Stay alive [Andy Biersack]

15.FEJEET - "You're mine"

- Én is szeretlek téged, Bogyó - suttogja a fülembe. - El sem tudod képzelni, hogy mióta várom, hogy ezt mond nekem, ebben a hangsúlyba - fonódnak karjai még szorosabban körém. - Évek óta - dörmögi.

Boldogsággal tölt el, hogy érzem nem csak én vagyok boldog azért, mert végre kimondtam, amit már rég ki akartam, hanem ő is. Azt hiszem most egy olyan pillanattal ajándékoztam meg őt, amit soha nem fog elfelejteni. De ezzel nincs egyedül, mert az én szívembe is beégette magát ez a pillanat. Ez az egész nap, amikor végre kimutathattam, hogy ő az enyém és én pedig az övé vagyok. Már nem csak mások szemében vagyunk együtt és viselkedünk úgy, mint egy pár, hanem így is van, igazából is. Annyira jó érzés erre gondolni. Tartozni valahová, ahová azt hittem nem fogok újból, de most már tudom, hogy mindez csak azért volt, mert nem ők voltak az igaziak. Nem rájuk volt szükségem, hanem egy olyan személyre, aki végig itt volt mellettem, csak én sosem gondoltam rá úgy, vagy ha mégis megtette volna a szívem, az agyam azonnal cselekedett és elnyomta az érzést.

A hajával játszok, miközben ő még mindig szorosan tart. Nem tudom elképzelni mióta vagyunk így, de nem is érdekel, akár napokat is kibírnék, mert biztonságban érzem magam. Nyugodt vagyok és szerelmes. Egy lágy puszit nyom a nyakamra, majd hátrébb húzódik, hogy a szemembe tudjon nézni. Kék iriszei csillognak, örömöt sugároznak. Csak rá kellene nézni, hogy megmondjuk éppen mi játszódik le benne. Titkolni se tudná, hogy boldog, pedig eddig mindig sikerült neki. Mindig elrejtette az érzéseit, ha kellett, de most nem tudja, mert olyan erősek, hogy átvették fölötte az uralmat, én pedig boldogabb nem is lehetnék, hogy mindez miattam történt meg.

- Mondd ki még egyszer - kérlel a szemeimbe nézve. - Hallani akarom, hogy újra és újra kimondod - suttogja. - És elvárom, hogy ez sokszor történjen meg, míg én magam el nem hiszem, hogy ez most tényleg a valóság és nem csak az egyik álmom.

- Szoktál erről álmodni? - vonom fel kíváncsian a szemöldököm. - Hányszor álmodtál már arról, hogy szerelmet vallok neked?

- Túl sokszor - sóhajt fel, miközben mosoly kúszik az arcára. - De most hallani akarom, hogy te is szeretsz engem, nem csak én téged.

- Nem vagyok benne biztos, hogy megérdemled - játszadozom vele, hiszen tudom, hogy mennyire utálja, ha valaki nem azt teszi, amit kérnek tőle. Derekamon lévő ujjai a bőrömbe marnak, hiszen tisztában van vele, hogy én nagyon jól szórakozom, míg ő kevésbé. - Szeretnéd, hogy kimondjam azt a bizonyos szót? - hajolok hozzá közé, míg már alig lesz pár centi közöttünk. Szemei csillognak, lassan már nem is kéken, hanem inkább feketén.

- Pontosan tudod, hogy mit szeretnék - tűri fel a pólóm, és érinti meg a bőröm. Bizsergés fut át az egész testemen, pedig igazából még hozzám sem ért rendesen. - Ha szeretnéd, hogy folytassam - körös az ujjaival a csípőmön, ami belőlem nyöszörgést vált ki - akkor ki fogod mondani, életem - vigyorog rám.

- Gonosz vagy - jelentem ki szaggatottan. - És ez zsarolás - teszem hozzá, próbálva kordában tartani a lélegzésem. - Mi van, ha nem is gondoltam komolyan és most újra kikényszeríted belőlem, mert azt hitted igazat mondok?

- Ismerlek Steph, ezt elfelejtetted - suttogja. - Tudom mikor mondasz igazat és azt várom, hogy újra kimond az igazságot, míg még türelmes vagyok - húz magához közelebb, minek következtében hozzám dörgöli dudorodó nadrágját.

Kezdem elveszíteni az uralmam a testem fölött, pontosan tudja mit kell tennie, hogy elérje a célját, hiszen ismeri az összes gyengém. Szinte biztos vagyok benne, hogy ezt az estét nem alvással fogjuk tölteni. Még a gondolattól is kiráz a hideg. Belegondolni is, hogy lefeküdjek vele... persze mindennél jobban szeretném, csak valahogy beugrik az a kép a fejembe, amikor még csak barátok voltunk vagy micsodák és onnan ide jutottunk. Oda, hogy akarjuk a másikat, bármit megtennénk érte és egyáltalán nem furcsa ez a helyzet, pedig kicsit talán annak kellene lennie. Hogy zavarna-e a szüleim és az öcsém jelenléte? Kellene, de nem igazán tudok velük foglalkozni ebben a pillanatban, csak azt látom, hogy itt áll előttem az a srác, aki fontos számomra, akinek bármit odaadnék, amit csak kér tőlem. Igaz nem mindenben lehet az első, de azt biztosíthatom, hogy utolsó igen.