Stay alive [Andy Biersack]

7.FEJEZET -Whisky

Igaza van az öcsémnek, nem azért jöttem haza, hogy apácaként éljek, de azért sem, hogy elfelejtsem mindazt, ami itt történt velem, és úgy tegyek, mintha nem fájna. Nem tudom elfelejteni, és ilyen könnyen túltenni magam rajta, de próbálkozni fogok. Ki kell mozdulnom, vissza kell szereznem a régi énem és bulizni, szórakozni kell járnom, mint régen, ha vele, ha nélküle. A ma este kizárom, nem fogom engedni, hogy miatta szenvedjek, bár azt senkinek sem ígérhetem meg, hogyha iszom nem fogok kiborulni, de azon leszek, hogy ez ne előtte történjen meg. Nehezemre esik elhinni, hogy én kértem meg rá, hogy maradjon velem, de egy részemnek viszont ez érthető, méghozzá nagyon is. Szabadabbnak érzem magam részegen, és ki merem mondani, amit érzek éppen ezért tartok annyira, attól az időszaktól, ami kiesett. Félek, hogy valami olyat mondtam, amit nem lett volna szabad és egy részem attól is tart, hogy ez ma este is megtörténik majd. Ki fogom mondani, amit gondolok és ezzel csak magamnak tennék majd rosszat. Nem akarom őket együtt látni, mert fáj. Fáj, mert úgy érzem ő vette át az én helyem, mellette. Brandonnak igaza volt, hogy mi sosem voltunk együtt, de azt nem tudják, hogy számomra nem csak barát volt. Annál sokkal több, de nem mondtam semmit és már nem is fogok, hiszen értelmetlen lenne. Bele kell törődnöm, hogy már nem én vagyok az a lány, és ha rajtam múlik, akkor nem is leszek többet, aki mosolyt csal az arcára, hanem Juliet, de ez így helyes. Az idő múlik, az emberek változnak, nekünk pedig csak annyit kell tennünk, hogy ezt elfogadjuk és bele is törődünk, hogy gy helyes.

- Nem hiszem el, hogy sikerült rávennie - nyit be a szobámba minden szó nélkül Zoe. - Elvesztettem egy fogadást, ezrét meg kell hívnod egy italra.

- Neked is szia - forgatom meg a szemeim. - Eszem ágába sincs ilyet tenni, te vesztettel, így jártál. Nem kellett volna olyan biztosra menned, hogy nem mondok neki igent - vonom meg a vállam vigyorogva.

- Örülök, hogy már nem azt a lányt látom, akit meg sem ismertem - mosolyog rám. - Kezdtem azt hinni, hogy az az éned végleg eltűnt, de úgy látszik, csak egy kis időre volt szüksége, míg kibontakozik az buborékából. Üdv újra itthon, Jégkirálynő!

- Ne már - nyögök fel. - Te is tudod, hogy nem vagyok az, azóta a nap óta.

- De előtte mindenki annak hívott. Szexi, lélegzetelállító voltál, akit sosem lehetett összetörni és van egy olyan érzésem, hogy ez ma este ismét megtörténik. Visszajössz és pont erre van mindenkinek szüksége ebben a városban, a régi Steph-re, aki baszik mindenre és csak szórakozik.

- Az biztos, hogy nem fogom engedni, hogy összetörjenek ma este! - fordulok felé. - Nem érdekel mi lesz, nem fog megtörténni. Ha kell még fel is szedek valakit egy estére, akinek másnap kirúghatom a szűrét, mivel én ilyen vagyok.

- Úgy érzem ma rajtad kell tartanom a szemeim.

***

Nem tudom hányadik whiskyt iszom, de egyre felszabadultabb vagyok. Jó a kedvem, és nem foglalkozom azokkal az emberekkel, akikkel nem kell.

- Nem lesz egy kicsit sok, kislány? - kérdi a pincér, mire vigyorom szélesebb lesz.

- Ne már, meg sem ismersz Nick? - döntöm oldalra a fejem. - Tényleg nem tudod, hogy ki áll előtted? Régen, én voltam az, akit nem lehetett kivinni erről a helyről - kacsintok rá.

- Steph? - nyílnak nagyra a szemei. - De rég láttalak már - mosolyog rám. - Azt hittem, hogy teljesen elnyelt a föld.

- Így is volt - nevetek fel. - De úgy gondoltam haza kellene térnem és a családommal lennem, na meg persze a régi barátokkal. Semmi pénzért nem hagynám őket újra figyelmen kívül.