Stay alive [Andy Biersack]

16.FEJEZET - Awkward moments

A nappaliba érve, mindenki ránk kapta a tekintetét. Hogy kínosan érzem-e magam? Egy kicsit sem, miért is tenném, hiszen csak anya, az öcsém és Amy ül a kanapén, egyenesen minket nézve. Csak a hülye nem veszi le, hogy éppen mi történt a szobámban, én Andy pólójában széttúrt hajjal, ő pedig csak nadrágban követ engem. Az arcomra akaratom ellenére is pír szökik, majd gondolkozás nélkül ragadom meg a kezét és rántom magam után a konyhába.

Hátam a bezárt ajtónak döntöm, majd arcom a kezeimbe temetem. Érzem, hogy szorosan előttem áll, és még arra is meg mernék esküdni, hogy vigyorog. Ő miért nem érzi magát kínosan? Miért csak én vagyok az a személy, akit zavar, hogy mindenki tudja mi történt köztünk?

- Ne légy zavarba Bogyó, alig fél órája még a nevemet nyögted, most pedig itt állsz tiszta vörös fejjel - karol át. - Mindenki erre várt, amióta minket együtt láttak, biztosíthatlak róla - csókol a nyakamba mire akaratom ellenére is felnyögök, amin ő felkuncog.

- Andy! - próbálom eltolni magamtól, de nem igazán sikerül, hiszen ő sokkal erősebb nálam. - Andy ne már, bármikor bejöhetnek

- Nem érdekel és téged se érdekeljen - emeli rám kék szemeit. - Különben mindig ki akartam próbálni, hogy milyen a pulton szexelni - sötétül el a tekintete.

- Ne már - vörösödöm el jobban.

- Steph, fél órával ezelőtt még engedted, hogy kikötözzelek, hogy uralkodjak feletted és megbüntesselek, ha nem úgy teszel, ahogy szeretném. Te alávetett vagy, én pedig domináns, miért félsz egy kis akciótól? - vonja fel a szemöldökét.

- Andy... - csapok a mellkasára - ne csináld ezt. És ebben amúgy sincs igazad, nem vagyok alávetett típusú, erről Nick is biztosíthat - jelentem ki, majd egyből a szám elé kapom a kezem. - Basszus, én nem...

- Semmi gond Steph - mondja feszülten, majd ellépve tőlem, hagyja el a konyhát.

Annyira utálom, hogy néha előbb jár a szám, minthogy átgondolnám mit is beszélek. Imádom Andyt, éppen most töltöttem el vele jó pár órát szeretkezéssel, és én kit hozok fel, amikor a képembe vágja, hogy alávetett vagyok, ami amúgy csak vele igaz... Nicket. Azt a személyt, akit ki nem állhat. Akivel többször is lefeküdtem mióta itthon vagyok csak, hogy Andyt bosszantsam vele. Nekem teljesen elment az eszem.

A hajamba túrva és egy adag bűntudattal lépek ki a konyhából, majd egyből Andyt kezdem el keresni. A többiekkel ül a nappaliba, én pedig erőt véve magamon közelítem meg őket. Eddig lehet kínosan éreztem magam, de már az elszállt, sokkal inkább attól félek, hogy Andyt nagyon megbántottam ezzel. Szerencsére anya és Amy nem hagyták abba a beszélgetést, csak Brandon bámul, mintha aki tudja, hogy történt valami közöttünk az elmúlt öt percben.

Félve lépek Andyhez, majd ülök le mellé szorosan. Érzem, ahogy a testéből árad a feszültség, engem pedig egyre inkább elfog a pánik, hogy talán mindent elrontottam. Félve húzódom hozzá közelebb, majd helyezkedem úgy, hogy oda tudjak neki súgni valamit.

- Kérlek ne haragudj rám - motyogom. - Nem gondoltam át miket beszélek - helyezem kezem a mellkasára, mire ő egyből az megfogja azt. Először azt hiszem azért, hogy ellökje onnan, de amikor összekulcsolja őket, majd az ölébe helyezi megkönnyebbülten sóhajtok fel. - Tényleg nagyon sajnálom, szeretlek - suttogom, miközben egy puszit nyomok a nyakára, aminek következtében lassan kezd ellazulni a tartása. Karjával átöleli a derekam, majd lenéz rám. Halvány mosoly jelenik meg az arcán, majd egy puszit nyom az orromra.

- Ha tudnátok, hogy mióta szeretnénk titeket így látni - szólal meg anya, minek következtében megdermedek, ugyanis teljesen megfeledkeztem róluk. - Annyira édesek vagytok!