra, új üzenetem érkezett:

"Jason: Azért szólj, ha meggondolod magad!;)"

A francba! Vajon tényleg megváltozott? Vajon el tudom felejteni a "múltban" történteket?!

Köszi, hogy elolvastad!😊😊 Ha tetszett jutalmazd meg egy csillaggal!
(Pár nap múlva jön a kövi rész! 😉)