Stay alive [Andy Biersack]

18.FEJEZET - Painful game

Másnap reggel enyhe fejfájással ébredek. A szorosan tartó karoknak köszönhetően egyből beugrik mit csináltunk az éjszaka a takaró alatt, aminek következtében pír szökik az arcomra. Nem hiszem el, hogy tényleg engedtem neki. Le kellett volna állítsam! Ezzel csak az a baj, hogy amikor az ember ittas, akkor nem igazán olyan akaratos, ha arról van szó, hogy elvegye magától az örömöt, csak ezért engedtem meg neki. Viszont azt halálosan komolyan mondtam, hogy még vissza fogom neki adni. Nem találtam ki még hogyan, de még van rá pár órám. Csak remélni tudom, hogy őt is annyira kínozni fogja a dolog, mint engem. Viszont annak örülök, hogy az öcsém semmivel sem tud szívatni, ugyanis mindenre emlékszem.

- Ugye már nem vagy zavarban az este miatt? - könyököl fel Andy mellettem, majd az arcom meglátva elneveti magát. - Ugyan már Steph, ez semmiség volt a többiek nem is tudnak róla, szóval ne érezd magad hülyén semmi sem történt, aminek nem kellett volna megtörténnie.

- Te könnyen beszélsz, nem te voltál az, akinek vissza kellett magát fognia, miközben mindenki őt bámulta... de nem baj, ezt ma visszakapod szívi, ebben biztos vagyok.

- Alig várom, Bogyó - hajol fölém, majd nyom egy csókot a számra. - Lehet, hogy merész cselekedet volt, de azt nem mondhatod, hogy nem élvezted, sőt szerintem még a lebukás félelme is fokozta az örömöd - vigyorog rám pimaszul.

- Én azt egy szóval sem mondtam - sóhajtok fel. - Csak... én nem igazán vagyok ilyesmihez hozzászokva. Tudod mi évekig barátok voltunk és persze beszéltünk dolgokról, de nem ilyenekről, egyszerűen számomra a tegnap azt hiszem kicsit sok volt. Viszont nem szeretném, ha a közelembe visszafognád magad, téged szeretnélek megismerni minden vele együtt járó dologgal - nézek a szemeibe.

Annak ellenére, hogy már napok óta együtt vagyunk még mindig zavarban érzem magam, amikor ilyen dolgokról kell vele beszélnem, bár, ahogy én látom őt ez egy cseppet sem zavarja. Vigyorogva mászik fölém, majd hajol közel az arcomhoz, mire én kezeim gondolkozás nélkül kulcsolom össze a nyaka körül.

- Tudod, miért nem tudtam ellenállni a kísértésnek? - kérdi, mire kicsit megrázom a fejem. - Ha nem mocorogtál volna annyit álmodban az ölemben ülve, akkor simán kibírtam volna, míg kettesben leszünk, de amikor három órán keresztül csak izgattál nehezemre esett türelmesnek lenni veled, szóval nem csak neked kellett visszafognod magad az este folyamán - dönti homlokát az enyémnek - hanem neked is.

***

Nem gondoltam volna, hogy részben én vagyok a hibás a történtek miatt, viszont ez semmit sem változtat azon a tényen, hogy meg akarom őt leckéztetni és ha ehhez így kell felöltöznöm, akkor megteszem. Miközben ettünk Zoe végig engem nézett, innen tudom, hogy nem fogom megúszni azt a bizonyos beszélgetést, de sebaj, túléltem már rosszabbat is, ezt is sikerül majd.

- Gyere, sétáljunk egy kicsit - lép mellém majd néz a szemeimbe. - Ugye nem bánod, ha egy kicsit elrabolom? - tekint Andyre.

- Ha épségben visszahozod, akkor nem - vonja meg a vállát.

- Így lesz - biccent felé, majd újra rám néz.

- Ugye tudod, hogy sorozatgyilkosok is ezt mondják, mielőtt kinyírnák az áldozatukat - nézek rá mérgesen.

- A vallatásba még senki sem halt bele - nevet fel - és különben is, Zoe sosem bántana téged. Szeret és tisztában van azzal, ha valami történik vele, akkor azt ő sem éli túl.

Nem tudom elhinni, hogy ilyen nyugodt miközben tudja, hogy Zoe miről akar velem beszélni. A pasikat miért nem zavarja a nyilvános "szex"? Miért van az, hogy csak én érzem magam kínosan főképpen most, hogy tudom minden részletet el kell majd mondanom, különben ő fog majd találgatni és valószínűleg az sokkal zavarba ejtőbb lenne, mintha én mondanám el, hogy mi is történt valójában.