Unexpected//S.M.

07//Occasion

2016.09.14.
A nap mint mindig, most is beragyogott az ablakon, egyenesen bele a szemembe.
-Kéne már egy függöny. - nyöszörögtem kelletlenül, majd felkeltem és ittam pár korty almalevet.
Az ébresztōm még nem szólt, de gondoltam jó lenne a mai napot egy hosszú zuhannyal indítani. Össze is szedtem a zuhanyzáshoz szükséges kellékeket és néhány ruhadarabot és elindultam a zuhanyok felé.
Jó sok idōt eltöltöttem azzal, hogy csak folyattam a langyos vizet, aztán megtörölköztem és felvettem minden ruhát.

Lassan sétáltam vissza a nyomasztó szobába, amely egyhangúvá teszi amúgy is unalmas napjaimat. Najó nem is annyira unalmas. Sokkal inkább különös, vagy mondhatni példátlan.
Neels felöltözve ült az ágyán egy kölcsönvett fizika könyvet szorongatva.
A fizika eszembe juttatta a tizenhárom éves énemet, ahogy Neelssel próbáljuk azt a nyomorult krumplit töltésre bírni.
Alissa akkor 16 éves volt és messzirōl elkerülte az akkor még fogszabályzós Neelst. Az igazat megvallva én is azt tettem volna, ha az akkori fizika tanár nem Ōt adta volna kísérletezō társnak. Végül kiderült, hogy jófej és vicces srác, s én voltam kettōnk közül a szótlan és fura.

-Elmegyek fogat mosni, aztán indulhatunk. - Neels már az ajtóban állt mikor feleszméltem. Nem is vettem észre, hogy idō közben én is leültem az ágyamra. Bólintottam, majd mikor távozott felhívtam anyát. Brightonban most 16:07 van, tehát valószínūleg már otthon van.
Néhány perc elteltével, miután beszéltem anyával és Alissával is elköszöntem és letettem a telefont. Elhagytuk a szobát és pontosan 08:20-kor a kollégium elōtt találkoztunk Aaronnal, Shawnnal, Cameronnal, Mattel, Alexissel, Taylorral és Johnsonnal.
-Mi lesz az elsō óránk? - Matt a táskájában kutatott, s idegesen trappolt mellettem. Majdnem minden reggel eljátssza ugyanezt. Mindig otthon hagy valamit, és az a valami általában az órarendje, vagy a tolltartója. Túlaggódik kis dolgokat, pedig tudja, hogy ugyanolyan óráink vannak és tollat bárki tud neki adni.
-Tesi az egész évfolyamnak. - szemem sarkából Shawnra pillantottam válaszom közben. Igaz, hogy minden nap látom Ōt, sōt beszélünk is, de mégis izgalmasabb az iskolában egy helyen lenni vele.
-Köszi. - sóhajtott Matt mostmár kicsit nyugodtabban. Még mindig Mendest figyeltem, aki lehajtott fejjel lépkedett a jòkedvū barátai közt.
Napok óta így viselkedik, van már talán egy hete is. Folyton lehangolt és sokat gondolkozik, ezzel kizárva minket az életébōl. Nem merem megkérdezni. Hiába volt ott nekem, mikor szükségem volt arra, hogy beszéljek valakivel, most hogy nekem kéne segítséget nyújtanom, megfutamodok. Nem azért, mert nem akarom tudni lelombozottságának okát. Sokkal inkább mert rossz elōérzetem támad már ha csak arra gondolok mi baja lehet.

Testnevelés óra, a halálom. Az osztályaink össze vannak vonva, de a fiúk és a lányok két csoportra vannak választva. Mégcsak Hayleyt Jazminet és Daisyt sem látom sehol. Senki sincs így a mi csapatunkban akit legalább annyira ismernék, mint Mattet, Shawnt, Aaront és Neelst. Sajnálatosan Ōk most az udvar másik felében fociztak, míg mi lányok a bejárathoz közelebbi pályán kosaraztunk és röplabdáztunk.
"A röpi megfelelō lesz." - gondoltam, s beálltam a többi lány közé.

Negyed óra. Ennyit tudtam eltölteni azzal az istenverte vihogó lánycsapattal, akik a rövid gatyácskáikban ugráltak és közben fiúkról beszéltek. Neelsrōl és Shawnról fōleg, de volt szó Mattrōl és Aaronról, valamilyen Patrickrōl és Mitchellrōl és néhány felsōbb évfolyamos fiúról is. Aztán az egyik okoskának eszébe jutott, hogy engem szoktak velük látni. Meg persze Alexist, de Ō egyel fiatalabb nálunk, így nincs alkalmuk megkérni Ōt, hogy beszéljen a fiúkkal.
Ígyhát én maradtam.
-Kérd meg Shawnt hogy randizzon velem. - mondta kiskutya szemekkel az egyik barna hajú lány, akinek nem tudtam a nevét, mivel a másik osztályba járt. A kérés hallatán a szívem kihagyott egy ütemet. Miért pont Shawn?
-Bocs, de nem tehetem.