Az Én Bukott Angyalom

8.rész "Mit érzek?!"

Sziasztok! Ez a rész előbb jött, mert miért ne?😂XD
FIGYELEM! Ebben a részben eddig először lesz szemszög csere! A továbbiakban is tervezek ilyeneket.
Remélem tetszeni fog! 😊😊 Jó olvasást!😊

-David mit keresel itt?? -kérdeztem halkan.
-Ha nem vennéd észre, éppen megmentelek! -felelte kissé felháborodottan. A nyakamon lévő két kis sebből még mindig folyt a vér. Fájt, de nem akartam gyengének látszani senki előtt, úgyhogy rátettem a kezem és lassan felálltam. Egy szó nélkül elindultam a park irányába, de David megfogta a karom és visszarántott, így szembe kerültem vele.
-Hová indulsz ilyen véresen? -nyúlt lassan és óvatosan a nyakamhoz, mire én elhúzódtam.
-Semmi közöd hozzá! -próbáltam erős maradni, azonban minden egyes mozdulatom fáj.
-Attól még nem engedhetlek el sehová vérző nyakkal! -emelte fel kissé a hangját David és ismét közeledni kezdett.
-Nem kértem engedélyt! -vágtam vissza és tolatni kezdtem. Nem sokáig tudtam űzni ezt a tevékenységet, mivel hátammal egy falnak ütköztem. David kapott a lehetőségen: elém állt és két kezével a fejem mellett a falnak támaszkodott.
-Eddig mindig segíthettem neked! Most miért nem engeded? -hajolt még közelebb az arcomhoz.
-Mert csak! -elfordultam és erőteljesen ellöktem a kezét a fejem mellől. -Annyit kérek, hogy hagyj békén! Nem olyan nagy kérés ez! -néztem utoljára azokba a gyönyörű tengerkék íriszekbe, majd még mielőtt elvesztem volna bennük, elkaptam a tekintetem és elindultam a park felé.
Közben elállt a vérzés, de a vállam és a ruhám csupa vér volt. Annyira ráhúztam a kabátomat a nyakamra, amennyire csak tudtam. Bementem egy üzletbe és vettem egy dobozzal a kedvenc cigarettámból. Nem szoktam gyakran dohányozni, viszont néha nagyon le tud nyugtatni.

Beértem a parkba, és cigizés közben a szememmel Lucast kerestem. Nem volt nehéz megtalálni, az utcai lámpáknál mászkált fel-alá. Látszott rajta, az aggodalom jele.
-Lucas! -ordítottam neki, hogy ő is észre vegyen.
-Végre itt vagy! Mi történt?? -rohant oda hozzám -Fal fehér az arcod!! -fogta meg a fejem.
-Ja... Vesztettem egy kis vért.... -mondtam erőtlenül, már a boltban is éreztem, hogy az ájulás szélen vagyok, de most sokkal rosszabb.
-Mivaaan???? És most ezt tedd el! -mutatott a cigarettámra, és meg sem várta, hogy mit reagálok, elvette tőlem, elnyomta, és kidobta a mellettem 2 méterre lévő kukába.  -Most pedig velem jössz! -fogta meg a kezem, mire én felszisszentem. Lucas látva a reakciómat, felkapott az ölébe és elindult a kocsija felé. Óvatosan betett az anyós ülésre és bekapcsolta a biztonsági övemet.
Beült mellém, majd gyújtást adott.
-Ugye tudod, hogy mindent el kell majd mesélned? -törte meg a csendet Lucas.
-Persze... -mosolyodtam el enyhén- amúgy hová viszel? -néztem rá a szemem sarkából.
-Hozzám, ott van elsősegély doboz.... -válaszolta szinte azonnal.
-És te tudsz elsősegélyt nyújtani?? -döbbentem le.
-Neem, én nem! A barátom viszont orvos. -húzta huncut mosolyra a száját. Először nem fogtam fel amit mondott és csak bólintottam egy picit.... De aztán leesett.
-A barátod?? Ember? -persze én nemhogy gratulálnék, megkérdezem, hogy ember-e. Ennyire síkagyú is csak én lehetek!
-Nem, ördög! -pillantott rám Lucas egy pillanatra.
-Bocsi.... Sokáig! -mosolyogtam idétlenül. Úgy tűnik, manapság mindenkinek minden összejön, csak nekem nem. Szívás...
Na mindegy, örülök, hogy legjobb barátnőm is és lelkizős haverom is rátalált a boldogságra.

Az út ezután csöndben telt, én kezdtem visszakapni normális bőrszínemet.
-Megjöttünk! -húzta be Lucas a kéziféket. Miután ő is kiszállt engem is kivett a helyemről. Letett a földre, hogy benyomhassa a kapukódot. Éppen az ajtó felé igyekeztünk, mikor kirontott egy baromi helyes gyerek a házból. Lucassel odasétáltak egymáshoz, és ajkuk rövid csókban érintkezett.
-Matt! Ő itt Lisa!
-Lisa! Ő itt a barátom Matt! -ezzel le is tudta a bemutatkozást... Tipikus férfi...

Matt nagyon jófej, hamar összebarátkoztunk. Szépen ellátta a nyakamon lévő két kis sebemet, ami mellett tiszta lila volt a bőröm.
-Ezt idd meg, jót tesz vérszegénységre! -nyomott a kezembe Matt egy üveg valamit mosolyogva. Úgy tettem ahogy mondta, és tényleg jobban éreztem magam! Ez az ördög tud valamit!
-Tessék! -nyomott a kezembe Lucas egy Linkin park-os pólót- Ha akarsz letusolhatsz! -mutatott fel az emeletre. Elfordultak, mire én átvettem a félig-meddig véres ruhadarabot. (Lucas pólója a combom aljáig ért, nem is tudtam, hogy ekkora a méretkülönbség kettőnk között!)
-Nem kell köszi, inkább visszamennék a koleszbe! -mosolyogtam rá, majd elköszöntem tőlük és az ajtó felé indultam.
-Várj! -állított meg Matt- Itt van fájdalomcsillapító ha kellene és olyan tapasz amivel bekötöttem, még holnap is tegyél rá! -adott a kezembe két dobozt -Ja, és Lucas vidd vissza szegényt! -parancsolt rá barátjára. Lucas csak bólogatott és kinyitotta nekem az ajtót.
-Még egyszer köszi! -öleltem meg Mattet -Szia és jó éjt! -indultam meg az autó felé. Az út csendben telt, de nem az a kínos csend volt, hanem a megnyugtató. Elköszöntem Lucastől is és bementem a koleszbe. Lassan sétáltam fel a lakásba, berontottam és elvégeztem teendőimet (fogmosás, letusolás, újra bekötöttem a sebet, stb.).
Átöltöztem pizsamába, és éppen a konyhába indultam, mikor ajtócsapódásra lettem figyelmes...

~DAVID~

Beértem a lakásba és bekúrtam magam mögött az ajtót. Marktól jövök, ő próbált megnyugtatni.... nem sok sikerrel.
Egyenesen a hűtő felé indultam, hogy kivegyek egy sört, talán attól megnyugszom egy kicsit.
-Szia! -hallottam egy halk és ismerős hangot a szobák felől. Megfordultam a tengelyem körül és Lisával találtam szembe magam. Arca még egy kicsit sápadt volt, látszódott a nyakán lévő kötés, hosszú, fényes haja laza kontyba fogva.
-Felébresztettelek? -kérdeztem köszönés nélkül. Mekkora egy hülye vagyok! Szegénynek pihennie kell!
-Ja, nem! Nem aludtam. -indult meg ő is a hűtő felé.
-Akkor jó. -vettem ki a jéghideg üveget és felbontottam. Felültem a pult tetejére és onnan figyeltem a lányt. Meglepődve néztem rá, mikor kivett egy egész üveg vodkát.
-Keményen tolod csajszi! -húztam meg az üveget. Erre a mondatomra kaptam tőle egy-két szúrós pillantást, de szerencsére túléltem😅! Kivett egy poharat a szekrényből és felült mellém....

***

Én már az ötödik sörömnél, Lisa pedig a negyedik pohár vodkánál tarthattunk. A csendes beszélgetést is hangos röhögőgörcsök váltottak le. Érezni lehetett, hogy az alkohol keményen dolgozik bennünk.
-Amúgy miért pókereztek folyton a fiúkkal? Nincs más dolgotok? -tartott kis szünetet a röhögésben Lisa.
-Nálunk ez már megszokás! A karaoké lenne még jó, de mégsem. Valószínűleg feljelentenél minket, ha este a kornyikálásunkat kéne hallgatnod! -kortyoltam ki az utolsó cseppeket az üvegemből.
-Igaz! Akkor egyész jó lehetsz most már pókerezésben. -húzta törökülésbe lábait.
-Hát persze! Én vagyok a bajnok! -mutattam magamra.
-Engem biztos, hogy nem győzöl le! -tette fel mutatóujját.
-Biztos vagy benne? -vettem ki egy újabb üveg sört a hűtőből.
-Biztos! -vágta rá azonnal. Intettem a fejemmel a nappali felé. Lisa fogta a poharát és a vodkát, majd követni kezdett. Letelepedtünk a szőnyegre és én kiosztottam a lapokat.
-Várj! Csak, hogy még izgalmasabbá tegyük a dolgot! -erre ő bólintott egyet- Vetkőzős póker! -néztem rá választ várva. Kis hezitálás után belement a dologba. Így sokkal élvezetesebb lesz!😏😏

_________________________
Sziasztok megint! Remélem tetszett!😊😊 Ha igen, vote-olj és kommentelj!
Nagyon köszönöm, hogy ennyien olvassátok az irományom!❤️😊