Reggel amikor felébredtem a kanapén találtam magam. Mellesleg attól függetlenül, hogy teljesen másnaposan ébredtem, mindenre emlékeztem a tegnapi napról. A mozi, a buli, a szakítás, az új, meleg haverom, a fiúk pókerezése, David csókja... Mindenre... Lassan kinyitottam a szemeim és a faliórára néztem(12:04). Davidnek nyoma sem volt, pedig úgy emlékeztem, hogy együtt aludtunk el. Úgy gondoltam, hogy még visszaalszok egy kicsit ezért meg szerettem volna fordulni a kanapén. Viszont amint mozgolódni kezdtem leestem a bútorról. David pedig mint kiderült ott feküdt a földön. Én természetesen rázuhantam. Na ennél jobb ébredést nem is képzelhettem volna el...
-Neked is jó reggelt... -ült fel David a hasát fogva.
-Bocsi, hogy felébresztettelek! -szálltam le róla.
-Már fenn voltam, pár perce keltem fel. -kezdett el mosolyogni.
-Ja...Akkor jó! -vontam meg a vállam.
-Úgy döntöttem, hogy ne legyél depis, ma velünk fogsz lógni! -kezdte el dörzsölni a tenyerét.
-De nem akarok! -kezdtem el hisztizni
-Ez nem lehetőség volt. Diktatúra van! Velünk fogsz jönni! Amúgy már szóltam Amanda-nak is. -vett fel a padlóról, és bevitt a szobámba.
-Ma én fogom kiválasztani a ruhádat! -dobott le az ágyamra.
-Muszáj? -nyafogtam az ágyamon forgolódva. David kitárta a szekrényajóm, és kutakodni kezdett benne.
-Ja, muszáj.... Meg is van! -mászott ki a ruháim közül felmutatva egy fehér szaggatott farmert és egy fekete halálfejes pólót.
-Egész jó az ízlésed.... -gondolkoztam el.
-Ez már csak természetes! Én maga a tökéj vagyok! -jelentette ki miközben beletúrt a hajába.
-Ja... Meg szerény is vagy... -mormoltam magam elé.
-Tök mindegy. Csak öltözz már át! -indult az ajtó felé. Kiviharzott az ajtón, mintha még egy csomó dolgot kellene elintéznie. Honnan van egyáltalán ennek ennyi ereje?!
Vajon miért foglalkozik velem ennyire? Azt hittem útáljuk egymást, viszont mióta lakótársak vagyunk úgy érzem majdnem minden mégváltozott... Szépen lassan elvégeztem "teendőim",(felöltözés, megmosakodás, egy lehelletnyi smink....stb.) és a konyha felé vettem az irányt, hogy megcsináljam a reggelit (rántotta). Mire kitettem az ételt két tányérra, David is csatlakozott hozzám.
-Amúgy miért csak én főzök? -ültünk le egymással szemben.
-Mert te vagy az asszony! -vigyorgott David.
-Ezt fejezd be, és komolyan válaszolj a kérdésemre! -dühödtem fel egy picit az előző mondatára.
-Nyugi van! Igazából azért, mert én utálok főzni... -tolta be a kajáját -Enni viszont annál jobban szeretek!
Úgy 13:00 -felé elhagytuk a lakást. A kollégium előtt már ott gyülekezett Mark, Richard, Eric és Amanda.
-Na végre! -sóhajtott fel Eric.
-Te tudod, hogy hová megyünk? -jött oda hozzám Amanda.
-Halvány lila gőzöm sincs róla! -súgtam oda teljes őszinteséggel.
-Nekem igazából tök mindegy, amíg Mark-kal lehetek! -vonta meg a vállát és mondata végén felcsillant a szeme. Igen....azok ketten teljesen szerelmesek voltak egymásba, annak ellenére, hogy két teljesen ellentétes "fajból" származnak. És természetesen csak őnekik nem esett le az, hogy a szerelmük csak a "felfedezésre" vár.
-De most azt mondd meg, hogy mit csinált már megint az az idióta Jason! -ölelt meg Amanda. Miközben elindultunk az utcán, elmeséltem Amanda-nak a tegnap történteket.
-Amúgy hová megyünk? -tértem el a témától.
-A plázába! -fordult felénk Mark, és háttal a menetiránynak kezdett el sétálni. Nem sokáig élvezte ezt a furcsa járás módot, mivel nekiment egy oszlopnak. Mindenki egyszerre röhögött fel, és egyszerre kaptunk röhögő görcsöt.
-Hahaha.... Nagyon vicces! -mondta cinikusan Mark a fejét fogva. Ezután többnyire röhögve, vagy csendben sétáltunk a pláza felé. Az utca kihalt volt, rajtunk kívül egy lélek sem volt az utcán. Hirtelen befordult egy fekete minibusz, odahajtott hozzánk, majd lefékezett és lehúzta az ablakot. Az igazgató út ült benne.
-Mindenki szálljon be azonnal! -villantak fel vörös szemei. Természetesen mi "engedelmeskedtünk" neki.
-Hová megyünk igazgató úr? -törte meg a csendet David.
-Egyenesen az iskolába. Beszédünk van veletek!Köszi, hogy elolvastad! Ha tetszett vote-olj! 😉😊2 hét múlva jön a következő rész.😊
Nagyon köszönöm a 310+ olvasót! Nagyon sokat jelent!😊😊😊🙈
YOU ARE READING
Az Én Bukott Angyalom
Fantasy"(...)-Anyád!- mondtam miközben David csak röhögött. Az a köcsög!! Miért kell nekem órán előtte ülnöm?! -Bocs, de imádom nézni ahogy kiakadsz rám.- mondta röhögve. Erre nekem betelt a pohár, legyintettem egyet a füzete felé, mire abból kitépődtek é...