Stay alive [Andy Biersack]

8.FEJEZET - Another me

Az pultnál ülök, miközben a kólám iszogatom. Alig fél órája sikerült erőt vennem magamon és elszakadnom Andytől, aki azóta is figyel. Magamon érzem a tekintetét, perzseli a hátam, de próbálom figyelmen kívül hagyni, ami persze nem a legegyszerűbb dolog. Annyi minden kavarog bennem. Annak a táncnak köszönhetően, a falam, ami eddig biztosan állt most úgy érzem, hogy bármelyik percben összeomolhat, és ha ez megtörténik, akkor Andy karjai között fogok kikötni. Nehezemre esik elhinni, amiket mondott. Főképpen azt a részt, amit hangosan nem mondott ki. Igen tudok szájról olvasni, de a francba is, szinte biztos vagyok benne, hogy valamit nagyon félreérthettem, nem mondhatott ilyet. Barátnője van, miért tenné ezt? Én pedig csak egy barát voltam a számára. Miért kell ilyen érthetetlenül beszélnie? Anélkül is a piának köszönhetően szabadabban gondolkodom, de ez a hozzászólása nagyon nem segít abban, hogy átgondoljam a dolgokat. Mert a francba is, melyik pasi mond ilyet, egy lánynak, akivel régen barátok voltak, miközben csaja van, akit szeret? Senki! Senki, nem mond ilyet, csak ha komolyan is gondolja...

- Minden rendben van? - jelenik meg előttem Nick. - Zaklatottnak tűnsz - néz rám.

- Minden oké - sóhajtok fel. - Csak kicsit összezavarodtam, de hamarosan kitisztulnak a gondolataim és akkor minden rendben lesz - erőltetek magamra mosolyt.

- Öt perc múlva lejár a műszakom, szeretnéd, hogy eltereljem kicsit a figyelmed? - támaszkodik a pultra.

- Én nem hiszem... - kezdek bele, de félbe hagyom a mondatom. Mi a francért gondolkodom ezen? Akkora egy idióta vagyok, hogy egy másodpercig is próbálom elhitetni magammal, hogy Andy talán komolyan gondolta. Aha, persze pont velem csalná meg a barátnőjét. Istenem, de egy idióta picsa vagyok. Ki kell zárnom. Le kell szarnom, hogy mit mondott, hiszen csak hazugság az egész, és különben is Nick pontosan tudja, hogy kell elterelni a figyelmem még, ha kárt is akart nekem régen okozni, ki a francot érdekel? Jól érzem magam vele, a barátaimról pedig én döntök, sosem engedtem, hogy mások befolyásoljanak benne. - Az csodás lenne - jelentem ki végül.

- Már azt hittem, ki kell találnom valami nagyon jó dumát, hogy rávegyelek, de örülök, hogy megjött magadtól is az eszed. Bárki érte el, hogy miatta búsulj, egy igazi fasz lehet, nem érdemli meg - csóválja meg fejét. - Akkor megkereslek, mikor végzek - mosolyog rám.

- Rendben - állok fel, majd kólámmal a kezemben indulok vissza az asztalunkhoz.

Megkönnyebbül sóhajtok fel, amikor észreveszem, hogy Andy már nincs az asztalunknál, bár még mindig érzem a tekintetét magamon, de örülök, hogy nem kell előtte bejelentenem, hogy mire készülök. Nem mintha olyan sok köze lenne hozzá, de biztos vagyok benne, hogy megint megpróbálna lebeszélni róla, vagy ami még ennél is rosszabb lenne, hazaráncigál magával, hogy megakadályozzon benne, ha mégis sikertelen lenne a terve.

- Miért van nekem olyan érzésem, hogy ma nem jössz haza? - vonja fel a szemöldökét vigyorogva Li. - Vagy talán nem azért jöttél, hogy bejelents le szeretnél lépni?

- Túl jól ismersz - vigyorgok rá. - Eltaláltad, nem megyek haza és igazából azt sem értem, hogy mi a francnak jöttem ide nektek ezt bejelenteni, simán leléphettem volna - gondolkodom el.

- Már csak azt kellett volna - szólal meg Brandon. - Szépen lelépsz nekem egy szó nélkül, én meg egész este keresnélek és hallgatnám Andy prédikálását, hogy milyen felelőtlen vagyok - forgatja meg a szemeit.

- Öcsi, leszarom, hogy mit gondol Andy - pillantok fel. - Nem érdekel, egyszerűen csak lelépek és kész. Ha pedig szó nélkül mentem volna el, akkor sem kell az ördögöt a falra festeni, biztos lehetsz benne, hogy másnap délután hazajöttem volna - vonom meg a vállam. - Nagylány vagyok már.