Stay alive [Andy Biersack]

14.FEJEZET - Together

Visszagondolva elég sok minden tisztává válik számomra. Akkor is kicsit furcsának tartottam néhány helyzetben a reakcióját, de most már értem, hogy miért tette. Már mindent értek. Csak az nem tiszta számomra, hogy a fenébe nem vettem észre mit érez irántam? Hogy lehettem ilyen vak? Annyi apró jel volt. Szinte mindenki egy párnak látott minket, de amikor felsorolták az indokokat, én csak nevettem rajtuk, hiszen abban bíztam, hogy csak nem látják tisztán a helyzetet, de hatalmasat tévedtem. Ők láttak tisztán, és én voltam a vak. Lehet, hogy Andy sosem mondta ki konkrétan, de észre kellett volna vegyem, hogy mennyire kiakadt, amikor egy fiú miatt sírtam, vagy ha valaki nem úgy bánt velem, ahogy megérdemeltem. Arra is emlékszem, hogy néhány érintésétől kirázott a hideg. Lehetséges, hogy valahol mélyen elrejtve magamban éreztem, hogy valami nincs rendben, de erre nem gondoltam. Mindig szeretett és sosem voltunk barátok ennek köszönhetően, talán ezért éreztem magam néha amikor együtt aludtunk furcsán. Egy ágyban, ölelő karok között. Ki mondhatta volna el, hogy így alszik egy baráttal, aki nem is a pasija? Rajtam kívül azt hiszem nem sokan.

Aztán ott van az a nap. Az a nap, aminek életem egyik legszebb óráinak kellett volna lennie, de végül maga lett a pokol. Akkor akarta elmondani nekem, hogy mit érez irántam, de velem sorra történtek a katasztrófák. A barátom szakított velem, és nagy nehezen bele kellett törődnöm, hogy igazából sosem szeretett, míg én őt teljes szívemből. Aztán ott volt az egyetem. Nem vettem fel rá, pedig minden arra utalt, hogy bent vagyok, de utolsó pillanatban felhívtak, hogy még sincs így. Apa is elment, pedig vele mindent meg tudtam beszélni. Rá lett volna szükségem azokban a percekben és Andyre, de mindketten elmentek. Néha úgy érzem, hogy apa halálán még mindig nem tettem túl magam, de tudom, hogy most már nem egyedül kell megbirkóznom a dolgokkal, hanem Andyvel és a többiek segítségével. Nem fogok elbújni és magamba roskadni teljesen, mert az nem lenne helyes. De itt nem csak nekem van szükségem segítségre, hanem neki is. Magát okolja valami olyan miatt, aminek egyáltalán nem ő az okozója. Nem tehet róla, hogy ez történt velem azon a napon. Nem azért jött az a sok rossz, mert ő el akart magával vinni és bevallani nekem, hogy mit érez irántam. Egyszerűen csak ilyen kiszámíthatatlan az élet. A rossz dolgok csövestül jönnek és szinte mindig akkor, amikor nem számítasz rájuk. Azt hiszem lassan kezdem megérteni, hogy mit miért tett. Jobban belegondolva lehet én is így cselekedtem volna. Biztosan magamat éreztem volna felelősnek az egészért, hiába sejtettem volna, hogy ez irtó nagy baromság, de ha csak nézzük a dolgokat és nem gondolkodunk, akkor így látszik.

De a múlttal már nem szabad foglalkozni. Nem számít, hogy mi volt, hiszen már vége van. Már csak az a fontos, ami a jelenben történik. Most itt van velem, és tudom, hogy nem fogom elveszíteni történjen bármi. Megbánta, amit tett... én is megbántam, hogy akkor elment talán, hiszen ha itt maradok, akkor tudtam volna mindenről sokkal hamarabb, mivel keresett. Szeretem őt, ahogy ő is engem. Nem tudom, hogy mi lesz a történetünk vége, de abban biztos vagyok, hogy nem akarok tőle elszakadni. Vele kell lennem, mert szükségem van rá.

- Igazán ijesztő vagy, ahogy egyik pillanatban mosolyogsz, a másikban pedig pont úgy festesz, mintha elsírnád magad - szólal meg az öcsém, akinek a jelenlétéről eddig nem is tudtam. - Tudod, nagyon örülünk, hogy végre megbeszéltétek a dolgokat és nem kell elviseljem a gyerekes próbálkozásaitokat, hogy a másik agyára menjetek. Anya is örül nektek.

- Csak boldog vagyok - vonom meg a vállam. - Lehet, hogy ezt nehezedre esik elhinni, mikor éppen könnyek vannak a szemeimben, de így van. Csak visszagondoltam néhány dologra, de most a jelenben élek, és itt igazán boldognak érzem magam. Már elég sok mindent beláttam. Nem kellett volna elmennem, hiszen mindenkinek szüksége volt rám, és hiábavaló volt minden, hiszen semmi sem lett jobb. Itt érzem magam jól, csakis az otthon nyújthat számomra boldogságot.