Stay alive [Andy Biersack]

4.FEJEZET - Won't give up the fight

ANDY

Egész nap kétségeim voltak azzal kapcsolatban, hogy eljöjjön velünk este, és meghallgasson engem, ahogy éneklek. Persze minden porcikám azt akarta, hogy itt legyen, de most, hogy itt állok a színpadon, és már csak másodpercek választanak el a kezdéstől azt érzem, hogy hiba volt őt idehozni. Ismerem, annak ellenére is, hogy látom változott az évek alatt, még mindig nagyon jól ismerem, és tisztában vagyok vele, hogy vitatkozik önmagával, amikor én megjelenek. Hiába tagadja, látszik rajta, hogy hiányzom neki, ahogy az is, hogy mekkora fájdalmat okoztam neki azon a bizonyos napon, amit már ezerszer megbántam. Sosem lett volna szabad elmennem úgy, hogy tudom ő nincs rendben, hiszen teljesen tisztában voltam vele mégis megtettem. Az álmaimat követtem és magam mögött hagytam azt a lányt, aki nagyon sokat jelent nekem, pedig szüksége lett volna rám, jobban mint bármikor. Haragszom magamra és egy kicsi részem sejti, hogy már hiábavaló a békülésem, mivel nem lesz képes megbocsájtani nekem, de én még mindig abban bízom, hogy ráveszem valahogy. Nem engedhetem ismét, hogy kárba fusson valami, amiben még látok egy kis reményt. Vissza akarom szerezni a barátom, vissza akarom szerezni a lányt, aki rohadt fontos nekem, akiről mindig mosolyogva beszélek, akire mindenki féltékeny, hiszen csak ő éri el nálam azt a csillogást a szemeimben, ha róla van szó, senki más. Juliet eleinte féltékeny volt rá, de mára már megbirkózott vele, hogy számomra ő mindenkinél fontosabb. Fontos, hogy tudjam jól van, hogy boldog, hogy már túltette magát a történteken, de ahogy ránézek mindent el tudok képzelni, csak éppen ezeket a dolgokat nem. Nem boldog és még biztosan nem tette túl magát azon, ami négy évvel ezelőtt történt és valószínűleg ez nekem is köszönhető.

A tegnapi szavai rohadtul fájtak, de igaza volt, minden egyes szavából áradt az igazság, bár egy apró részem valami kicseszett ok miatt azt gondolja, hogy csak ezzel próbálja védeni magát előttem. Csak azért mondta azokat, hogy engem távol tartson magától, de nem fog összejönni. Elmondhatja, hogy mennyi utál és gyűlöl, de ezzel sosem fogja elérni, hogy ne próbálkozzak tovább. Sosem tud olyat mondani, ami megállíthat benne. Nem érdekel, ha csak pár százaléknyi esélyem van arra, hogy visszaszerezzem őt, mindent megteszek majd, hogy sikerüljön, leszarva, hogy talán veszíthetek.

Láttam, ahogy az első szám végé felé távozott a barátainktól és egyenesen a mosdók felé vette az irányt, ami azt jelenti, hogy kiváltott belőle valamilyen érzéseket a számaim, amiknek pont ez volt a lényege. Tisztában vagyok vele, hogyha nem ivott volna annyit, akkor valószínűleg végig tudta volna ülni az egész koncertet pókerarccal, de így, hogy az az erős pia is benne van képtelen rá, eluralkodnak rajta az érzései és én pontosan tudom, hogy milyen ilyenkor.

A szemem sarkából látom, ahogy Dean int nekem, hogy tarthatok egy kis szünetet, mert szeretne valamit mondani a vendégeknek, így a szám vége után megkönnyebbülten kocogok le a színpadról, majd indulok el az asztalunk felé.

- Így kell ezt csinálni! - vereget hátba Brandon. Annak ellenére, hogy a nővérével elég szar a kapcsolatom, Brandon nem haragszik rám, vagyis nem annyira, mint Steph. Bár érzem, ha ártok a nővérének, akkor képes lenne szembeszállni velem, én pedig mindent tűrnék, hiszen megérdemelném.

- Ez az én pasim - bújik hozzám Juliet.

- Srácok, ez nem is volt nagy szám - vonom meg a vállam nevetve. - De azért örülök, hogy a 'rajongóim' vagytok - vigyorgom rájuk. Észrevétlenül Zoe mellé osonok majd a füléhez hajolva kérdek tőle valamit. - Jól van?

Fejét azonnal felém fordítja, majd szem forgatva veszi tudomásul a kérdésem.

- Szerinted jól van? - vonja fel a szemöldökét. - Lehet, hogy előttem sosem nyílt meg teljesen, mint előtted, de abban biztos vagyok, hogy kevés választotta el a sírástól - sóhajt fel. - Nem tudom, hogy mit tervezel, de ide figyelj Biersack, ha még egyszer megbántod leszarom, hogy milyen híres személy vagy és kinyírlak. Ő fontos nekem és nem fogom engedni, hogy megint úgy szenvedjen, mint akkor, miattad.