Unexpected//S.M.

01//California

Múlt héten még csak Brighton egyik kis utcájában laktam, ahol nem járt sok autó és járókelō. Mùlt héten még az édesanyámmal éltem, s a nōvéremmel, akit mindennél jobban szeretek. Múlt héten még nem hittem abban, hogy az álmaim valóra válhatnak az iskola csere programjának köszönhetōen.
De most már egy újabb hét kezdōdött.

2016.08.25.
A repülōtéren túl sokat kellett sétálni még úgy is, hogy már kifele tartottunk onnan, s ezt a velem utazó négy csere programos osztálytársam nem éppen élvezte. Nem csak azért, mert Kaliforniában túl meleg volt, hanem azért is, mert a tizennégy órás utazás után minden végtagunk zsibbadtabb volt a kelleténél.
Neels mellettem totyogott, s közben magát szidta, amiért túl jók lettek a tanulmányi eredményei. Ō volt az egyetlen fiú köztünk és hogy ōszinte legyek nem is nézett ki rosszul. Ráadásul még ismerem is ōt - legalább is jobban, mint a másik három lányt.
Neels a nōvérem Alissa baráti körébe tartozott, ezért sokszor tartózkodott a házunkban, ráadásul egyszer együtt kellett megcsinálnunk egy kísérletet fizikára. Mindig kedves volt velem, pedig elég nagy lúzer vagyok. Nem szerzek barátokat magamtól és ezt sokszor meg is jegyzi a nōvérem. Dehát Ō könnyen beszél. Ō kapta a jobb géneket, a sima bōrt, a szōke hajat és a jó személyiséget, amíg nekem csak a szeplōk maradtak, a barna haj és a lehangoló természet.
-Ne beszélj magadhoz Neels. - szóltam rá, mire rámpillantott a résnyire nyitott szemei sarkaból. A háta be volt görbülve és a haja kócosabb volt, mint általában, amely eléggé ilyesztō külsōt kölcsönzött neki.
-Nem magamhoz beszélek, hanem telepátiával éppen lecseszem anyát, amiért folyton tanulnom kellett és jó jegyeim lettek. - szemeit visszavezette az elöttünk levō végtelenségbe nyúló folyosóra. Nevettem volna a butaságán, de túl lusta voltam ahhoz, hogy megerōltessem magam.
Lassan kiértünk a mágneses ajtón egy üzletekkel teli térbe. Egy táblán megláttam az iskolánk nevét így elindultam arra. Neels, Daisy, Hayley és Jasmine is beértek engem, s mindannyian az idōs nō elé álltunk, aki Ms. Stattum-ként mutatkozott be. Egy kisbuszhoz vezetett minket, ahol a lányok mind távolságtartóan viselkedtek velem és Neels-sel, s beültek egymás mellé.
Kihasználva az alkalmat beültem az ablak mellé, s nekidöntöttem fejemet, ezzel egy eléggé kényelmetlen helyzetbe kényszerítettem magamat. Neels leült mellém, majd kissé megbökte a kezemet hogy rá figyeljek.
-Lemerült a telefonom, nem tudod véletlenül, hogy mennyi idō van? - motyogott félálomban, míg én lustán pislogva vettem elō telefonomat, amely tíz százalékon volt. Remélhetōleg az óra magától átállítódott és jó információt közlök a szōkével.
Felé mutattam a kijelzōt, ami éppen 18:57 -et mutatott. Egy gyenge bólintással jelezte, hogy megnézte az idōt, majd fejét a vállamhoz döntve lehunyta ég-kék szemeit.
Én is hasonlóan tettem, bár engem nem nyomott el az álom. Fejemben eldöntöttem, miket teszek a maradék négy napon az iskolakezdés elōtt. Elōször is biztos, hogy kell vennem néhány rövidnadrágot. A Brightoni idōjárásnak köszönhetōen nem volt szükségem rövid ruhadarabokra, de most hogy Kaliforniában vagyok, sokkal lengébben öltözhetek majd. Ezen kívül még a partot is szeretném meglátogatni és berendezni a kollégiumi szobámat, amelyet a velem lévō emberek egyikével fogok megosztani.

Keveset utaztunk, mégis soknak tūnt az idō, ahogy az életemrōl gondolkoztam. Azzal, hogy Anya megengedte, hogy elutazzak Kaliforniába a program keretein belül, új ajtó nyílt meg számomra a jövōm felé.
Gondolatmenetemet befejeztem, amint kinyílt a kisbusz ajtaja, s szemeimet lassan nyitottam ki. Ms. Stattum az ajtóban telefonált, mellette a sofōr szedte ki a csomagjainkat, s rakta ōket az útpadkára.
Megböktem Neels arcát, aki hirtelen ugrott egyet, s támadó pozícióba helyezte magát, mígnem észrevette, hogy csak én voltam a "támadója".
-Nyugi. Megérkeztünk. - suttogtam, mire körbenézett teljesen és felállt, majd ki is szállt a buszból, hogy a tanárral kezdjen el beszélni.
Követtem példáját, s kiszálltam a járbūbōl, miután Hayleyt figyelmeztettem a megérkezésünkrōl. Neels a fejét vakargatva jött oda hozzám, majd sóhajtott egy nagyot, s belekezdett mondandójába.
-Azt hittem egy-ágyas szobák lesznek, de csak három-ágyas van. - kissé meglepettnek tūnt az információ hallatán, ami azt jelentette, hogy nem olvasta el a kollégiumról szóló levelüket.
-Tudom. - rendeztem le egyszerūen.
-Tudod? - bólintottam kérdésére - Mi az hogy tudod?
-Küldtek leveleket, amiben le volt írva minden információ.
Neels ledöbbenve állt ott egy darabig, majd mosolyra húzta a száját.
-Tuti jófej szobatársam lesz.
-Igazából a szobatársakról is volt szó. - folytattam a levélbōl való idézésemet - A nehézségek elkerülése érdekében minket egy helyre osztanak be. Vagyis két szobára leszünk osztva, de a kolesz teljesen koedukált a zuhanyzóktól eltekintve. - magyaráztam.
-Szóóóval... mindenképpen lány szobatársam lesz.
-Ügyes vagy Sherlock. - forgattam meg szemeimet, közben pedig már a három lány is mellettünk állt.
-Nem gond, hogyha mi egy szobában leszünk Daisy-vel és Hayley-vel? - kérdezte Jasmine.
-Öhmm.. - Neels és én egyszerre egymásra néztünk némi kétséggel a szemeinkben, majd mindketten beleegyezōen bólintottunk.
-Persze, nem gond.